Psalmorum 38
1 psalmus David in rememorationem de sabbato Domine ne in furore tuo arguas me neque in ira tua corripias me
Dávid zsoltára emlékeztetőül. Uram, haragodban ne fenyíts meg engem; felgerjedésedben ne ostorozz meg engem!
2 quoniam sagittae tuae infixae sunt mihi et confirmasti super me manum tuam
Mert nyilaid belém akadtak, és kezed rám nehezült.
3 non est sanitas carni meae a facie irae tuae non est pax ossibus meis a facie peccatorum meorum
Nincs épség testemben a te haragodtól; nincs békesség csontjaimban vétkeim miatt.
4 quoniam iniquitates meae supergressae sunt caput meum sicut onus grave gravatae sunt super me
Mert bűneim elborítják fejemet; súlyos teherként, erőm felett.
5 putruerunt et corruptae sunt cicatrices meae a facie insipientiae meae
Megsenyvedtek, megbűzhödtek sebeim oktalanságom miatt.
6 miser factus sum et curvatus sum usque ad finem tota die contristatus ingrediebar
Lehorgadtam, meggörbedtem nagyon; naponta szomorúan járok.
7 quoniam lumbi mei impleti sunt inlusionibus et non est sanitas in carne mea
Mert derekam megtelt gyulladással, és testemben semmi ép sincsen.
8 adflictus sum et humiliatus sum nimis rugiebam a gemitu cordis mei
Erőtlen és összetört vagyok nagyon, s szívem keserűsége miatt jajgatok.
9 Domine ante te omne desiderium meum et gemitus meus a te non est absconditus
Uram, előtted van minden kívánságom, és nincs előled elrejtve az én nyögésem!
10 cor meum conturbatum est dereliquit me virtus mea et lumen oculorum meorum et ipsum non est mecum
Szívem dobogva ver, elhágy erőm, s szemem világa – az sincs már velem.
11 amici mei et proximi mei adversus me adpropinquaverunt et steterunt et qui iuxta me erant de longe steterunt
Szeretteim és barátaim félreállanak csapásomban; rokonaim pedig messze állanak.
12 et vim faciebant qui quaerebant animam meam et qui inquirebant mala mihi locuti sunt vanitates et dolos tota die meditabantur
De tőrt vetnek, a kik életemre törnek, és a kik bajomra törnek; hitványságokat beszélnek, és csalárdságot koholnak mindennap.
13 ego autem tamquam surdus non audiebam et sicut mutus non aperiens os suum
De én, mint a siket, nem hallok, és olyan vagyok, mint a néma, a ki nem nyitja föl száját.
14 et factus sum sicut homo non audiens et non habens in ore suo redargutiones
És olyanná lettem, mint az, a ki nem hall, és szájában nincsen ellenmondás.
15 quoniam in te Domine speravi tu exaudies Domine Deus meus
Mert téged vártalak Uram, te hallgass meg Uram, Istenem!
16 quia dixi nequando supergaudeant mihi inimici mei et dum commoventur pedes mei super me magna locuti sunt
Mert azt gondolom: csak ne örülnének rajtam; mikor lábam ingott, hatalmaskodtak ellenem!
17 quoniam ego in flagella paratus et dolor meus in conspectu meo semper
És bizony közel vagyok az eleséshez, és bánatom mindig előttem van.
18 quoniam iniquitatem meam adnuntiabo et cogitabo pro peccato meo
Sőt bevallom bűneimet, bánkódom vétkem miatt.
19 inimici autem mei vivent et firmati sunt super me et multiplicati sunt qui oderunt me inique
De ellenségeim élnek, erősödnek; megsokasodtak hazug gyűlölőim,
20 qui retribuunt mala pro bonis detrahebant mihi quoniam sequebar bonitatem
És a kik jóért roszszal fizetnek; ellenem törnek, a miért én jóra törekszem.
21 non derelinquas me Domine Deus meus ne discesseris a me
Ne hagyj el Uram Istenem, ne távolodjál el tőlem!
22 intende in adiutorium meum Domine salutis meae
Siess segítségemre, oh Uram, én szabadítóm!
