Psalmi 38

1 Dāvida dziesma, par piemiņu. Kungs, nesodi mani Savā dusmībā, un nepārmāci mani Savā bardzībā.

Dávid zsoltára emlékeztetőül. Uram, haragodban ne fenyíts meg engem; felgerjedésedben ne ostorozz meg engem!

2 Jo Tavas bultas man ir iespiedušās, un Tava roka pār mani nolaidusies.

Mert nyilaid belém akadtak, és kezed rám nehezült.

3 Nekādas veselības nav pie manas miesas caur Tavu dusmību, nekāda miera nav manos kaulos caur maniem grēkiem.

Nincs épség testemben a te haragodtól; nincs békesség csontjaimban vétkeim miatt.

4 Jo mani noziegumi iet pāri pār manu galvu, kā grūta nasta tie man palikuši par daudz grūti.

Mert bűneim elborítják fejemet; súlyos teherként, erőm felett.

5 Manas vātis smird un tek manas ģeķības dēļ.

Megsenyvedtek, megbűzhödtek sebeim oktalanságom miatt.

6 Es eju salīcis un ļoti nospiests, cauru dienu es eju noskumis.

Lehorgadtam, meggörbedtem nagyon; naponta szomorúan járok.

7 Jo manas iekšas ir moku pilnas, nekādas veselības nav pie manas miesas.

Mert derekam megtelt gyulladással, és testemben semmi ép sincsen.

8 Es esmu pavisam sastindzis un sasists, es kaucu savas sirds vaimanās.

Erőtlen és összetört vagyok nagyon, s szívem keserűsége miatt jajgatok.

9 Kungs, Tavā priekšā ir visa mana kārošana, un mana nopūšanās Tev nav apslēpta.

Uram, előtted van minden kívánságom, és nincs előled elrejtve az én nyögésem!

10 Mana sirds trīc, mans spēks mani atstājis, arī pat manu acu gaismiņas man vairs nav.

Szívem dobogva ver, elhágy erőm, s szemem világa – az sincs már velem.

11 Mani mīļie un mani draugi stāv tālu nost no manas mocības, un mani tuvākie stāv no tālienes.

Szeretteim és barátaim félreállanak csapásomban; rokonaim pedig messze állanak.

12 Un kas manu dvēseli meklē, liek man valgus, un kas manu nelaimi meklē, runā postu un izdomā viltību cauru dienu.

De tőrt vetnek, a kik életemre törnek, és a kik bajomra törnek; hitványságokat beszélnek, és csalárdságot koholnak mindennap.

13 Bet es esmu kā kurls, kas nedzird, un kā mēms, kas neatver savu muti.

De én, mint a siket, nem hallok, és olyan vagyok, mint a néma, a ki nem nyitja föl száját.

14 Un es esmu kā vīrs, kas nedzird, un kam mutē vārdu pretim nav.

És olyanná lettem, mint az, a ki nem hall, és szájában nincsen ellenmondás.

15 Jo es gaidu, Kungs, uz Tevi, Tu paklausīsi, Kungs, mans Dievs.

Mert téged vártalak Uram, te hallgass meg Uram, Istenem!

16 Jo es sacīju: lai tie par mani nepriecājās; kad mana kāja šaubās, tad tie lai nelielās pret mani.

Mert azt gondolom: csak ne örülnének rajtam; mikor lábam ingott, hatalmaskodtak ellenem!

17 Jo es esmu pie pašas krišanas un manas sāpes ir vienmēr manā priekšā.

És bizony közel vagyok az eleséshez, és bánatom mindig előttem van.

18 Jo savu noziegumu es izsūdzu, un man ir bail manu grēku dēļ.

Sőt bevallom bűneimet, bánkódom vétkem miatt.

19 Bet mani ienaidnieki dzīvo un ir vareni, un kas mani par nepatiesu ienīst, tie vairojās.

De ellenségeim élnek, erősödnek; megsokasodtak hazug gyűlölőim,

20 Un kas ļaunu par labu maksā, tie stāv man pretim, tāpēc ka es uz labu dzenos.

És a kik jóért roszszal fizetnek; ellenem törnek, a miért én jóra törekszem.

21 Neatstājies no manis, Kungs, mans Dievs! neesi tālu no manis nost,

Ne hagyj el Uram Istenem, ne távolodjál el tőlem!

22 Steidzies man palīgā, Kungs, mana pestīšana!

Siess segítségemre, oh Uram, én szabadítóm!