Rómaiakhoz 14
1 A hitben erőtlent fogadjátok be, nem ítélgetve vélekedéseit.
As for those whose faith is weak, always receive them as friends, but not for the purpose of passing judgment on their scruples.
2 Van, aki azt hiszi, hogy mindent megehet. A hitben erőtlen pedig csak zöldséget eszik.
One person’s faith permits them to eat food of all kinds, while another whose faith is weak eats only vegetable food.
3 Aki eszik, ne vesse meg azt, aki nem eszik; és aki nem eszik, ne ítélje el azt, aki eszik, hiszen az Isten őt is befogadta.
The person who eats meat must not despise the person who abstains from it; nor must the person who abstains from eating meat pass judgment on the one who eats it, for God himself has received them.
4 Ki vagy te, hogy más szolgáját megítéled? Tulajdon urának áll, vagy esik. De meg fog állni, mert az Úr megerősítheti, hogy megálljon.
Who are you, that you should pass judgment on the servant of another? Their standing or falling concerns their own master. And stand they will, for their Master can enable them to stand.
5 Ez az egyik napot különbnek tartja a másiknál, az pedig minden napot egyformának tart. Mindegyik a maga meggyőződésében legyen bizonyos.
Again, one person considers some days to be more sacred than others, while another considers all days to be alike. Everyone ought to be fully convinced in their own mind.
6 Aki az egyik napot megkülönbözteti, az Úrért különbözteti meg. Aki nem különbözteti meg a napot, az Úrért nem különbözteti meg. Aki eszik, az Úrért eszik, hiszen hálát ad Istennek. Aki nem eszik, az Úrért nem eszik és szintén hálát ad Istennek.
The person who observes a day, observes it to the Master’s honour. They, again, who eat meat eat it to the Master’s honour, for they give thanks to God; while the person who abstains from it abstains from it to the Master’s honour, and also gives thanks to God.
7 Mert közülünk senki sem él önmagának és senki sem hal meg önmagának;
There is not one of us whose life concerns ourselves alone, and not one of us whose death concerns ourself alone;
8 Mert ha élünk, az Úrnak élünk, ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. Ezért akár élünk, akár meghalunk, az Úréi vagyunk.
for, if we live, our life is for the Master, and, if we die, our death is for the Master. Whether, then, we live or die we belong to the Master.
9 Mert azért halt meg és támadt fel Krisztus, hogy mind holtakon, mind élőkön uralkodjék.
The purpose for which Christ died and came back to life was this – that he might be Lord over both the dead and the living.
10 Te pedig miért ítéled el a te atyádfiát? Vagy te is miért veted meg a te atyádfiát? Hiszen mindnyájan odaállunk majd Krisztus ítélőszéke elé.
I would ask the one “Why do you judge other followers of the Lord?” And I would ask the other “Why do you despise them?” For we will all stand before the court of God.
11 Mert meg van írva: „Élek én, ezt mondja az Úr, bizony előttem hajol meg majd minden térd, és minden nyelv Istent magasztalja.“
For scripture says – “‘As surely as I live,’ says the Lord, ‘every knee will bend before me and every tongue will praise God.’”
12 Tehát mindegyikünk maga ad számot önmagáról Istennek.
So, then, each one of us will have to render account of himself to God.
13 Azért többé ne ítéljük el egymást, hanem inkább azt tartsátok jónak, hogy a ti atyátokfiának ne okozzatok megütközést vagy elbotlást.
Let us, then, cease to judge one another. Rather let this be your resolve – never to place a stumbling-block or an obstacle in the way of a fellow follower of the Lord.
14 Tudom és meg vagyok győződve az Úr Jézusban, hogy semmisem tisztátalan önmagában, csak annak tisztátalan, aki tisztátalannak tartja.
Through my union with the Lord Jesus, I know and am persuaded that nothing is defiling in itself. A thing is “defiling” only to the person who holds it to be so.
15 De ha a te atyádfia az étel miatt megszomorodik, akkor te nem szeretet szerint cselekszel. Ne okozd vesztét ételeddel annak, akiért Krisztus meghalt.
If, for the sake of what you eat, you wound your fellow follower’s feelings, your life has ceased to be ruled by love. Do not, by what you eat, ruin someone for whom Christ died!
16 Ne engedjétek, hogy káromolják azt a jót, amiben részesültetek.
Do not let what is right for you become a matter of reproach.
17 Mert Isten országa nem evés, nem ivás, hanem igazság, békesség és Szentlélek által való öröm.
For the kingdom of God does not consist of eating and drinking, but of righteousness and peace and gladness through the presence of the Holy Spirit.
18 Aki így szolgál a Krisztusnak, az kedves Isten előtt, és az emberek megbecsülik.
The person who serves the Christ in this way pleases God, and wins the approval of their fellows.
19 Törekedjünk tehát azokra, amik a békességre és egymás építésére valók.
Therefore our efforts should be directed towards all that makes for peace and the mutual building up of character.
20 Étel miatt ne rontsd le Isten munkáját. Minden tiszta ugyan, de rossz annak az embernek, aki megütközéssel eszik.
Do not undo God’s work for the sake of what you eat. Though everything is “clean,” yet, if a person eats so as to put a stumbling-block in the way of others, they do wrong.
21 Jó tehát nem enni húst és nem inni bort, sem semmit nem tenni, amiben a te atyádfia megütközik.
The right course is to abstain from meat or wine or, indeed, anything that is a stumbling-block to your fellow follower of the Lord.
22 Te azt a hitet, amely benned van, őrizd meg Isten előtt. Boldog, aki nem ítéli el magát abban, amit helyesel.
As for yourself – keep this conviction of yours to yourself, as in the presence of God. Happy the person who never has to condemn themselves in regard to something they think right!
23 Aki pedig kételkedik, ha eszik, elítéltetett, mert nem hitből eszik. Ami pedig nincs hitből, az bűn.
The person, however, who has misgivings stands condemned if they still eat, because their doing so is not the result of faith. And anything not done as the result of faith is a sin.
