Psalmi 119
1 Svētīgi tie, kas nenoziedzīgi savos ceļos, kas staigā Tā Kunga bauslībā.
Boldogok a gáncstalan útuak, kik az Örökkévaló tana szerint járnak!
2 Svētīgi tie, kas Viņa liecības tur, kas no visas sirds Viņu meklē,
Boldogok, kik megóvják bizonyságait, egész szívvel keresik őt;
3 Netaisnību nedara, bet staigā pa Viņa ceļiem.
nem is cselekedtek jogtalanságot, az ő útjaiban jártak!
4 Tu esi pavēlējis, Tavus baušļus cieti sargāt.
Te pasancsoltad, rendeleteidet hogy megőrizzük nagyon,
5 Kaut mani ceļi uz to vien dzītos, Tavus likumus sargāt.
Vajha megszilárdulnának útjaim, hogy megőrizzem törvényeidet!
6 Kad es raudzīšos uz visiem Taviem baušļiem, tad netapšu kaunā.
Akkor nem szégyenülök meg, mikor tekintek mind a parancsaidra.
7 Es Tev pateikšos ar skaidru sirdi, kad būšu mācījies Tavas taisnības tiesas.
Magasztallak szívnek egyenességében, mikor tanulom igazságos ítéleteidet.
8 Es turēšu Tavus likumus; neatstāj mani pavisam.
Törvényeidet megőrzöm, ne hagyj el oly nagyon!
9 Kā jauneklis savu ceļu turēs šķīstu? Kad viņš turas pēc Taviem vārdiem.
Miáltal teszi tisztává ifjú az ösvényét; Hogy megőrzi igéd szerint!
10 Es Tevi meklēju no visas sirds; neliec man nomaldīties no Taviem baušļiem.
Egész szivemmel kerestelek; ne engedj eltévednem parancsaidtól!
11 Es paturu Tavus vārdus savā sirdī, ka negrēkoju pret Tevi.
Szivembe rejtettem szavadat, azért, hogy ne vétkezzem ellened.
12 Slavēts esi Tu, Kungs; māci man Tavus likumus.
Áldva légy, Örökkévaló, taníts engem törvényeidre!
13 Ar savām lūpām es izteikšu visas Tavas mutes tiesas.
Ajkaimmal beszélem el mind a szájad ítéleteit.
14 Es priecājos par Tavas liecības ceļu kā vien par kādu mantu.
Bizonyságaid útján örvendtem mint mindenféle vagyon fölött.
15 Es pārdomāju Tavas pavēles un ņemu vērā Tavus ceļus.
Rendeleteiden hadd elmélkedem, és hadd tekintsem ösvényeidet.
16 Es priecājos par Taviem likumiem; Tavu vārdu es neaizmirstu.
Törvényeidben gyönyörködöm, nem felejtem el igédet.
17 Dari labu Savam kalpam, ka es dzīvoju un pasargu Tavu vārdu.
Végezz jót szolgádon, hadd éljek és őrizzem meg igédet.
18 Atdari manas acis, ka es uzlūkoju Tavas bauslības brīnumus.
Nyisd meg szemeimet, hogy láthassak csodás dolgokat tanodból!
19 Es esmu svešinieks virs zemes; neapslēp priekš manis Tavus baušļus.
Jövevény vagyok a földön; ne rejtsd el tőlem parancsaidat!
20 Mana dvēsele ir satriekta caur ilgošanos pēc Tavām tiesām vienmēr.
Megtörődik a lelkem, vágyakozva ítéleteid után minden időben.
21 Tu rāji pārgalvjus, tos nolādētos, kas no Taviem baušļiem nomaldās.
Megdorgáltad az átkozott kevélyeket, kik eltévedtek parancsaidtól!
22 Novērs no manis kaunu un negodu, jo es turu Tavas liecības.
Gördíts le rólam gyalázatot és csúfságot, mert bizonyságaidat megóvtam.
23 Kaut arī lieli kungi sēž un runā pret mani, bet Tavs kalps apdomā Tavus likumus.
Bár ültek is nagyok, egymással beszéltek ellenem: a te szolgád elmélkedik törvényeiden.
