Sálmarnir 89

1 Ég vil syngja um miskunn Drottins að eilífu! Ungir sem gamlir skulu fá að heyra um trúfesti þína.

Az Ezrahita Ethán tanítása. Az Úrnak kegyelmességét hadd énekeljem örökké! Nemzetségről nemzetségre hirdetem a te hűséges voltodat az én számmal!

2 Elska þín og náð vara að eilífu og trúfesti þín stendur óhögguð eins og himinninn.

Mert azt mondom: Örökké megáll a te kegyelmességed, és megerősíted a te hűséges voltodat az egekben, mondván:

3 Svo segir Drottinn Guð: „Ég hef gert sáttmála við Davíð, minn útvalda þjón.

Szövetséget kötöttem az én választottammal, megesküdtem Dávidnak, az én szolgámnak:

4 Ég hef unnið þann eið, að afkomendur hans skuli sitja á konungsstóli héðan í frá og að eilífu!“

Mindörökké megerősítem a te magodat, és nemzetségről nemzetségre megépítem a te királyi székedet. (Szela)

5 Himinninn lofi máttarverk þín, Drottinn og herskarar englanna vegsami trúfesti þína.

És az egek dicsérik a te csodadolgodat Uram; a te hűséges voltodat is a szentek gyülekezetében.

6 Því að hver á himnum kemst í samjöfnuð við Guð? Hinn mesti meðal englanna, hver er hann við hlið Drottins?!

Mert a felhőkben kicsoda hasonlatos az Úrhoz, s ki olyan, mint az Úr, az istenek fiai között?

7 Hinir voldugu englar nálgast hann með ótta og virðingu. Hann er ægilegur í þeirra augum.

Igen rettenetes Isten ő a szentek gyűlésében, és félelmetes mindazokra, a kik körülte vannak.

8 Drottinn, þú konungur hinna himnesku hersveita, enginn kemst í samjöfnuð við þig! Trúfestin er einkenni þitt!

Uram, Seregeknek Istene! Kicsoda olyan erős, mint te vagy Uram? És a te hűséges voltod körülvesz téged.

9 Þú hefur hemil á ofstopa hafsins, stöðvar óveðursöldur. Með einu orði lægir þú þær.

Te uralkodol a tengernek kevélységén; mikor az ő habjai felemelkednek, te csendesíted le azokat.

10 Þú rotaðir skrímslið, það lá marflatt – og tvístraðir óvinum þínum með undramætti.

Te rontád meg Égyiptomot mintegy átdöföttet; erős karoddal elszélesztetted ellenségeidet.

11 Himinninn og jörðin, allt er það þitt. Þú skapaðir það.

Tieid az egek, a föld is a tied: e világot minden benne valóval te fundáltad.

12 Þú skapaðir norðrið og suðrið líka. Tabor og Hermon kætast, hin háu fjöll, sem hönd þín gjörði.

Az északot és a délt te teremtetted, a Thábor és a Hermon a te nevednek örvendeznek.

13 Mikill er máttur þinn! Hægri hönd þín er upphafin í mætti og dýrð!

A te karod hatalommal teljes, a te kezed erős, a te jobbod méltóságos.

14 Tvær eru undirstöður hásætis þíns: Réttvísi og réttlæti, og miskunn og trúfesti eru fylgdarsveinar þínir.

Igazság és jogosság a te királyi székednek alapja; kegyelem és hűség jár a te orczád előtt.

15 Sælir eru þeir sem heyra fagnaðarópið – þeir sem ganga í ljósinu sem stafar frá Drottni.

Boldog nép az, a mely megérti a kürt szavát; a te orczádnak világosságánál jár ez, oh Uram!

16 Þín vegna gleðjast þeir alla daga og fagna yfir þínum réttlátu verkum.

A te nevedben örvendeznek egész nap; és a te igazságodban felmagasztaltatnak.

17 Þú ert styrkur þeirra. Þetta er undursamlegt! Já, við hressumst og gleðjumst því við vitum að þú hefur velþóknun á okkur!

Mert az ő erejöknek ékessége te vagy; a te jóakaratoddal emeled fel a mi szarvunkat is.

18 Sjálfur Drottinn er okkar vörn og hann, hinn heilagi í Ísrael – sjálfur Guð – hefur gefið okkur konung.

Mert az Úr a mi paizsunk, és Izráelnek Szentje a mi királyunk.

19 Þú talaðir við spámann þinn í sýn og sagðir: „Ég hef fundið rétta manninn meðal fólksins, hann skal verða konungur!

Akkor látásban szóltál a te kegyeltednek, és mondád: Segítséget adtam a vitéznek, felmagasztaltam a népből választottat;

20 Það er Davíð, þjónn minn! Ég hef smurt hann minni heilögu olíu.

Megtaláltam Dávidot, az én szolgámat; szent olajommal kentem fel őt,

21 Ég vil veita honum kraft og styrkja hann á göngunni.

A kivel állandóan vele lesz az én kezem, sőt az én karom erősíti meg őt.

22 Óvinir hans skulu ekki fella hann, né illmennin kúga hann.

Nem nyomhatja őt el az ellenség, és a gonosz ember sem nyomorgatja meg őt;

23 Ég mun láta hann sjá er ég eyði óvinum hans og þurrka út hatursmenn hans.

Mert ő előtte rontom meg az ő szorongatóit, és verem meg az ő gyűlölőit.

24 Ég mun stöðugt vernda hann og blessa og umvefja hann elsku minni. Mín vegna mun hann verða mikill.

És vele lesz az én hűségem és kegyelmem, és az én nevemmel magasztaltatik fel az ő szarva.

