Ījaba 38
1 Tad Tas Kungs Ījabam atbildēja no vētras un sacīja:
Majd felele az Úr Jóbnak a forgószélből és monda:
2 Kas tas tāds, kas (Dieva) padomu aptumšo ar neprātīgiem vārdiem?
Ki az, a ki elhomályosítja az örök rendet tudatlan beszéddel?
3 Apjoz jel kā vīrs savus gurnus, tad Es tev gribu vaicāt, un tu Mani māci.
Nosza övezd fel, mint férfiú derekadat, én majd kérdezlek, te meg taníts engem!
4 Kur tu biji, kad Es zemei liku pamatu? Izteic to, ja tev ir tāds gudrs prāts.
Hol voltál, mikor a földnek alapot vetettem? Mondd meg, ha tudsz valami okosat!
5 Vai tu zini, kas viņai mēru licis, jeb kas pār viņu ir vilcis mēra auklu?
Ki határozta meg mértékeit, ugyan tudod-é; avagy ki húzta el felette a mérő zsinórt?
6 Uz ko viņas pamati ierakti, jeb kas licis viņas stūra akmeni,
Mire bocsátották le oszlopait, avagy ki vetette fel szegeletkövét;
7 Kad rīta zvaigznes kopā priecīgi dziedāja, un visi Dieva bērni gavilēja?
Mikor együtt örvendezének a hajnalcsillagok, és Istennek minden fiai vigadozának?
8 Jeb kas jūru aizslēdzis ar durvīm, kad tā izlauzās, un iznāca kā no mātes miesām,
És kicsoda zárta el ajtókkal a tengert, a mikor előtünt, az anyaméhből kijött;
9 Kad Es to ģērbu ar padebešiem, un krēslībā ietinu tā kā tinamos autos,
Mikor ruházatává a felhőt tevém, takarójául pedig a sürű homályt?
10 Kad Es tai noliku Savu robežu, un liku aizšaujamos un durvis,
Mikor reávontam törvényemet, zárat és ajtókat veték eléje:
11 Un sacīju: tiktāl tev būs nākt un ne tālāki, un še būs apgulties taviem lepniem viļņiem?
És azt mondám: Eddig jőjj és ne tovább; ez itt ellene áll kevély habjaidnak!
12 Vai tu savā mūžā rītam licis aust, vai auseklim rādījis savu vietu,
Parancsoltál-é a reggelnek, a mióta megvagy? Kimutattad-é a hajnalnak a helyét?
13 Lai satver zemes stūrus, ka tie bezdievīgie no tās top izkratīti;
Hogy belefogózzék a földnek széleibe, és lerázassanak a gonoszok róla.
14 Ka tā pārvēršas kā zieģeļa vasks un visas lietas rādās kā apģērbā,
Hogy átváltozzék mint a megpecsételt agyag, és előálljon, mint egy ruhában.
15 Un bezdievīgiem zūd viņu gaišums, un pacelts elkonis salūst?
Hogy a gonoszoktól elvétessék világosságuk, és a fölemelt kar összetöressék?
16 Vai tu esi nācis līdz jūras avotam un staigājis bezdibeņu dziļumos?
Eljutottál-é a tenger forrásáig, bejártad-é a mélységnek fenekét?
17 Vai tev atdarījušies nāves vārti, un vai tu esi redzējis nāves ēnas vārtus?
Megnyíltak-é néked a halálnak kapui; a halál árnyékának kapuit láttad-é?
18 Vai esi skatījies līdz pasaules malām? Stāsti, ja tu visu to zini.
Áttekintetted-é a föld szélességét, mondd meg, ha mindezt jól tudod?
19 Kur ir tas ceļš, kur gaisma mājo, un tumsa - kur ir viņas vieta?
Melyik út visz oda, hol a világosság lakik, és a sötétségnek hol van a helye?
20 Vai tu to varētu pārvest viņas robežā un izzināt viņas nama ceļus?
Hogy visszavinnéd azt az ő határába, és hogy megismernéd lakása útjait.