24 Tavas liecības ir mans prieks un padoms.
Gyönyörűségem is a te bizonyságaid, azok a tanácsosaim.
25 Mana dvēsele līp pie pīšļiem; dari man dzīvu pēc Tava Vārda.
A porhoz tapadt a lelkem; élessz fel engem igéd szerint!
26 Es izteicu savus ceļus, un Tu mani paklausi; māci man Tavus likumus.
Útjaimat elbeszéltem s te meghallgattál: taníts engem törvényeidre!
27 Liec man saprast Tavu likumu ceļus, ka es varu pārdomāt Tavus brīnumus.
Rendeleteid útját értesd meg velem, hadd elmélkedem csodatetteiden,
28 Mana dvēsele raud noskumusi; stiprini mani ar Tavu Vārdu.
Szétfolyt a lelkem bánattól: támaszsz föl engem igéd szerint!
29 Novērs no manis viltības ceļu un dāvini man Tavu bauslību.
Hazugság útját távoztasd tőlem, s tanoddal kegyelmezz nekem.
30 Patiesības ceļu es esmu izredzējies, Tavas tiesas esmu licis savā priekšā.
Hűség útját választottam, ítéleteidet magam előtt tartottam.
31 Es turos pie Tavām liecībām, ak Kungs, nepamet mani kaunā.
Ragaszkodtam bizonyságaidhoz: Örökkévaló, ne szégyeníts meg!
32 Kad Tu manu sirdi atvieglini, tad es teku Tavas bauslības ceļu.
Parancsaid útján futok, mert tággá teszed szivemet.
33 Māci man, Kungs, Tavu likumu ceļus, ka es tos pasargu līdz galam.
Igazíts engem, Örökkévaló, törvényeid útjára, hadd óvjam meg mindvégig!
34 Dod man saprašanu, ka es Tavu bauslību sargu un to turu no visas sirds.
Értesd meg velem, hogy megóvhassam tanodat s megőrizzem egész szívvel.
35 Vadi mani uz Tavas bauslības ceļu, jo pie tā man ir labs prāts.
Járass engem parancsaid ösvényén, mert azt kedvelem.
36 Loki manu sirdi pie Tavām liecībām, un ne pie mantu kārības.
Hajlítsd szívemet bizonyságaidhoz, s ne nyerészkedéshez!
37 Nogriez manas acis, ka tās neskatās uz nelietību, dari mani dzīvu uz Tava ceļa.
Térítsd el szemeimet, hogy ne lássanak hamisat, útaidon éltess engem!
38 Apstiprini Savam kalpam Tavu vārdu, tiem par labu, kas Tevi bīstas.
Tartsd meg szolgádnak a te szavadat, a mely visz a félelmedre.
39 Novērs manu kaunu, par ko es bīstos, jo Tavas tiesas ir labas.
Térítsd el gyalázatomat, melytől félek, mert jók a te ítéleteid.
40 Redzi, es mīlu Tavas pavēles; dari mani dzīvu pēc Tavas taisnības.
Íme vágyakoztam rendeleteidre: igazságoddal éltess engem!
41 Kungs, lai man nāk Tava žēlastība, Tava pestīšana pēc Tava vārda,
Jőjenek rám kegyelmeid, oh Örökkévaló, segedelmed szavad szerint!
42 Ka varu atbildēt savam mēdītājam, jo es paļaujos uz Tavu vārdu.
Hogy megfelelhessek gyalázómnak; mert bíztam a te igédben.
43 Un neatrauj pavisam no manas mutes patiesības vārdu, jo es ceru uz Tavām tiesām.
Ne ragadd ki az igazság szavát szájamból fölötte nagyon, mert ítéleteidre várakozom.
44 Es turēšu Tavu bauslību vienmēr, mūžīgi mūžam.
Hogy megőrizhessem tanodat állandóan, mindörökké.
45 Un es staigāšu bez bēdām, jo es meklēju Tavas pavēles.
Hogy járhassak tág téren, mert rendeleteidet kerestem.
46 Par Tavām liecībām es runāšu ķēniņu priekšā un nepalikšu kaunā.
Hogy beszélhessek bizonyságaidról királyoknak előtte s ne szégyenkezzem.
