< 2 Samue 17 >

1 Hagi henka Ahitofeli'a Absalomuna asamino, natrege'na 12tauseni'a sondia vahe zamavare'na meni kenagera vu'na Devitinku ome hakena hara huntaneno.
Monda azért Akhitófel Absolonnak: Engedj kiválasztanom tizenkétezer embert, hogy felkeljek, és üldözzem Dávidot ez éjjel.
2 Hagi agra menina kasaro kasara huno ana'ana huno nevanige'na ome azerigahue. Hagi nagra antri hanazaza hu'na va'nena, mika vahe'mo'za atre'za fresage'na kini ne'ke ahegahue.
És megtámadom őt, míg fáradt és erőtlen kezű; megrettentem őt, és megfutamodik az egész nép, mely vele van; és a királyt magát megölöm.
3 Hagi menina nagra maka vahera zamavarena kagrite egahue. Hagi zamagra zahufa a'mo neve atreno frenereti ete eankna hu'na, ana miko vahera ozamahe zamavare'na kagrite egahue. Hagi Devitinke ahesankeno frinigenka kagra krimpa fru hunka manigahane.
És visszavezetem te hozzád az egész népet, mert az egésznek visszatérése attól a férfiútól függ, a kit te üldözöl; és akkor az egész nép békességben lesz.
4 Hige'za Absalomu'ene mika Israeli kva vahe'mo'zama ana nanekema antahi'zana knare hu'ne.
Igen tetszék e beszéd Absolonnak és Izráel minden véneinek.
5 Hagi Absalomu'a huno, Akai nagapinti ne' Husaina kehinkeno agranena antahi'zama'a eme huama hina antahimaneno.
És monda Absolon: Hívják ide mégis az Arkeabeli Khúsait is, és hallgassuk meg, mit szól ő is.
6 Hagi Husai'a Absalomunte egeno Absalomu'a asamino, Ahitofeli'a ama naneke tasami'neanki agrama tasamia naneke amagera antegahumpi? Hagi i'oma hanunka antahintahi ka'a kagra hu ama huo.
És mikor megérkezék Khúsai Absolonhoz, monda néki Absolon ilyenképen: Akhitófel ilyen tanácsot ád, megfogadjuk-é az ő szavát, vagy ne? Szólj hozzá.
7 Hagi Husai'a kenona huno, Menima Ahitofeli'ma tamia antahi'zamo'a knarera osie.
Monda akkor Khúsai Absolonnak: Nem jó tanács az, a melyet Akhitófel ez egyszer adott.
8 Hagi kagra antahi'nane, negafa'ene sondia vahe'amo'za hanavenentake vahe mani'nazageno zamarimpama ahe'zamo'a Beamofo anenta'ama vahe'mo'za nevrazageno arimpa aheankna vahe mani'naze. Hagi negafa'a harafa vahekino, kenagera sondia vahe'anena omasegahie.
És monda Khúsai: Tudod magad, hogy a te atyád és az ő emberei igen erős vitézek és igen elkeseredett szívűek, mint a kölykeitől megfosztott medve a mezőn. Annakfelette a te atyád igen hadakozó ember, ki nem alszik a néppel együtt.
9 Hagi agra ko mago'a kumatego, have kampino frakino mani'ne. Hagi agrama kagri sondia vahe'ma ese'zana ha'ma huzmantesniana rama'a vahe zamahe frigahiankino, vahe'mo'zama anankema antahisnu'za Absalomu nevaririza sondia vahera zamahe fri vagaraze hu'za hugahaze.
Ilyenkor ő valami barlangban lappang, vagy valami más helyen, és meglehet, hogy mindjárt kezdetben elesvén némelyek közülök, valaki meghallja, és azt kezdi mondani: Megveretett az Absolon népe.
10 Hagi mago'a laionigana hu'za koro osu sondia vahe'kamo'za anankema antahisnu'za koro hugahaze. Na'ankure mika Israeli vahe'mo'za antahi'naze, negafa'a tusi hihamu ne' mani'nege'za, agranema mani'naza sondia vahe'mo'za hanavenentake vahe mani'naze.
És még az erős vitéz is, kinek szíve olyan, mint az oroszlánnak szíve, igen megrémül; mert az egész Izráel tudja, hogy a te atyád igen erős vitéz, és azok is, a kik vele vannak, erős vitézek.
11 E'ina hu'negu noti kaziga Dani kumateti vuno sauti kaziga Bersebama uhanati'nea vahe'ma mani'naza Israeli sondia vahera, kagra mika zamavarenka Devitima ha'ma huntenakura eritru hugeno hagerinkenafi kasepakna hanigenka, zamavarenka hara ome hunto.
