Rómaiakhoz 9
1 Igazságot szólok Krisztusban, nem hazudok, lelkiismeretem velem együtt tesz bizonyságot a Szent Lélek által,
I say the truth in Christ, I lie not, my conscience bearing witness with me in the Holy Spirit,
2 hogy nagy az én szomorúságom és szüntelen való az én szívem fájdalma,
that I have great sorrow and unceasing pain in my heart.
3 mert kívánnám, hogy inkább én lennék átkozott, Krisztustól elszakítva, az én atyámfiaiért, test szerint való rokonaimért,
For I could wish that I myself were anathema from Christ for my brethren’s sake, my kinsmen according to the flesh:
4 akik izraeliták, akiké a fiúság és a dicsőség és a szövetségek, meg a törvényadás és az istentisztelet és az ígéretek
who are Israelites; whose is the adoption, and the glory, and the covenants, and the giving of the law, and the service [of God], and the promises;
5 akiké az atyák, és akik közül való test szerint a Krisztus, aki mindenekfelett örökké áldandó Isten, Ámen. (aiōn g165)
whose are the fathers, and of whom is Christ as concerning the flesh, who is over all, God blessed for ever. Amen. (aiōn g165)
6 Az pedig nem lehet, hogy Isten beszéde meghiúsuljon. Mert nem mindnyájan izraeliták, akik Izraeltől valók,
But [it is] not as though the word of God hath come to nought. For they are not all Israel, that are of Israel:
7 és nem mindnyájan Ábrahám gyermekei, akik az ő utódai, hanem amint meg van írva: „Aki Izsáktól származik, azt nevezik majd utódodnak.“
neither, because they are Abraham’s seed, are they all children: but, In Isaac shall thy seed be called.
8 Azaz nem a testi származás szerinti utódok az Isten gyermekei, hanem az ígéret gyermekei számítanak az ő utódainak.
That is, it is not the children of the flesh that are children of God; but the children of the promise are reckoned for a seed.
9 Mert az ígéretnek beszéde ez: „abban az időben eljövök és Sárának fia lesz.“
For this is a word of promise, According to this season will I come, and Sarah shall have a son.
10 De nemcsak ő, hanem Rebeka is példa, aki egytől fogant méhében, Izsáktól, a mi Atyánktól.
And not only so; but Rebecca also having conceived by one, [even] by our father Isaac—
11 Még amikor meg sem születtek fiai, és semmi jót vagy gonoszt nem cselekedtek, – hogy Istennek kiválasztás szerint való végzése megálljon, nem cselekedetekből, hanem az elhívó akarata szerint, –
for [the children] being not yet born, neither having done anything good or bad, that the purpose of God according to election might stand, not of works, but of him that calleth,
12 megmondatott neki, hogy a nagyobbik szolgál majd a kisebbnek,
it was said unto her, The elder shall serve the younger.
13 amint meg van írva: „Jákobot szerettem, Ézsaút pedig gyűlöltem.“
Even as it is written, Jacob I loved, but Esau I hated.
14 Mit mondjunk tehát? Vajon nem igazságtalanság ez Istentől? Semmiképpen!
What shall we say then? Is there unrighteousness with God? God forbid.
15 Mert Mózesnek ezt mondja: „Könyörülök azon, akin könyörülök és kegyelmezek annak, akinek kegyelmezek.“
For he saith to Moses, I will have mercy on whom I have mercy, and I will have compassion on whom I have compassion.
16 Ezért nem azé, aki akarja, és nem azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené.
So then it is not of him that willeth, nor of him that runneth, but of God that hath mercy.
17 Mert az Írás azt mondja a fáraónak: „Arra rendeltelek téged, hogy megmutassam rajtad az én hatalmamat, és hogy hirdessék az én nevemet az egész földön.“
For the scripture saith unto Pharaoh, For this very purpose did I raise thee up, that I might show in thee my power, and that my name might be published abroad in all the earth.