47 Es priecājos par Taviem baušļiem, ko es mīlēju.
Majd gyönyörködöm parancsaidban, melyeket szeretek;
48 Un es paceļu savas rokas pie Taviem baušļiem, ko es mīlēju, un pārdomāju Tavus likumus.
s fölemelem kezeimet parancsaidhoz, melyeket szeretek, hogy elmélkedjem törvényeiden.
49 Piemini Savam kalpam to vārdu, uz ko Tu man lieci cerēt.
Emlékezzél a szolgádnak jutott igéről, mivelhogy engem reméltettél.
50 Šī ir mana iepriecināšana manās bēdās, jo Tava apsolīšana mani dara dzīvu.
Ez vigasztalásom nyomoruságomban: hogy szavad fölélesztett engem.
51 Pārgalvji mani apsmej pārlieku, bet es neatkāpjos no Tavas bauslības.
Kevélyek csúfoltak engem fölötte nagyon; tanodtól nem hajoltam el.
52 Kungs, kad es pieminu Tavas tiesas no senlaikiem, tad topu iepriecināts.
Gondoltam öröktől fogva való ítéleteidre, Örökkévaló, és megvigasztalódtam.
53 Lielas dusmas mani pārņēmušas to bezdievīgo dēļ, kas Tavu bauslību atstāj.
Forróság ragadott meg engem a gonoszok miatt, kik elhagyták tanodat.
54 Tava bauslība ir mana dziesma manas svešniecības namā.
Dalok voltak nekem törvényeid jövevénységem házában.
55 Kungs, naktī es pieminu Tavu vārdu un turu Tavu bausli.
Gondoltam éjjel nevedre, a megőriztem tanodat.
56 Tā ir mana manta, ka es turu Tavas pavēles.
Ez jutott nekem, mert megóvtam rendeleteidet.
57 Tu, Kungs, esi mana daļa; es esmu solījis, turēt Tavus Vārdus.
Osztályrészem, oh Örökkévaló – úgymondtam – hogy megőrzöm szavaidat.
58 Es Tevi pielūdzu no visas sirds; esi man žēlīgs pēc Tavas apsolīšanas.
Könyörögtem előtted egész szivvel kegyelmezz nekem szavad szerint!
59 Es apdomāju savus ceļus un griežu savas kājas pie Tavām liecībām.
Elgondoltam útjaimat s visszatérítettem lábaimat bizonyságaidhoz.
60 Es steidzos un nekavējos, Tavus baušļus turēt.
Siettem és nem késedelmeztem, hogy megőrizzem parancsaidat.
61 Bezdievīgie man apmetuši valgus, taču es neaizmirstu Tavu bauslību.
Gonoszok csapatjai körülfogtak; tanodat nem felejtettem el.
62 Nakts vidū es ceļos, Tev pateikties par Tavas taisnības tiesām.
Éjfélkor kelek föl, hogy hálát adjak neked a te igazságos ítéleteidért.
63 Es piebiedrojos visiem, kas Tevi bīstas, un visiem, kas tur Tavas pavēles.
Társa vagyok mindazoknak, kik téged félnek és rendeleteid megőrzőinek.
64 Kungs, zeme ir pilna Tavas žēlastības; māci man Tavus likumus.
Szereteteddel, Örökkévaló, tele van a föld, törvényeidre taníts engem.
65 Tu dari labu Savam kalpam, ak Kungs, pēc Sava vārda.
Jót tettél szolgáddal, Örökkévaló, a te igéd szerint.
66 Māci man labu saprašanu un atzīšanu, jo es ticu Taviem baušļiem.
Jó értelemre és tudásra taníts engem, mert hittem parancsaidban.
67 Pirms tapu pazemots, es alojos; bet nu es turu Tavu Vārdu.
Mielőtt sanyarogtam, tévelygő voltam, de most megőrzöm a szavadat.
68 Tu esi labs un dari labu, māci man Tavus likumus.
Jó vagy te és jótevő: taníts engem törvényeidre!
69 Pārgalvji izperē melus pret mani, bet es turu Tavas pavēles no visas sirds.
Rám fogtak hazugságot a kevélyek, én egész szívvel megóvom rendeleteidet.