25 Ríki hans mun ná frá Miðjarðarhafi til Evfratfljóts.

És rávetem az ő kezét a tengerre, és az ő jobbját a folyóvizekre.

26 Hann mun segja við mig: „Þú ert faðir minn, Guð minn, klettur hjálpræðis míns.“

Ő így szólít engem: Atyám vagy te; én Istenem és szabadításom kősziklája!

27 Ég mun líta á hann sem frumgetinn son minn og gera hann fremstan meðal konunga jarðarinnar.

Én meg elsőszülöttemmé teszem őt és felebbvalóvá a föld királyainál.

28 Ég mun elska hann að eilífu og vera honum góður. Ég mun halda sáttmála minn við hann að eilífu.

Örökké megtartom néki az én kegyelmemet, és az én szövetségem bizonyos marad ő vele.

29 Hann mun aldrei skorta erfingja og hásæti hans mun standa um eilífð eins og himinninn.

És az ő magvát örökkévalóvá teszem, és az ő királyi székét, mint az egeknek napjait.

30 Ef afkomendur hans hafna lögmáli mínu og óhlýðnast mér,

Ha az ő fiai elhagyják az én törvényemet, és nem járnak az én végzéseim szerint;

31 þá mun ég hegna þeim,

Ha az én rendeléseimet megtörik, és meg nem tartják az én parancsolatimat:

32 en aldrei mun ég þó hætta að miskunna þeim,

Akkor vesszővel látogatom meg az ő bűnöket, és vereségekkel az ő álnokságukat;

33 né bregðast loforði mínu.

De az én kegyelmemet nem vonom meg tőle, és az én hűséges voltomban nem hazudom.

34 Nei, sáttmála minn mun ég alls ekki rjúfa. Ekkert orða minna tek ég aftur.

Nem töröm meg az én szövetségemet, és a mi kijött az én számból, el nem változtatom.

35 Ég hef heitið Davíð því (og hinn heilagi Guð talar sannleika)

Megesküdtem egyszer az én szentségemre: vajjon megcsalhatnám-é Dávidot?

36 að konungsætt hans mun vara um aldir alda, já rétt eins og sólin!

Az ő magva örökké megmarad, és az ő királyi széke olyan előttem, mint a nap.

37 Konungdómur hans skal standa að eilífu eins og tunglið, – trúfasta vitnið á himninum!“

Megáll örökké, mint a hold, és bizonyos, mint a felhőben lévő bizonyság. (Szela)

38 En, – hvers vegna hefur þú þá útskúfað mér?! Hafnað þeim sem þú valdir til konungs?

De te mégis elvetetted és megútáltad őt, és megharagudtál a te felkentedre.

39 Hefur þú rofið sáttmálann við hann? Þú sem kastaðir kórónu hans í skítinn!

Felbontottad a te szolgáddal kötött szövetséget, földre tiportad az ő koronáját.

40 Múra hans hefur þú brotið og rifið niður varnarvirkin.

Lerontottad az ő kőfalait mind; romokká tetted erősségeit.

41 Allir vegfarendur ræna hann. Hann er til háðungar nágrönnum sínum.

Zsákmányolták őt mind az úton járók; gyalázattá lőn az ő szomszédai előtt.

42 Þú magnaðir óvini hans gegn honum, og nú kætast þeir!

Felmagasztaltad az ő szorongatóinak jobbját, és megvidámítottad minden ellenségét.

43 Þú slóst sverð hans til jarðar og neitaðir honum um hjálp í bardaganum.

Még fegyverének élét is elvetted, és nem segítetted őt a harczban.

44 Þú hefur bundið enda á vegsemd hans og hrint hásæti hans um koll.

Eltörlötted az ő fényességét, és az ő királyi székét a földre vetetted.

45 Hann lítur út sem öldungur þótt ungur sé, og það er af þínum völdum. Þú hefur hulið hann skömm.

Az ő ifjúságának napjait megrövidítetted, gyalázatot borítottál reá. (Szela)

46 Ó, Drottinn, hve lengi á þetta ástand að vara? Ætlar þú að fela þig fyrir mér að eilífu? Hve lengi á reiði þín að brenna?

Meddig rejtegeted még magad, oh Uram, szüntelen, és ég a te haragod, mint a tűz?

47 Mundu hve mannsævin er stutt og að verk okkar flestra eru hégómleg og smá.

Emlékezzél meg rólam: mily rövid az élet! Mily semmire teremtetted te mind az embernek fiait!

48 Enginn maður lifir endalaust. Öll deyjum við að lokum. Og hver getur stigið upp úr gröf sinni? (Sheol h7585)

Kicsoda oly erős, hogy éljen és ne lásson halált s megszabadítsa magát a Seolnak kezéből? (Szela) (Sheol h7585)

49 Drottinn, hvar er nú kærleikur þinn til mín? Hvar er gæskan sem þú lofaðir Davíð með eiði?

Hol van a te előbbi kegyelmességed, Uram? Megesküdtél Dávidnak a te hűséges voltodra!

50 Veistu það, Drottinn, að öll þjóðin hæðist að mér!

Emlékezzél meg Uram a te szolgáidnak gyalázatjokról! hogy sok népnek gyalázatját hordozom keblemben,

51 Óvinir þínir spotta mig, manninn sem þú útvaldir til konungs.

A melyekkel gyaláztak a te ellenségeid Uram, a melyekkel gyalázták a te felkentednek lépéseit.

52 En þrátt fyrir allt og allt, sé Drottinn lofaður um eilífð! Amen, amen.

Áldott legyen az Úr mindörökké! Ámen és Ámen.