18 Ezért, akin akar, könyörül, akit pedig akar, megkeményít.
So then he hath mercy on whom he will, and whom he will he hardeneth.
19 Azt mondod erre nekem: Akkor miért vádol hát engem? Hiszen az ő akaratának kicsoda állhat ellen?
Thou wilt say then unto me, Why doth he still find fault? For who withstandeth his will?
20 De hát kicsoda vagy te, ó, ember, hogy perbe szállsz Istennel? „Mondhatja-e a készítmény a készítőnek: miért formáltál engem így?“
Nay but, O man, who art thou that repliest against God? Shall the thing formed say to him that formed it, Why didst thou make me thus?
21 A fazekasnak nincs-e hatalma az agyagon, hogy ugyanabból az anyagból az egyik edényt ékességre, a másikat pedig közönséges használatra készítse?
Or hath not the potter a right over the clay, from the same lump to make one part a vessel unto honor, and another unto dishonor?
22 Isten pedig nem a haragját akarta-e megmutatni, és hatalmát megismertetni, és ezért nagy béketűréssel szenvedte el a harag edényeit, amelyek pusztulásra készültek,
What if God, willing to show his wrath, and to make his power known, endured with much longsuffering vessels of wrath fitted unto destruction:
23 és nem az ő dicsőségének gazdagságát akarta-e megismertetni az irgalom edényein, amelyeket eleve dicsőségre készített?
and that he might make known the riches of his glory upon vessels of mercy, which he afore prepared unto glory,
24 Ilyenekké hívott el minket is, nemcsak a zsidók, hanem a pogányok közül is,
[even] us, whom he also called, not from the Jews only, but also from the Gentiles?
25 amint Hóseásnál is mondja: „Hívom a nem-népemet népemnek és a nem-szeretettet szeretettnek.
As he saith also in Hosea, I will call that my people, which was not my people; And her beloved, that was not beloved.
26 És úgy lesz, hogy azon a helyen, ahol ezt mondták neki: ti nem vagytok népem, ott az élő Isten fiainak fogják őket hívni“.
And it shall be, [that] in the place where it was said unto them, Ye are not my people, There shall they be called sons of the living God.
27 Ézsaiás pedig ezt hirdeti Izraelről: „Ha Izrael fiainak száma annyi volna is, mint a tenger fövenye, csak a maradék tartatik meg,
And Isaiah crieth concerning Israel, If the number of the children of Israel be as the sand of the sea, it is the remnant that shall be saved:
28 mert az Úr bevégzi és gyorsan valóra váltja beszédét a földön.“
for the Lord will execute [his] word upon the earth, finishing it and cutting it short.
29 És amint Ézsaiás előre megmondta: „Ha a Seregek Ura nem hagyott volna utódot nekünk, olyanná lettünk volna, mint Sodoma, és Gomorához lennénk hasonlók.“
And, as Isaiah hath said before, Except the Lord of Sabaoth had left us a seed, We had become as Sodom, and had been made like unto Gomorrah.
30 Mit mondjunk tehát? Azt, hogy a pogányok, akik az igazságot nem követték, az igazságot elnyerték, mégpedig a hitből való igazságot.
What shall we say then? That the Gentiles, who followed not after righteousness, attained to righteousness, even the righteousness which is of faith:
31 Izrael ellenben, amely az igazság törvényét követte, nem jutott el az igazság törvényére.
but Israel, following after a law of righteousness, did not arrive at [that] law.
32 Miért? Azért, mert nem hitből keresték, hanem úgy, mintha a törvény cselekedetei révén volna elérhető. Beleütköztek a megütközés kövébe,
Wherefore? Because [they sought it] not by faith, but as it were by works. They stumbled at the stone of stumbling;
33 amint meg van írva: „Íme, a megütközés kövét és a megbotránkozás szikláját teszem Sionba, és aki hisz benne, nem szégyenül meg.“
even as it is written, Behold, I lay in Zion a stone of stumbling and a rock of offence: And he that believeth on him shall not be put to shame.