70 Viņu sirds ir bieza kā tauki, bet es priecājos par Tavu bauslību.
Eltompult mint hájtól a szivük, én tanodban gyönyörködtem.
71 Labi man, ka esmu apbēdināts, lai mācos Tavus likumus.
Jó nekem az, hogy sanyargattattam, azért hogy tanuljam törvényeidet.
72 Tavas mutes bauslība man ir labāka nekā tūkstoši zelta un sudraba.
Jó nekem szájad tana, inkább mint ezrei aranynak és ezüstnek.
73 Tavas rokas mani radījušas un taisījušas; dari mani gudru, ka es mācos Tavus baušļus.
Kezeid készítettek és szilárdítottak engem: értesd meg velem, hogy tanulhassam parancsaidat!
74 Kas Tevi bīstas, mani uzlūko un priecājās; jo es gaidu uz Taviem vārdiem.
Tisztelőid majd látnak engem és örülnek, mert igédre várakoztam.
75 Es zinu, Kungs, ka Tavas tiesas ir taisnas, un Tu mani esi pazemojis pēc Tavas uzticības.
Tudom, Örökkévaló, hogy igazság a te ítéleteid és hűséggel sanyargattál.
76 Lai jel Tava žēlastība man ir par iepriecināšanu, tā kā Tu Savam kalpam esi solījis.
Legyen, kérlek, szereteted a vigasztalásomra, a szolgádnak jutott szavad szerint!
77 Lai Tava žēlastība man notiek, ka es dzīvoju, jo Tava bauslība ir mans prieks.
Jöjjön rám irgalmad, hogy éljek, mert tanod az én gyönyörűségem.
78 Lai top kaunā pārgalvji, kas mani ar meliem nospieduši; bet es pārdomāju Tavas pavēles.
Szégyenűljenek meg a kevélyek, mert hazugsággal elnyomtak engem; én elmélkedem rendeleteiden.
79 Lai pie manis griežas, kas Tevi bīstas, un kas pazīst Tavas liecības.
Forduljanak felém tisztelőid és bizonyságaid ismeröi.
80 Lai mana sirds ir skaidra pie Taviem likumiem, ka netopu kaunā.
Legyen szívem gáncstalan a te törvényeidben, azért hogy meg ne szégyenüljek.
81 Manai dvēselei slāpst pēc Tavas pestīšanas; es ceru uz Taviem vārdiem.
Epedett lelkem a segedelmedért, igédre várakoztam.
82 Manas acis ilgojās pēc Tavām apsolīšanām, ka es saku: kad Tu mani iepriecināsi?
Epednek szemeim szavadért, mondván: mikor vigasztalsz meg engem?
83 Jo es esmu kā ādas trauks dūmos; taču es neaizmirstu Tavus likumus.
Mert olyan lettem, mint tömlő a. füstben; törvényeidet nem felejtettem el.
84 Cik tad Tavam kalpam dienu? Kad Tu turēsi sodu pār maniem vajātājiem?
Meddig tartanak szolgádnak napjai? Mikor teszel ítéletet üldözőimen?
85 Pārgalvji man rok bedres, tie, kas neturas pēc Tavas bauslības.
vermeket ástak nekem a kevélyek, a kik nem tanod szerint valók.
86 Visi Tavi baušļi ir patiesība; tie mani vajā ar meliem, - palīdzi man!
Mind a parancsaid hűség, hazugsággal üldöznek: segíts engem!
87 Tie mani gandrīz iznīcinājuši virs zemes, bet es neesmu atstājis Tavas pavēles.
Kevés híján semmivé tettek az országban, de én nem hagytam el rendeleteidet.
88 Atspirdzini mani pēc Tavas žēlastības, tad es sargāšu Tavas mutes liecību.
Szereteted szerint éltess engem, hogy megőrizhessem szájad bizonyságát.
89 Kungs, Tavs vārds pastāv mūžīgi debesīs.
Örökké, oh Örökkévaló, fönnáll igéd az égben.
90 Tava patiesība stāv līdz radu radiem. Tu zemi esi stiprinājis, ka tā stāv.
Nemzedékre meg nemzedékre van a te hüséged; megszilárdítottad a földet és megállt.
