Giobbe 16
1 E GIOBBE rispose e disse:
Felele pedig Jób, és monda:
2 Io ho più volte udite le stesse cose; Voi tutti [siete] consolatori molesti.
Efféle dolgokat sokat hallottam. Nyomorult vigasztalók vagytok ti mindnyájan!
3 Finiranno mai le parole di vento? Ovvero, di che ti fai forte, che tu replichi [ancora?]
Vége lesz-é már a szeles beszédeknek, avagy mi ingerel téged, hogy így felelsz?
4 Se l'anima vostra fosse nello stato dell'anima mia, Anch'io potrei parlar come voi, Mettere insieme parole contro a voi, E scuotervi il capo contra.
Én is szólhatnék úgy mint ti, csak volna a ti lelketek az én lelkem helyén! Szavakat fonhatnék össze ellenetek; csóválhatnám miattatok a fejemet;
5 [Ma anzi] io vi conforterei con la mia bocca, E la consolazione delle mie labbra rallenterebbe [il vostro dolore].
Erősíthetnélek titeket csak a szájammal és ajakim mozgása kevesbítené fájdalmatokat.
6 Se io parlo, il mio dolore non però si rallenta; E se io resto [di parlare], quanto se ne partirà egli da me?
Ha szólnék is, nem kevesbbednék a keserűségem; ha veszteglek is: micsoda távozik el tőlem?
7 Certo, egli ora mi ha straccato; E tu mi hai, [o Dio], diserta tutta la mia brigata.
Most pedig már fáraszt engemet. Elpusztítád egész házam népét.
8 E mi hai fatto diventar tutto grinzo, [Il che] è un testimonio [del mio male]; La mia magrezza si leva contro a me, [e] mi testifica contra in faccia.
Hogy összenyomtál engem, ez bizonyság lett; felkelt ellenem az én ösztövérségem is, szemtől-szembe bizonyít ellenem.
9 L'ira sua [mi] ha lacerato, ed egli procede contro a me da avversario; Egli digrigna i denti contro a me; Il mio nemico appunta i suoi occhi in me.
Haragja széttépett és üldöz engem. Fogait csikorgatta rám, ellenségemként villogtatja felém tekintetét.
10 Hanno aperta la bocca contro a me, Mi hanno battuto in su le guance per vituperio, Si sono adunati insieme contro a me.
Feltátották ellenem szájokat, gyalázatosan arczul csapdostak engem, összecsődültek ellenem.
11 Iddio mi ha messo in poter del perverso, E mi ha fatto cader nelle mani degli empi.
Adott engem az Isten az álnoknak, és a gonoszok kezébe ejte engemet.
12 Io era in istato tranquillo, ed egli mi ha rotto; E presomi per lo collo, mi ha tritato, E mi ha rizzato per suo bersaglio.
Csendességben valék, de szétszaggata engem; nyakszirten ragadott és szétzúzott engem, czéltáblává tűzött ki magának.
13 I suoi arcieri mi hanno intorniato; Egli mi trafigge le reni, e non mi risparmia punto; Egli mi ha sparso in terra il mio fiele.
Körülvettek az ő íjászai; veséimet meghasítja és nem kimél; epémet a földre kiontja.
14 Egli mi rompe di rottura sopra rottura, Egli mi corre addosso come un possente [uomo].
Rést rés után tör rajtam, és rám rohan, mint valami hős.
15 Io ho cucito un sacco sopra la mia pelle, Ed ho lordato il mio splendore nella polvere.
Zsák-ruhát varrék az én fekélyes bőrömre, és a porba fúrtam be az én szarvamat.
16 La mia faccia è sucida di piangere, E l'ombra della morte [è] in su le mie palpebre;
Orczám a sírástól kivörösödött, szempilláimra a halál árnyéka szállt;
17 Quantunque non vi [sia] violenza nelle mie mani, E la mia orazione [sia] pura.
Noha erőszakosság nem tapad kezemhez, és az én imádságom tiszta.
18 O terra, non nascondere il sangue sparso da me; E [se così è], il mio grido non abbia luogo.
Oh föld, az én véremet el ne takard, és ne legyen hely az én kiáltásom számára!
19 Eziandio ora, ecco, il mio testimonio [è] ne' cieli; Il mio testimonio [è] ne' [luoghi] sovrani.
Még most is ímé az égben van az én bizonyságom, és az én tanuim a magasságban!
20 O miei oratori, o amici miei, L'occhio mio si volge lagrimando a Dio.
Csúfolóim a saját barátaim, azért az Istenhez sír fel az én szemem,
21 Oh! potesse pur l'uomo piatire con Dio, Come un uomo col suo compagno!
Hogy ítélje meg az embernek Istennel, és az ember fiának az ő felebarátjával való dolgát.
22 Perciocchè i [miei] brevi anni se ne vanno forniti; Ed io me ne vo per un sentiero, onde non tornerò più.
Mert a kiszabott esztendők letelnek, és én útra kelek és nem térek vissza.