Én azért azt tanácsolom, hogy gyűjtsd magadhoz az egész Izráelt Dántól fogva mind Bersebáig, oly számban, mint a tenger partján való föveny; és magad is menj el a hadba.
12 Hagi inantego Devitima ome keta erifore'ma hanuta, ata komo eramino mikaza refiteaza huta, Devitine mika sondia vahe'anena zamahe fri vaga regahune.
Akkor aztán támadjuk meg őt azon a helyen, a hol található, és úgy lepjük meg őt, miként a harmat a földre esik, hogy se közüle, se azok közül, a kik vele vannak, egy se maradjon meg.
13 Hagi agrama mago kumapima ufrenketa ana kumofo vihu keginare nofi renteta avazu huta agupofi ome atregahune. Ana nehanunkeno ana kuma'mo fanane huvagaregahie.
Ha pedig városba szaladna, mind az egész Izráel köteleket húzzon a város körül, és vonjuk azt a patakba, hogy még csak egy kövecskét se találjanak ott.
14 Anante Absalomu'ene mika Israeli vahe'mo'za hu'za, Arkiti ne' Husaia tamia antahizamo'a knare huno Ahitofelima tamia antahi'zana agatere. Na'ankure ana hanigeno Ra Anumzamo'a Absalomuna azeri haviza hunaku ana antahi'zana zamige'za Ahitofeli antahi'zana eri atre'naze.
És monda Absolon és Izráelnek minden férfia: Jobb az Arkeabeli Khúsainak tanácsa az Akhitófel tanácsánál. Az Úr parancsolta vala pedig, hogy az Akhitófel tanácsa elvettessék, mely jó vala, hogy veszedelmet hozzon az Úr Absolonra.
15 Hagi ana huteno Husai'a Zadokune pristi ne' Abiatakizania amanage huno zamasami'ne, Ahitofeli'a Absalomune Israeli kva vahe'tamina antahintahi zamige'na nagra amanahu antahi'za zami'noe.
Monda pedig Khúsai Sádók és Abjátár papoknak: Ilyen s ilyen tanácsot adott Akhitófel Absolonnak és Izráel véneinek; én pedig ilyen s ilyen tanácsot adtam.
16 Hagi menina ame hutna Devitina ke atrentekeno, tima takahe'za kantu kazigama nevarera uomaseno, ru agri'ene agranema maka vu'naza vahetamina eme zamahesagi ame hu'za freza hagege kokampi viho.
Azért sietve küldjetek el, és izenjétek meg Dávidnak ilyen szóval: Ne maradj ez éjjel a pusztának mezején, hanem inkább menj át, hogy valamiképen el ne nyelettessék a király és az egész nép, mely vele van.
17 Hagi Jonatani'ene Ahimasikea Jerusalemi vahe'mo'za zanage'zanku frakike Enrogeli mani'nakeno eri'za mofamo kea erino Devitima ome asaminogura ome zanasami'ne.
Jonathán pedig és Akhimás a Rógel forrásánál állanak vala, a hová méne egy leányzó, ki megmondá ezeket nékik, és ők elmenvén, megmondák Dávid királynak, mert nem akarják vala magokat megmutatni, bemenvén a városba.
18 Hianagi mago nehaza ne'mo ana netrena zanageteno Absalomuna ome asami'ne. Ana higeno ana netremokea ame huke freke Bahurimi kumate mago ne'mofo kumapi me'nea ti kerigampi uramine ome fraki'na'e.
Meglátá mindazáltal őket egy szolga, és megmondá Absolonnak: Elmenének azért ők ketten sietséggel, és menének egy ember házába Bahurim városában, kinek tornáczában volt egy kút, és oda szállának alá.
19 Hagi ana ne'mofo nenaro'a tavrave rutareno anama mani'na'a kerirera refi'neteno ana agofetu witi kanara huno zanazeri frakizanante'ne.
Az asszony pedig egy terítőt vőn és beteríté a kút száját, arra pedig darált árpát hintett; és nem vevék észre.
20 Hagi Absalomu eri'za vahe'mo'za ana a'ma kuma'afi mani'nege'za eme antahige'za, Ahimasi'ene Jonatanikea iga mani'na'e? Hazageno ana a'mo'a kenona huno, zanagra tina takahene hago vu'na'e. Hagi Absalomu eri'za vahe'mo'za ome hakazana ozamage'za ete atre'za Jerusalemi vu'naze.