91 Pēc Taviem likumiem tie vēl šodien stāv, jo viss Tev kalpo.
Itéleteid szerint megállanak ma is, mert mind a te szolgáid.
92 Ja Tava bauslība nebūtu bijusi mans prieks, tad es jau sen būtu bojā gājis savās bēdās.
Ha tanod nem a gyönyörűségem, akkor elvesztem volna nyomorúságomban.
93 Tavas pavēles es neaizmirsīšu ne mūžam, jo caur tām Tu mani esi atspirdzinājis.
Soha sem felejtem el rendeleteidet; mert általuk éltettél engem.
94 Tavs es esmu, atpestī mani; jo es meklēju Tavas pavēles.
Tied vagyok: segíts engem, mert rendeleteidet kerestem.
95 Bezdievīgie glūn uz mani, mani samaitāt, bet es lieku vērā Tavas liecības.
Reám vártak a gonoszok, hogy elveszítsenek; bizonyságaidra ügyelek én.
96 Es esmu redzējis, ka ikvienam stiprumam ir gals, bet Tavs bauslis pastāv bez gala.
Minden epedésnek láttam végét; tágas a te parancsod nagyon.
97 Cik ļoti es mīlēju Tavu bauslību! To es pārdomāju ikdienas.
Mint szeretem tanodat! Egész nap ő az elmélkedésem.
98 Ar Saviem baušļiem Tu dari mani gudrāku pār maniem ienaidniekiem, jo tie (baušļi) ir mūžam pie manis.
Ellenségeimnél bölcsebbé tesz parancsod, mert örökké enyém az.
99 Es esmu vairāk izmācīts nekā visi mani mācītāji, jo es pārdomāju Tavas liecības.
Mind a tanítóimnál eszesebbé lettem, mert bizonyságaid az én elmélkedésem.
100 Es esmu prātīgāks nekā tie vecie, jo es turu Tavas pavēles.
Véneknél értelmesebb vagyok, mert rendeleteidet megóvtam.
101 Es atrauju savu kāju no visiem blēžu ceļiem, ka es sargāju Tavu vārdu.
Minden rossz ösvénytől tartóztattam lábaimat, azért hogy megőrizzem igédet.
102 Es neatkāpjos no Tavām tiesām, jo Tu mani māci.
Itéleteidtől nem távoztam el, mert te oktattál engem.
103 Cik saldi ir Tavi vārdi manai mutei, saldāki par medu manām lūpām!
Mennyivel édesebbek szavaid inyemnek, mint a méz szájamnak!
104 Caur Tavām pavēlēm es topu prātīgs, tādēļ es ienīstu visus viltus ceļus.
Rendeleteid által értelmes vagyok, azért gyűlölök minden hazug ösvényt.
105 Tavs vārds ir manas kājas spīdeklis un gaišums uz maniem ceļiem.
Mécses a lábamnak a te igéd és világosság ösvényemnek.
106 Es esmu zvērējis un to turēšu stipri, ka es sargāšu Tavas taisnības tiesas.
Megesküdtem s teljesítettem, hogy megőrzöm igazságos ítéleteidet.
107 Es esmu ļoti apbēdināts, Kungs, atspirdzini mani pēc Tava vārda.
Sanyarognom kellett nagyon oh Örökkévaló, éltess igéd szerint!
108 Ak Kungs, lai Tev jel patīk manas mutes upuri, un māci man Tavas tiesas.
Szájam felajánlásait vedd kedvesen, Örökkévaló, és ítéleteidre taníts engem.
109 Mana dvēsele stāv vienmēr manā rokā, taču es neaizmirstu Tavu bauslību.
Lelkem a tenyeremen van mindig, de tanodat nem felejtettem el.
110 Bezdievīgie man liek valgus, taču es nealojos no Tavām pavēlēm.
Tőrt vetettek gonoszok nekem, de rendeleteidtől nem tévedtem el.
111 Tavas liecības es turu par savu mantu mūžīgi, jo tās ir manas sirds līksmība.
Birtokul vettem bizonyságaidat örökre, mert szívem vígsága azok.
