Job 38
1 Respondens autem Dominus Iob de turbine, dixit:
Majd felele az Úr Jóbnak a forgószélből és monda:
2 Quis est iste involvens sententias sermonibus imperitis?
Ki az, a ki elhomályosítja az örök rendet tudatlan beszéddel?
3 Accinge sicut vir lumbos tuos: interrogabo te, et responde mihi.
Nosza övezd fel, mint férfiú derekadat, én majd kérdezlek, te meg taníts engem!
4 Ubi eras quando ponebam fundamenta terrae? indica mihi si habes intelligentiam.
Hol voltál, mikor a földnek alapot vetettem? Mondd meg, ha tudsz valami okosat!
5 Quis posuit mensuras eius, si nosti? vel quis tetendit super eam lineam?
Ki határozta meg mértékeit, ugyan tudod-é; avagy ki húzta el felette a mérő zsinórt?
6 Super quo bases illius solidatae sunt? aut quis demisit lapidem angularem eius,
Mire bocsátották le oszlopait, avagy ki vetette fel szegeletkövét;
7 Cum me laudarent simul astra matutina, et iubilarent omnes filii Dei?
Mikor együtt örvendezének a hajnalcsillagok, és Istennek minden fiai vigadozának?
8 Quis conclusit ostiis mare, quando erumpebat quasi de vulva procedens:
És kicsoda zárta el ajtókkal a tengert, a mikor előtünt, az anyaméhből kijött;
9 Cum ponerem nubem vestimentum eius, et caligine illud quasi pannis infantiae obvolverem?
Mikor ruházatává a felhőt tevém, takarójául pedig a sürű homályt?
10 Circumdedi illud terminis meis, et posui vectem, et ostia:
Mikor reávontam törvényemet, zárat és ajtókat veték eléje:
11 Et dixi: Usque huc venies, et non procedes amplius, et hic confringes tumentes fluctus tuos.
És azt mondám: Eddig jőjj és ne tovább; ez itt ellene áll kevély habjaidnak!
12 Numquid post ortum tuum praecepisti diluculo, et ostendisti aurorae locum suum?
Parancsoltál-é a reggelnek, a mióta megvagy? Kimutattad-é a hajnalnak a helyét?
13 Et tenuisti concutiens extrema terrae, et excussisti impios ex ea?
Hogy belefogózzék a földnek széleibe, és lerázassanak a gonoszok róla.
14 Restituetur ut lutum signaculum, et stabit sicut vestimentum:
Hogy átváltozzék mint a megpecsételt agyag, és előálljon, mint egy ruhában.
15 Auferetur ab impiis lux sua, et brachium excelsum confringetur.
Hogy a gonoszoktól elvétessék világosságuk, és a fölemelt kar összetöressék?
16 Numquid ingressus es profunda maris, et in novissimis abyssi deambulasti?
Eljutottál-é a tenger forrásáig, bejártad-é a mélységnek fenekét?
17 Numquid apertae sunt tibi portae mortis, et ostia tenebrosa vidisti?
Megnyíltak-é néked a halálnak kapui; a halál árnyékának kapuit láttad-é?
18 Numquid considerasti latitudinem terrae? indica mihi, si nosti, omnia,
Áttekintetted-é a föld szélességét, mondd meg, ha mindezt jól tudod?
19 In qua via lux habitet, et tenebrarum quis locus sit:
Melyik út visz oda, hol a világosság lakik, és a sötétségnek hol van a helye?
20 Ut ducas unumquodque ad terminos suos, et intelligas semitas domus eius.
Hogy visszavinnéd azt az ő határába, és hogy megismernéd lakása útjait.
21 Sciebas tunc quod nasciturus esses? et numerum dierum tuorum noveras?
Tudod te ezt, hiszen már akkor megszülettél; napjaidnak száma nagy!
22 Numquid ingressus es thesauros nivis, aut thesauros grandinis aspexisti,
Eljutottál-é a hónak tárházához; vagy a jégesőnek tárházát láttad-é?
23 Quae praeparavi in tempus hostis, in diem pugnae et belli?
A mit fentartottam a szükség idejére, a harcz és háború napjára?
24 Per quam viam spargitur lux, dividitur aestus super terram?
Melyik út visz oda, a hol szétoszlik a világosság, és szétterjed a keleti szél a földön?
25 Quis dedit vehementissimo imbri cursum, et viam sonantis tonitrui,
Ki hasított nyílást a záporesőnek, és a mennydörgő villámnak útat?
26 Ut plueret super terram absque homine in deserto, ubi nullus mortalium commoratur,
Hogy aláessék az ember nélkül való földre, a pusztaságra, holott senki sincsen;
27 Ut impleret inviam et desolatam, et produceret herbas virentes?
Hogy megitasson pusztát, sivatagot, és hogy sarjaszszon zsenge pázsitot?
28 Quis est pluviae pater? vel quis genuit stillas roris?
Van-é atyja az esőnek, és ki szülte a harmat cseppjeit?
29 De cuius utero egressa est glacies? et gelu de caelo quis genuit?
Kinek méhéből jött elő a jég, és az ég daráját kicsoda szülte?
30 In similitudinem lapidis aquae durantur, et superficies abyssi constringitur.
Miként rejtőznek el a vizek mintegy kő alá, és mint zárul be a mély vizek színe?
31 Numquid coniungere valebis micantes stellas Pleiadas, aut gyrum Arcturi poteris dissipare?
Összekötheted-é a fiastyúk szálait; a kaszáscsillag köteleit megoldhatod-é?
32 Numquid producis Luciferum in tempore suo, et Vesperum super filios terrae consurgere facis?
A hajnalcsillagot előhozhatod-é az ő idejében, avagy a gönczölszekeret forgathatod-é fiával együtt?
33 Numquid nosti ordinem caeli, et pones rationem eius in terra?
Ismered-é az ég törvényeit, vagy te határozod-é meg uralmát a földön?
34 Numquid elevabis in nebula vocem tuam, et impetus aquarum operiet te?
Felemelheted-é szavadat a felhőig, hogy a vizeknek bősége beborítson téged?
35 Numquid mittes fulgura, et ibunt, et revertentia dicent tibi: Adsumus?
Kibocsáthatod-é a villámokat, hogy elmenjenek, vagy mondják-é néked: Itt vagyunk?
36 Quis posuit in visceribus hominis sapientiam? vel quis dedit gallo intelligentiam?
Ki helyezett bölcseséget a setét felhőkbe, vagy a tüneményeknek ki adott értelmet?
37 Quis enarrabit caelorum rationem, et concentum caeli quis dormire faciet?
Ki számlálta meg a bárányfelhőket bölcseséggel, és ki üríti ki az égnek tömlőit;
38 Quando fundebatur pulvis in terra, et glebae compingebantur?
Mikor a por híg sárrá változik, és a göröngyök összetapadnak?
39 Numquid capies leaenae praedam, et animam catulorum eius implebis,
Vadászol-é prédát a nőstény oroszlánnak, és az oroszlánkölykök éhségét kielégíted-é;
40 Quando cubant in antris, et in specubus insidiantur?
Mikor meglapulnak tanyáikon, és a bokrok közt lesben vesztegelnek?
41 Quis praeparat corvo escam suam, quando pulli eius clamant ad eum, vagientes, eo quod non habeant cibos?
Ki szerez a hollónak eledelt, mikor a fiai Istenhez kiáltoznak; kóvályognak, mert nincs mit enniök?
