Salamana Pamācības 23
1 Kad tu sēdies, maizi ēst ar valdnieku, tad ņem labi vērā, kas tavā priekšā.
Mikor leülsz enni az uralkodóval, szorgalmasan reá vigyázz, ki van előtted.
2 Tu nazi lieci pie savas rīkles, ja esi negausis cilvēks.
És kést tégy a torkodra, ha mértékletlen vagy.
3 Neiegribies viņa gardumu; jo tā ir viltus maize.
Ne kivánd az ő csemegéit; mert ezek hazug étkek.
4 Nedzenies bagāts tapt, atmet tādu savu padomu.
Ne fáraszd magadat ebben, hogy meggazdagulj; ez ilyen testi eszességedtől szünjél meg.
5 Vai tu savām acīm ļausi laisties, kur nav nekā? Jo tas tiešām ņemsies spārnus, kā ērglis, kas pret debesi skrien.
Avagy a te szemeidet veted-é arra? holott az semmi, mert olyan szárnyakat szerez magának nagy hamar, mint a saskeselyű, és az ég felé elrepül!
6 Neēd tā maizi, kam skaudīga acs, un nekāro viņa gardumus;
Ne egyél az irígy szeműnek étkéből, és ne kivánd az ő csemegéit;
7 Jo kādas viņa sirds domas, tāds viņš ir. „Ēd un dzer!“tā viņš tev saka, bet viņa sirds nav ar tevi.
Mert mint a ki számítgatja a falatot magában, olyan ő: egyél és igyál, azt mondja te néked; de azért nem jó akarattal van tehozzád.
8 Tavi kumosi, ko tu ieēdis, tev būs jāaizvemj, un tavi mīlīgie vārdi būs bijuši veltīgi.
A te falatodat, a melyet megettél, kihányod; és a te ékes beszédidet csak hiába vesztegeted.
9 Nerunā priekš ģeķa ausīm; jo viņš tik nievās tavus prātīgos vārdus.
A bolondnak hallására ne szólj; mert megútálja a te beszédidnek bölcseségét.
10 Neatcel vecās robežas un nenāc uz bāreņu tīrumiem;
Ne mozdítsd meg a régi határt, és az árváknak mezeibe ne kapj;
11 Jo viņu atriebējs ir varens; tas iztiesās viņu tiesu pret tevi.
Mert az ő megváltójuk erős, az forgatja az ő ügyöket ellened!
12 Loki savu sirdi pie pamācīšanas un savas ausis pie prātīgas valodas.
Add a te elmédet az erkölcsi tanításra, és a te füleidet a bölcs beszédekre.
13 Neatrauj bērnam pārmācību; ja tu viņu ar rīkstēm šaustīsi, tad tādēļ jau nemirs.
Ne vond el a gyermektől a fenyítéket; ha megvered őt vesszővel, meg nem hal.
Te vesszővel vered meg őt: és az ő lelkét a pokolból ragadod ki. (Sheol h7585)
15 Mans dēls, ja tava sirds gudra, tad mana sirds priecāsies, tiešām tā priecāsies;
Szerelmes fiam, ha bölcs lesz a te elméd, örvendez a lelkem nékem is.
16 Un manas īkstis no prieka lēks, ja tavas lūpas runās skaidrību.
És vígadoznak az én veséim, a te ajkaidnak igazmondásán.
17 Lai tava sirds nedeg uz grēciniekiem; bet turies vienmēr Tā Kunga bijāšanā.
Ne irígykedjék a te szíved a bűnösökre; hanem az Úr félelmében légy egész napon;
18 Jo tiešām nāks pastara diena, un tava gaidīšana nebūs veltīga.
Mert ennek bizonyos vége van; a te várakozásod meg nem csalatkozik.
19 Klausies tu, mans bērns, un esi gudrs un turi savu sirdi taisnā ceļā.
Hallgass te, fiam, engem, hogy légy bölcs, és jártasd ez úton szívedet.
20 Neesi ar vīna dzērājiem, kas rijot savu pašu miesu rij;
Ne légy azok közül való, a kik borral dőzsölnek; azok közül, a kik hússal dobzódnak.
21 Jo dzērājs un rijējs panīks, un paģiras vilks skrandas mugurā.
Mert a részeges és dobzódó szegény lesz, és rongyokba öltöztet az aluvás.
22 Klausi savam tēvam, kas tevi dzemdinājis, un nenicini savu māti, kad tā būs veca.
Hallgasd a te atyádat, a ki nemzett téged; és meg ne útáld a te anyádat, mikor megvénhedik.
23 Pērc patiesību, un nepārdod gudrību, pamācīšanu un atzīšanu.
Szerezz igazságot, és el ne adj; bölcseséget és erkölcsöt és eszességet.
24 Ar lielu prieku priecāsies taisnā tēvs, un kas gudru dzemdina, tas līksmosies par viņu.
Igen örül az igaznak atyja, és a bölcsnek szülője annak vígadoz.
25 Lai tavs tēvs un tava māte priecājās, un lai līksmojās, kas tevi dzemdējusi.
Vígadjon a te atyád és a te anyád, és örvendezzen a te szülőd.
26 Dod man savu sirdi, mans dēls, un lai mans ceļš tavām acīm labi patīk.
Adjad, fiam, a te szívedet nékem, és a te szemeid az én útaimat megőrizzék.
27 Jo mauka ir dziļa bedre, un sveša sieva šaura aka.
Mert mély verem a tisztátalan asszony, és szoros kút az idegen asszony.
28 Tiešām tā glūn kā laupītājs, un vairo atkāpējus pasaulē.
És az, mint a tolvaj leselkedik, és az emberek közt a hitetleneket szaporítja.
29 Kam gaudas? Kam vaidi? Kam bāršanās? Kam žēlabas? Kam skrambas par velti? Kam neskaidras acis?
Kinek jaj? kinek oh jaj? kinek versengések? kinek panasz? kinek ok nélkül való sebek? kinek szemeknek veressége?
30 Tiem, kas pie vīna kavējās, tiem, kas nāk salda dzēriena meklēt.
A bornál mulatóknak, a kik mennek a jó bor kutatására.
31 Neskaties pēc vīna, ka viņš tāds sarkans, ka biķerī tas zvīļo, ka tik vēlīgi nostaigā lejā.
Ne nézd a bort, mily veres színt játszik, mint mutatja a pohárban az ő csillogását; könnyen alá csuszamlik,
32 Pēc viņš dzeļ kā čūska un dur kā odze.
Végre, mint a kígyó, megmar, és mint a mérges kígyó, megcsíp.
33 Tavas acis skatās pēc svešām sievām, un tava sirds runā netiklību,
A te szemeid nézik az idegen asszonyt, és a te elméd gondol gonoszságot.
34 Un tu esi, kā kas jūras vidū guļ, un kā kas masta virsgalā guļ.
És olyan leszel, mint a ki fekszik a tenger közepiben, és a ki fekszik az árbóczfának tetején.
35 „Mani sit, bet man nesāp; mani grūsta, bet es nejūtu. Kad jel uzmodīšos? Tad sākšu atkal no gala!“
Ütöttek engem, nékem nem fájt; vertek, nem éreztem! Mikor ébredek fel? Akkor folytatom, ismét megkeresem azt.