112 Es griežu savu sirdi, darīt Tavus likumus mūžīgi līdz pat galam.
Ráhajlítottam szívemet, hogy megtegyem törvényeidet örökké, mindvégig.
113 Es ienīstu tos divprātīgos un mīlēju Tavu bauslību.
Tétevázókat gyűlölök, s tanodat szeretem.
114 Tu esi mans patvērums un manas priekšturamās bruņas; uz Tavu vārdu es gaidu.
Rejtekem és pajzsom vagy, igédre várakoztam.
115 Atstājaties no manis, jūs ļauna darītāji, ka es varu turēt sava Dieva baušļus.
Távozzatok tőlem, gonosztevők, hadd óvom meg Istenem parancsait!
116 Uzturi mani pēc Tava Vārda, ka es dzīvoju, un lai es kaunā netopu savā cerībā.
Támogass engem szavad szerint, hogy éljek, s ne engedj megszégyenülnöm reményemmel!
117 Stiprini mani, ka topu vesels, tad es skatīšos uz Taviem likumiem vienmēr.
Erősíts engem, hogy megsegíttessem, hogy gyönyörködhessem mindig törvényeiden.
118 Tu atmeti visus, kas no Taviem likumiem nomaldās; jo meli ir viņu viltus būšana.
Elvetetted mind, kik törvényeidtől eltévelyegnek, mert hazug az ő csalfaságuk.
119 Tu atmeti visus bezdievīgos virs zemes kā sārņus, tādēļ es mīļoju Tavas liecības.
Mint salakot elmozdítottad mind a föld gonoszait, azért szeretem bizonysága-idat.
120 Es tā bīstos no Tevis, ka šaušalas pāriet pār manām miesām, un man ir bail no Tavām sodībām.
Borzadott rettegésedtől testem, és ítéleteidtől félek.
121 Es daru tiesu un taisnību; nenodod mani maniem varas darītājiem.
Cselekedtem jogot és igazságot, ne engedj át zsarolóimnak!
122 Aizstāvi Tu Savu kalpu uz labu, ka pārgalvji mani nepārvar.
Kezeskedjél szolgádért a jóra; ne zsaroljanak engem kevélyek.
123 Manas acis ilgojās pēc Tavas pestīšanas un pēc Tava taisnā vārda.
Szemeim epedtek segítségedért és igazságos szavadért.
124 Dari pēc Savas žēlastības Savam kalpam un māci man Tavus likumus.
Tégy szolgáddal szereteted szerint és törvényeidre taníts engem.
125 Es esmu Tavs kalps; dari man gudru, ka es atzīstu Tavas liecības.
Szolgád vagyok, értesd meg velem, hadd ismerjem meg bizonyságaidat!
126 Laiks ir, ka Tas Kungs Savu darbu dara; tie lauzuši Tavu bauslību.
Ideje cselekedni az Örökkévalóért: megbontották a te tanodat.
127 Tādēļ es mīļoju Tavu bauslību vairāk nekā zeltu un šķīstu zeltu.
Azért szeretem parancsaidat jobban aranynál és színaranynál.
128 Tādēļ es turu visas pavēles par it taisnām; ikkatru viltus ceļu es ienīstu.
Azért helyeslek mindenről való minden rendeletet, minden hazug ösvényt gyűlölök.
129 Tavas liecības ir brīnišķas, tādēļ mana dvēsele tās tur.
Csodásak a te bizonyságaid, azért megóvta azokat lelkem.
130 Kad Tavi Vārdi atveras, tad tie apgaismo un dara vientiesīgos gudrus.
Szavaidnak megkezdése világít, értelmessé tesz együgyüeket.
131 Savu muti es atdaru ilgodamies, jo Tavu baušļu man gribās.
Feltátottam szájamat s lihegtem, mert parancsaidra vágyódtam.
132 Griezies pie manis un esi man žēlīgs, kā Tu mēdzi darīt tiem, kas Tavu vārdu mīl.
Fordulj hozzám és kegyelmezz nekem, joga szerint azoknak, kik nevedet szeretik.