21 Tu to zini, jo tai laikā tu biji piedzimis, un tev ir daudz to gadu!
Tudod te ezt, hiszen már akkor megszülettél; napjaidnak száma nagy!
22 Vai tu esi nācis, kur tie sniega krājumi, un vai esi redzējis krusas krājumus,
Eljutottál-é a hónak tárházához; vagy a jégesőnek tárházát láttad-é?
23 Ko Es taupu uz spaidu laiku, uz kaušanas un kara dienu?
A mit fentartottam a szükség idejére, a harcz és háború napjára?
24 Pa kuru ceļu gaisma dalās un kā austrenis izplešas virs zemes?
Melyik út visz oda, a hol szétoszlik a világosság, és szétterjed a keleti szél a földön?
25 Kas lietum rādījis, kur lai gāžas, un ceļu zibeņiem un pērkoniem,
Ki hasított nyílást a záporesőnek, és a mennydörgő villámnak útat?
26 Ka lietus līst, kur cilvēka nav, tuksnesī, kur neviens nedzīvo,
Hogy aláessék az ember nélkül való földre, a pusztaságra, holott senki sincsen;
27 Ka viņš dzirdina tukšo posta vietu un zālītei liek dīgt?
Hogy megitasson pusztát, sivatagot, és hogy sarjaszszon zsenge pázsitot?
28 Vai lietum ir tēvs, vai kas dzemdinājis rasas lāsi?
Van-é atyja az esőnek, és ki szülte a harmat cseppjeit?
29 No kura klēpja cēlies ledus, un no kā dzimusi debess salna,
Kinek méhéből jött elő a jég, és az ég daráját kicsoda szülte?
30 Ka ūdeņi sastingst kā akmens, un jūras dziļumi aizsalst cieti?
Miként rejtőznek el a vizek mintegy kő alá, és mint zárul be a mély vizek színe?
31 Vai tu vari sasiet Sietiņa saites, vai atraisīt Orijona zvaigžņu saiti?
Összekötheted-é a fiastyúk szálait; a kaszáscsillag köteleit megoldhatod-é?
32 Vai tu zvaigznes vari izvest savā laikā un vadīt debess vāģus un viņu ratus?
A hajnalcsillagot előhozhatod-é az ő idejében, avagy a gönczölszekeret forgathatod-é fiával együtt?
33 Vai tu zini debess likumus, jeb vai proti, kā tie valda virs zemes?
Ismered-é az ég törvényeit, vagy te határozod-é meg uralmát a földön?
34 Vai tu savu balsi vari pacelt uz padebešiem, lai ūdeņi plūst zemē uz tevi?
Felemelheted-é szavadat a felhőig, hogy a vizeknek bősége beborítson téged?
35 Vai vari sūtīt zibeņus, ka tie iet un uz tevi saka: redzi, še mēs esam?
Kibocsáthatod-é a villámokat, hogy elmenjenek, vagy mondják-é néked: Itt vagyunk?
36 Kas lika gudrību tumšos mākoņos un prātu debess spīdumos?
Ki helyezett bölcseséget a setét felhőkbe, vagy a tüneményeknek ki adott értelmet?
37 Kas skaita mākoņus ar gudrību, un kas māk apgāzt padebešus,
Ki számlálta meg a bárányfelhőket bölcseséggel, és ki üríti ki az égnek tömlőit;
38 Ka pīšļi top aplieti, ka tie saskrien un salīp pītēs?
Mikor a por híg sárrá változik, és a göröngyök összetapadnak?
39 Vai tu māki medīt laupījumu priekš lauvas un pildīt jauno lauvu tukšo vēderu,
Vadászol-é prédát a nőstény oroszlánnak, és az oroszlánkölykök éhségét kielégíted-é;
40 Kad tie nogulstas alās un biezos krūmos glūn?
Mikor meglapulnak tanyáikon, és a bokrok közt lesben vesztegelnek?
41 Kas gādā krauklim barību, kad viņa bērni uz Dievu brēc un šurpu turpu skraida, kad nav ko ēst?
Ki szerez a hollónak eledelt, mikor a fiai Istenhez kiáltoznak; kóvályognak, mert nincs mit enniök?