Menének pedig az Absolon szolgái az asszonyhoz a házba, és mondának: Hol van Akhimás és Jonathán? Felele nékik az asszony: Általgázolának a patakon. És keresék őket, de mivel nem találták, visszatérének Jeruzsálembe.
21 Hagi ana vahe'ma vutageke anama framaki'napinkati atiramine Deviti ome asaminaku vu'na'e. Hagi Devitina ome asamine, kagra menina amafintira atrenka tina takahenka ko vuo. Na'ankure kagri'ma eme kazerisania kea Ahitofeli'a Absalomuna retro huno asami'ne.
Mikor pedig elmentek, kijövének a kútból, és elmenvén, megmondák ezeket Dávid királynak, és mondának Dávidnak: Keljetek fel és menjetek által gyorsan a vizen; mert ilyen tanácsot adott ti ellenetek Akhitófel.
22 Hagi Deviti'ene agranema vu'naza vahe'mo'za maka ana kenageke Jodani tina takahe'za kantu kaziga vu'naze. Hagi ko'ma atiana mago vahera timofo kama kaziga omani'naze.
Felkele azért Dávid és mind a vele való nép, és általkelének a Jordánon, míg megvirrada; egy sem hiányzék, a ki által nem ment volna a Jordánon.
23 Hagi Ahitofeli'ma keno antahino'ma hiama Absalomu'ma ke'ama ontahigeno'a, donkiafi marerino kuma arega vuno, mika'zama omerintese nehuno, agra kana aheno frige'za naga'ama asenentaza matipi ome asente'naze.
Látván pedig Akhitófel, hogy az ő tanácsát nem hajtották végre: megnyergelé szamarát, és felkelvén elméne házához, az ő városába; és elrendezvén háznépének dolgát, megfojtá magát, és meghala; és eltemetteték az ő atyjának sírjába.
24 Hagi Deviti'a Mahanaimi vigeno, Absalomu'a mika Israeli sondia vahera zamavareno Jodani tina eme takahe'ne.
És midőn Dávid Mahanáimba érkezett, átkele Absolon a Jordánon, ő és Izráelnek férfiai mindnyájan ő vele.
25 Hagi Absalomu'a Joapu noma erino sondia vahe'ma kvama hania nera Amasa huhamprinte'ne. Hagi Amasa'a Jeta nemofokino Israeli nagapinti ne'mo Nahasi mofa Abigeli ara eri'ne. Hagi Abigelina nuna'amo Seru Joapu'na kasente'ne.
És Amasát tevé Absolon fővezérré a sereg felett Joáb helyett. Amasa pedig egy férfi fia vala, a kinek a neve az Izráelita Jithra vala, a ki beméne Abigailhoz, a Náhás leányához, ki Sérujának, a Joáb anyjának nővére vala.
26 Hagi Giliati mopafi Israeli sondia vahe'ene Absalomu'enena seli nonku'ma eme ki'za mani'naze.
És tábort jára Izráel és Absolon a Gileád földén.
27 Hagi Deviti'ma Mahanaimima ehanatigeno'a, Nahasi nemofo Sobi'a Amoni kaziga Rabati kumateti ne'ki, Amieli nemofo Makiri Lodeba kumateti ne'ki, Giliati ne' Barsilaiki hu'za musenkea hufru hu'za avre'naze.
Lőn pedig, hogy mikor Dávid Mahanáimba jutott, ímé Sóbi, az Ammoniták városából, Rabbából való Náhásnak fia, és a Ló-Debár városból való Ammielnek fia, Mákir, és a Gileád tartományában, Rógelimban lakozó Barzillai.
28 Hagi zamagra tafe'ma masiza mase zanki, ne'zama kreno atino huzanki, kave'ma ati'za nesaza zuomparamima, mago'a witigi baligi flaua'ene kre hagege hunte witi aragane, rentori koheki, koheki,
Ágyneműt, medenczéket és cserépedényeket, búzát, árpát, lisztet, pergelt búzát, babot, lencsét, pergelt árpát,
29 tume rima'agi, batagi, sipisipigi memegi sipisipimofo amiri eri kragefinteki hu'za Devitine naga'ane ne'zana eri'za e'naze. Na'ankure zamagra hu'za maka'mota za'za ka ka'ma kokampina azageno tamavesra nehigeno, tamagara netegeno, tinkura tamavenisigeno hu'ne hu'za hu'naze.
Mézet, vajat, juhot, ünősajtokat hozának Dávidnak és az ő vele való népnek eleségül. Mert azt gondolják vala magokban: A nép éhes, fáradt és eltikkadt a pusztában.

< 2 Samue 17 >