133 Stiprini manus soļus iekš Taviem vārdiem, un lai ļaunums nevalda pār mani.
Lépteimet szilárdítsd meg szavaddal, s ne engedj uralkodni rajtam semmi jogtalanságot.
134 Atpestī mani no cilvēku spaidiem, tad es turēšu Tavas pavēles.
Válts ki engem ember zsarolásától, hogy megőrizhessem rendeleteidet.
135 Apgaismo Savu vaigu pār Savu kalpu un māci man Tavus likumus.
Arczodat világíttasd szolgádra és taníts engem törvényeidre!
136 Manas acis izraud asaru upes, tāpēc ka netur Tavu bauslību.
Vízpatakoktól kiáradnak szemeim, mivel nem őrizték meg tanodat.
137 Kungs, Tu esi taisns un Tavas tiesas ir taisnas.
Igazságos vagy, Örökkévaló, és egyenesek ítéleteid.
138 Taisnībā Tu esi piekodinājis un lielā patiesībā Savas liecības.
Igazsággal megparancsoltad bizonyságaidat és hűséggel nagyon.
139 Mans karstums mani gandrīz nomācis, tāpēc ka mani pretinieki aizmirst Tavus vārdus.
Sorvasztott engem buzgalmam, mert elfelejtették szavaidat szorongatóim.
140 Tavi Vārdi ir ļoti šķīsti, un Tavs kalps tos mīļo.
Salaktalan a te szavad nagyon és szolgád szereti azt.
141 Es esmu mazs un nievāts, bet Tavas pavēles es neaizmirstu.
Csekély vagyok és megvetett; rendeleteidet nem felejtettem el.
142 Tava taisnība ir taisnība mūžīgi, un Tava bauslība ir patiesība.
Igazságod örökre igazság és igaz a te tanod.
143 Bēdas un bailes man uzgājušas, bet Tavi baušļi ir mans prieks.
Szorultság és szükség értek engem, parancsaid az én gyönyörűségem.
144 Tavu liecību taisnība ir mūžīga; liec man to saprast, tad es dzīvošu.
Igazság a te bizonyságaid örökre, értelmet adj nekem, hogy éljek!
145 Es saucu no visas sirds, paklausi mani, Kungs, tad es turēšu Tavus likumus.
Egész szívvel felkiáltottam: hallgass meg, Örökkévaló, törvényeidet hadd óvom meg!
146 Es Tevi piesaucu, palīdzi man, ka turu Tavas liecības.
Hívtalak, segíts engem, hogy megőrizhessem bizonyságaidat.
147 Es nāku ar mazu gaismiņu un kliedzu; uz Tavu Vārdu es ceru.
Megelőztem a szürkületet és fohászkodtam; igédre várakoztam.
148 Agri manas acis mostas, pārdomāt Tavus Vārdus.
Megelőzték szemeim az őrszakokat, hogy elmélkedjem szavadról.
149 Klausi manu balsi pēc Tavas žēlastības; Kungs, atspirdzini mani pēc Tavām tiesām.
Hangomat halljad szereteted szerint, Örökkévaló, ítéleted szerint éltess engem!
150 Kas dzenās pēc blēdības, tie laužās uz mani, tie atkāpjas tālu no Tavas bauslības.
Közelednek a gazságot hajhászók, tanodtól eltávolodtak.
151 Kungs, Tu esi tuvu, un visi Tavi baušļi ir patiesība.
Közel vagy, Örökkévaló, s mind a parancsaid igazság.
152 No iesākuma es zinu, ka Tu Savas liecības esi stiprinājis uz mūžību.
Régen tudom bizonyságaidból, hogy örökre alapítottad azokat.
153 Uzlūko manās bēdās un izglāb mani, jo Tavu bauslību es neaizmirstu.
Lásd nyomorúságomat és ragadj ki, mert tanodat nem felejtettem el.
154 Iztiesā Tu manu tiesu un atpestī mani, atspirdzini mani pēc Taviem Vārdiem.
Vidd ügyemet és válts meg engem, szavad szerint éltess engem!
155 Pestīšana paliek tālu no bezdievīgiem, jo tie nemeklē Tavus likumus.
Távol van a gonoszoktól segítség, mert törvényeidet nem keresték.
