Pirmā Samuela 29

1 Un Fīlisti visus savus pulkus bija sapulcinājuši Afekā, un Israēls apmetās pie Jezreēles akas.

Akkor a Filiszteusok összegyűjték minden seregeiket Afeknél; Izráel pedig tábort jár vala a forrásnál, mely Jezréel mellett van.

2 Un Fīlistu lielkungi tur gāja ar simtiem un ar tūkstošiem. Bet Dāvids un viņa vīri gāja ar Aķisu no aizmugures.

És a Filiszteusok vezérei kivonulának, ki százzal, ki ezerrel, Dávid pedig és az ő emberei hátul menének Ákhissal.

3 Tad Fīlistu lielkungi sacīja: ko šie Ebreji (te dara)? Un Aķis sacīja uz Fīlistu lielkungiem: vai šis nav Dāvids, Saula, Israēla ķēniņa, kalps, kas šīs dienas un šos gadus pie manis bijis, un es pie tā nekā neesmu atradis no tās dienas, kad viņš tur ir atkritis, līdz šai dienai?

És mondának a Filiszteusok vezérei: Mit akarnak ezek a zsidók? És monda Ákhis a Filiszteusok vezéreinek: Avagy nem ez-é Dávid, Saulnak, az Izráel királyának szolgája, a ki már napok óta, sőt évek óta nálam van, és nem találtam benne semmi rosszat attól a naptól fogva, hogy átjött, a mai napig.

4 Bet Fīlistu lielkungi apskaitās par viņu un uz viņu sacīja: lai tas vīrs griežas atpakaļ un lai iet atpakaļ uz savu vietu, ko tu viņam esi devis; lai viņš neiet karā mums līdz, ka viņš mums nepaliek par pretinieku pašā kaušanā. Jo kā šis savam kungam labāki varētu patikt, nekā caur šo vīru galvām?

De megharaguvának ő reá a Filiszteusok vezérei, és mondának néki a Filiszteusok vezérei: Küldd vissza ezt az embert, hogy térjen vissza a helyére oda, a melyet rendeltél néki, és ne jőjjön el mi velünk a harczba, hogy ellenünk ne forduljon a harczban; mert ugyan mivel tehetné magát kedvesebbé ura előtt, hacsak nem ezeknek a vitézeknek fejeivel?

5 Vai šis nav tas Dāvids, par ko tie dejojot un dziedot sacīja: Sauls ir tūkstošus kāvis, bet Dāvids desmit tūkstošus?

Avagy nem ez-é Dávid, a kiről így énekelnek a körtánczban: Megverte Saul az ő ezerét, és Dávid is az ő tízezerét?

6 Tad Aķis aicināja Dāvidu un uz to sacīja: tik tiešām kā Tas Kungs dzīvo, tu esi taisns vīrs un tava iziešana un ieiešana pie manis lēģerī man labi patīk, jo es pie tevis neesmu ļauna atradis no tās dienas, kad tu pie manis nācis, līdz šai dienai, bet tiem lielkungiem tu neesi patīkams.

Szólítá azért Ákhis Dávidot, és monda néki: Él az Úr, hogy te becsületes vagy, és kedves előttem mind kimenésed, mind bejövésed velem a táborba, mert semmi rosszat nem találtam benned attól a naptól fogva, hogy hozzám jöttél, e mai napig; de a vezérek előtt nem vagy kedves.

7 Tad nu griezies atpakaļ un ej ar mieru, ka tu ļauna nedari priekš Fīlistu lielkungu acīm.

Most azért térj vissza, és menj el békességben, és semmit se cselekedjél, a mi a Filiszteusok vezérei előtt helytelen.

8 Tad Dāvids sacīja uz Aķisu: ko es esmu darījis un ko tu pie sava kalpa esi atradis no tās dienas, kad es tavā priekšā bijis, līdz šai dienai, ka man nu nebūs iet un kauties pret sava kunga, tā ķēniņa, ienaidniekiem?

És monda Dávid Ákhisnak: Vajjon mit cselekedtem, és mit találtál a te szolgádban attól a naptól fogva, hogy nálad voltam, a mai napig, hogy ne menjek el, és ne harczoljak a királynak, az én uramnak ellenségei ellen?

9 Tad Aķis atbildēja un sacīja uz Dāvidu: es gan zinu, tiešām tu manām acīm esi patīkams, tāpat kā viens Dieva eņģelis. Bet Fīlistu lielkungi saka, lai viņš neiet karā mums līdz.

Ákhis pedig felele, és monda Dávidnak: Tudom; bizonyára kedves vagy előttem, mint az Istennek angyala; de a Filiszteusok vezérei mondák: El ne jőjjön velünk a harczba.

10 Nu tad celies rītā agri ar sava kunga kalpiem, kas tev līdz nākuši, un ceļaties rītā agri, kad gaisma būs metusies, un ejat.

Azért kelj fel korán reggel uradnak szolgáival együtt, a kik veled eljövének; keljetek fel korán reggel, mihelyt megvirrad, és menjetek el.

11 Tad Dāvids cēlās ar saviem vīriem, iet agri atpakaļ uz Fīlistu zemi. Bet Fīlisti cēlās uz Jezreēli.

Felkele azért Dávid embereivel együtt, hogy korán reggel elmenjen és visszatérjen a Filiszteusok földére. A Filiszteusok pedig felmenének Jezréelbe.