Romanos 3

1 Quid ergo amplius Judæo est? aut quæ utilitas circumcisionis?

Mi tekintetben különb hát a zsidó? vagy micsoda haszna van a körülmetélkedésnek?

2 Multum per omnem modum. Primum quidem quia credita sunt illis eloquia Dei.

Minden tekintetben sok. Mindenek előtt, hogy az Isten reájok bízta az ő beszédeit.

3 Quid enim si quidam illorum non crediderunt? numquid incredulitas illorum fidem Dei evacuabit? Absit.

De hát hogy ha némelyek nem hittek? Vajjon azoknak hitetlensége nem teszi-é hiábavalóvá az Istennek hűségét?

4 Est autem Deus verax: omnis autem homo mendax, sicut scriptum est: Ut justificeris in sermonibus tuis: et vincas cum judicaris.

Távol legyen. Sőt inkább az Isten legyen igaz, minden ember pedig hazug, a mint meg van írva: Hogy igaznak ítéltessél a te beszédeidben, és győzedelmes légy, mikor vádolnak téged.

5 Si autem iniquitas nostra justitiam Dei commendat, quid dicemus? Numquid iniquus est Deus, qui infert iram?

Ha pedig a mi igazságtalanságunk az Istennek igazságát mutatja meg, mit mondjunk? Vajjon igazságtalan-é az Isten, hogy minket büntet? Emberi módon szólok.

6 secundum hominem dico. Absit. Alioquin quomodo judicabit Deus hunc mundum?

Távol legyen! Mert akkor mi módon ítéli meg az Isten a világot?

7 Si enim veritas Dei in meo mendacio abundavit in gloriam ipsius: quid adhuc et ego tamquam peccator judicor?

Mert ha az Istennek igazsága az én hazugságom által öregbült az ő dicsőségére, miért kárhoztattatom még én is, mint bűnös?

8 et non (sicut blasphemamur, et sicut aiunt quidam nos dicere) faciamus mala ut veniant bona: quorum damnatio justa est.

Sőt inkább ne cselekedjük-é a rosszat, hogy abból jó származzék? – a mint minket rágalmaznak, és a mint némelyek mondogatják, hogy mi így beszélünk, a kiknek kárhoztatása igazságos.

9 Quid ergo? præcellimus eos? Nequaquam. Causati enim sumus Judæos et Græcos omnes sub peccato esse,

Micsoda tehát? Különbek vagyunk-é? Semmiképen nem. Mert az elébb megmutattuk nyilván, hogy zsidók és görögök mindnyájan bűn alatt vannak;

10 sicut scriptum est: Quia non est justus quisquam:

A mint meg van írva, hogy nincsen csak egy igaz is;

11 non est intelligens, non est requirens Deum.

Nincs, a ki megértse, nincs, a ki keresse az Istent.

12 Omnes declinaverunt, simul inutiles facti sunt: non est qui faciat bonum, non est usque ad unum.

Mindnyájan elhajlottak, egyetemben haszontalanokká lettek; nincs, a ki jót cselekedjék, nincsen csak egy is.

13 Sepulchrum patens est guttur eorum, linguis suis dolose agebant: venenum aspidum sub labiis eorum:

Nyitott sír az ő torkuk; nyelvökkel álnokságot szólnak; áspis kígyó mérge van ajkaik alatt.

14 quorum os maledictione, et amaritudine plenum est:

Szájok telve átkozódással és keserűséggel.

15 veloces pedes eorum ad effundendum sanguinem:

Lábaik gyorsak a vérontásra.

16 contritio et infelicitas in viis eorum:

Útjaikon romlás és nyomorúság van.

17 et viam pacis non cognoverunt:

És a békességnek útját nem ismerik.

18 non est timor Dei ante oculos eorum.

Nincs isteni félelem az ő szemök előtt.

19 Scimus autem quoniam quæcumque lex loquitur, iis, qui in lege sunt, loquitur: ut omne os obstruatur, et subditus fiat omnis mundus Deo:

Tudjuk pedig, hogy a mit a törvény mond, azoknak mondja, a kik a törvény alatt vannak; hogy minden száj bedugassék, és az egész világ Isten ítélete alá essék.

20 quia ex operibus legis non justificabitur omnis caro coram illo. Per legem enim cognitio peccati.

Annakokáért a törvénynek cselekedeteiből egy test sem igazul meg ő előtte: mert a bűn ismerete a törvény által vagyon.

21 Nunc autem sine lege justitia Dei manifestata est: testificata a lege et prophetis.

Most pedig törvény nélkül jelent meg az Istennek igazsága, a melyről tanúbizonyságot tesznek a törvény és a próféták;

22 Justitia autem Dei per fidem Jesu Christi in omnes et super omnes qui credunt in eum: non enim est distinctio:

Istennek igazsága pedig a Jézus Krisztusban való hit által mindazokhoz és mindazoknak, a kik hisznek. Mert nincs különbség,

23 omnes enim peccaverunt, et egent gloria Dei.

Mert mindnyájan vétkeztek, és szűkölködnek az Isten dicsősége nélkül.

24 Justificati gratis per gratiam ipsius, per redemptionem quæ est in Christo Jesu,

Megigazulván ingyen az ő kegyelméből a Krisztus Jézusban való váltság által,

25 quem proposuit Deus propitiationem per fidem in sanguine ipsius, ad ostensionem justitiæ suæ propter remissionem præcedentium delictorum

Kit az Isten eleve rendelt engesztelő áldozatul, hit által, az ő vérében, hogy megmutassa az ő igazságát az előbb elkövetett bűnöknek elnézése miatt,

26 in sustentatione Dei, ad ostensionem justitiæ ejus in hoc tempore: ut sit ipse justus, et justificans eum, qui est ex fide Jesu Christi.

Az Isten hosszútűrésénél fogva, az ő igazságának megbizonyítására, a mostani időben, hogy igaz legyen Ő és megigazítsa azt, a ki a Jézus hitéből való.

27 Ubi est ergo gloriatio tua? Exclusa est. Per quam legem? Factorum? Non: sed per legem fidei.

Hol van tehát a dicsekedés? Kirekesztetett. Mely törvény által? A cselekedeteké által? Nem; hanem a hit törvénye által.

28 Arbitramur enim justificari hominem per fidem sine operibus legis.

Azt tartjuk tehát, hogy az ember hit által igazul meg, a törvény cselekedetei nélkül.

29 An Judæorum Deus tantum? nonne et gentium? Immo et gentium:

Avagy Isten csak a zsidóké-e? Avagy nem a pogányoké is? Bizony a pogányoké is.

30 quoniam quidem unus est Deus, qui justificat circumcisionem ex fide, et præputium per fidem.

Mivelhogy egy az Isten, a ki megigazítja a zsidót hitből és a pogányt hit által.

31 Legem ergo destruimus per fidem? Absit: sed legem statuimus.

A törvényt tehát hiábavalóvá tesszük-é a hit által? Távol legyen! Sőt inkább a törvényt megerősítjük.