156 Kungs, liela ir Tava apžēlošanās; atspirdzini mani pēc Tavām tiesām.
Irgalmad nagy, oh Örökkévaló, ítéleteid szerint éltess engem!
157 Daudz ir manu vajātāju un pretinieku; bet es neatkāpjos no Tavām liecībām.
Sokan vannak üldözőim és szorongatóim, bizonyságaidtól nem hajoltam el.
158 Es redzu pārkāpējus, un man sāp, ka tie netur Tavus Vārdus.
Láttam hűtlenkedőket és elundorodtam, a kik szavadat nem őrizték meg.
159 Uzlūko, ka es Tavas pavēles mīļoju; ak Kungs, atspirdzini mani pēc Tavas žēlastības.
Lásd, hogy szeretem rendeleteidet, Örökkévaló, szereteted szerint éltess engem!
160 Tavs vārds visnotaļ ir patiesība, un visas Tavas taisnās tiesas paliek mūžīgi.
Igédnek összege igazság és örökké tart minden igazságos ítéleted.
161 Lieli kungi mani vajā bez vainas, bet mana sirds bīstas no Taviem Vārdiem.
Nagyok üldöztek engem ok nélkül, de igédtől megrettent szívem.
162 Es priecājos par Tavu Vārdu, kā kas dabūjis lielu laupījumu.
Örvendek én a te szavadon, mint ki nagy zsákmányt talál.
163 Es ienīstu melus un turu tos par negantību; Tavu bauslību es mīļoju.
Hazugságot gyűlölök és utálom; tanodat szeretem.
164 Es Tevi teicu septiņkārt dienā par Tavām taisnām tiesām.
Hétezer naponta dicsértelek, igazságos ítéleteidért.
165 Kas Tavu bauslību mīļo, tiem ir liels miers un tie nekur nepiedurās.
Bőséges béke jut azoknak, kik szeretik tanodat, s nincs számukra botlás.
166 Ak Kungs, es gaidu uz Tavu pestīšanu un daru pēc Taviem baušļiem.
Reménykedtem segítségedre, Örökkévaló, s parancsaidat megtettem.
167 Mana dvēsele tur Tavas liecības, un es tās ļoti mīļoju,
Megőrizte lelkem bizonyságaidat és megszerettem őket nagyon.
168 Es pasargu Tavas pavēles un Tavas liecības, jo visi mani ceļi ir Tavā priekšā.
Megőriztem rendeleteidet és bizonságaidat, mert mind az útjaim előtted vannak.
169 Ak Kungs, lai mana saukšana nāk priekš Tava vaiga! Dari mani gudru pēc Tava Vārda!
Közel jusson színedhez fohászkodásom, Örökkévaló, igéd szerint adj nekem értelmet.
170 Lai mana sirds lūgšana nāk priekš Tava vaiga! Izglāb mani pēc Tava Vārda!
Jusson könyörgésem színed elé, szavad szerint ments meg engem!
171 Manas lūpas teiktin teiks Tavu slavu, kad tu man māci Tavus likumus.
Ömledeztessenek ajkaim dicséretet, mert törvényeidre tanítasz engem.
172 Mana mēle dziedās no Taviem vārdiem, jo visi Tavi baušļi ir taisnība.
Hangoztassa nyelvem szavadat, mert mind a parancsaid igazság.
173 Lai Tava roka man nāk palīgā, jo Tavas pavēles es esmu izredzējies.
Legyen kezed megsegítésemre, mert rendeleteidet választottam.
174 Kungs, man gribās Tavas pestīšanas, un Tava bauslība ir mans prieks.
Vágyódtam üdvödre, oh Örökkévaló, és tanod az én gyönyörűségem.
175 Lai dzīvo mana dvēsele, ka tā Tevi var teikt, un lai Tavas tiesas man palīdz.
Hadd éljen lelkem és dicsérjen téged. és ítéleteid segítsenek engem.
176 Es maldos kā pazudusi avs, - meklē Savu kalpu, jo es neaizmirstu Tavas pavēles.
Eltévedtem, mint bujdosó bárányt keresd szolgádat, mert parancsaidat nem felejtettem el.
