Psalmi 147

1 Teiciet To Kungu, jo ir labi, mūsu Dievu slavēt; šī teikšana ir mīlīga un pieklājās.

Dicsérjétek az Urat! Hiszen Istenünkről énekelni jó; hiszen őt dicsérni gyönyörűséges és illendő dolog!

2 Tas Kungs uztaisa Jeruzālemi, Viņš sapulcina Israēla ļaudis, kas bija izdzīti.

Az Úr építi Jeruzsálemet, összegyűjti Izráelnek elűzötteit;

3 Viņš dziedina tos, kam satriektas sirdis, un remdē viņu sāpes.

Meggyógyítja a megtört szívűeket, és bekötözi sebeiket.

4 Viņš skaita zvaigžņu pulku, Viņš sauc tās visas pa vārdam.

Elrendeli a csillagok számát, és mindnyájokat nevéről nevezi.

5 Mūsu Kungs ir liels un varens spēkā, Viņa gudrība ir neizmērojama.

Nagy a mi Urunk és igen hatalmas, s bölcseségének nincsen határa.

6 Tas Kungs paceļ bēdīgos un pazemo bezdievīgos līdz zemei.

Megtartja az Úr a nyomorultakat; a gonoszokat földig megalázza.

7 Pateiciet Tam Kungam ar slavas dziesmām, teiciet mūsu Dievu ar koklēm!

Énekeljetek az Úrnak hálaadással, pengessetek hárfát a mi Istenünknek!

8 Viņš debesi apklāj ar mākoņiem, Viņš lietu dod zemei, Viņš liek zālei augt uz kalniem;

A ki beborítja az eget felhővel, esőt készít a föld számára, és füvet sarjaszt a hegyeken;

9 Viņš lopiem dod barību, jauniem kraukļiem, kad tie sauc.

A ki megadja táplálékát a baromnak, a holló-fiaknak, a melyek kárognak.

10 Viņam nav labs prāts pie zirga stipruma, Viņam nepatīk vīra lieli.

Nem paripák erejében telik kedve, nem is a férfi lábszáraiban gyönyörködik;

11 Tam Kungam patīk tie, kas Viņu bīstas, kas gaida uz Viņa žēlastību.

Az őt félőkben gyönyörködik az Úr, a kik kegyelmében reménykednek.

12 Teici To Kungu, Jeruzāleme, slavē savu Dievu, Ciāna.

Dicsőitsd Jeruzsálem az Urat! Dicsérd, oh Sion, a te Istenedet!

13 Jo Viņš stiprina tavu vārtu aizšaujamos, Viņš svētī tavus bērnus tur iekšā.

Mert erősekké teszi kapuid zárait, s megáldja benned a te fiaidat.

14 Viņš dod mieru tavām robežām, Viņš tevi paēdina ar briedušiem kviešiem.

Békességet ád határaidnak, megelégít téged a legjobb búzával.

15 Viņš sūta Savas apsolīšanas virs zemes, Viņa vārds tek(izplatās) ar steigšanos.

Leküldi parancsolatát a földre, nagy hirtelen lefut az ő rendelete!

16 Viņš dod sniegu kā vilnu, Viņš kaisa salnu kā pelnus.

Olyan havat ád, mint a gyapjú, és szórja a deret, mint a port.

17 Viņš met Savu krusu kā kumosus. Kas var pastāvēt priekš Viņa aukstuma?

Darabokban szórja le jegét: ki állhatna meg az ő fagya előtt?

18 Viņš sūta Savu vārdu, un kūst, Viņš liek savam vējam pūst, tad ūdeņi notek.

Kibocsátja szavát s szétolvasztja őket; megindítja szelét s vizek folydogálnak.

19 Viņš Jēkabam dara zināmu Savu vārdu, Israēlim Savus likumus un tiesas,

Közli igéit Jákóbbal, törvényeit s végzéseit Izráellel.

20 Tā Viņš nedara nevienai citai tautai; Viņa tiesas tās nepazīst. Alleluja!

Nem tesz így egyetlen néppel sem; végzéseit sem tudatja velök. Dicsérjétek az Urat!