Lukács 20
1 Történt az egyik napon, amikor a népet tanította a templomban, és az evangéliumot hirdette, odaléptek a főpapok és az írástudók a vénekkel együtt,
On one of those days, as he was teaching the people in the temple and proclaiming the Good News, the priests and scribes came to him with the elders.
2 és megkérdezték tőle: „Mondd meg nekünk, micsoda hatalommal cselekszed ezeket? Vagy ki az, aki neked ezt a hatalmat adta?“
They asked him, “Tell us: by what authority do you do these things? Or who is giving you this authority?”
3 Ő pedig így válaszolt nekik: „Én is kérdezek egy dolgot tőletek; mondjátok meg nekem:
He answered them, “I also will ask you one question. Tell me:
4 János keresztsége a mennyből való vagy emberektől?“
the immersion of Yochanan, was it from heaven, or from men?”
5 Azok pedig tanakodtak maguk között: Ha azt mondjuk, hogy a mennyből, azt fogja mondani: Akkor miért nem hittetek neki?
They reasoned with themselves, saying, “If we say, ‘From heaven,’ he will say, ‘Why didn’t you believe him?’
6 Ha pedig azt mondjuk, hogy emberektől, akkor az egész nép megkövez minket, mert meg vannak győződve, hogy János próféta volt.
But if we say, ‘From men,’ all the people will stone us, for they are persuaded that Yochanan was a prophet.”
7 Azt válaszolták tehát, hogy ők nem tudják, honnan való.
They answered that they didn’t know where it was from.
8 Erre Jézus ezt mondta nekik: „Én sem mondom meg nektek, hogy milyen hatalommal cselekszem ezeket.“
Yeshua said to them, “Neither will I tell you by what authority I do these things.”
9 Azután ezt a példázatot kezdte mondani a népnek: „Egy ember szőlőt plántált, és kiadta azt munkásoknak, és hosszú időre elutazott.
He began to tell the people this parable: “A man planted a vineyard and rented it out to some farmers, and went into another country for a long time.
10 Amikor eljött az ideje, elküldte szolgáját a munkásokhoz, hogy adjanak neki a szőlő gyümölcséből. A munkások pedig megverték azt, és üresen küldték el.
At the proper season, he sent a servant to the farmers to collect his share of the fruit of the vineyard. But the farmers beat him and sent him away empty.
11 Akkor egy másik szolgát küldött, de azok azt is megverték és meggyalázták, és üresen küldték el.
He sent yet another servant, and they also beat him and treated him shamefully, and sent him away empty.
12 És még egy harmadikat is küldött, de azok azt is megsebesítették, és kidobták.
He sent yet a third, and they also wounded him and threw him out.
13 Akkor így szólt a szőlőnek ura: Mit cselekedjem? Elküldöm szeretett fiamat, talán őt megbecsülik.
The lord of the vineyard said, ‘What shall I do? I will send my beloved son. It may be that seeing him, they will respect him.’
14 Amikor meglátták a munkások, így tanakodtak egymás között: Ez az örökös. Jöjjetek, öljük meg, hogy mienk legyen az örökség!
“But when the farmers saw him, they reasoned among themselves, saying, ‘This is the heir. Come, let’s kill him, that the inheritance may be ours.’
15 És kidobták a szőlőből, és megölték. Mit cselekszik a szőlőnek ura azokkal?
Then they threw him out of the vineyard and killed him. What therefore will the lord of the vineyard do to them?
16 Elmegy, elveszti ezeket a munkásokat, és a szőlőt másoknak adja.“Amikor ezt hallották, ezt mondták: „Szó sem lehet róla!“
He will come and destroy these farmers, and will give the vineyard to others.” When they heard that, they said, “May that never be!”
17 Ő pedig rájuk tekintett és ezt mondta: „Akkor mi az, ami meg van írva: »Amely követ az építők megvetettek, az lett szegletkővé«?
But he looked at them and said, “Then what is this that is written, ‘The stone which the builders rejected was made the chief cornerstone’?
18 Na valaki erre a kőre esik, összezúzódik, akire pedig ez esik rá, szétmorzsolja azt.“
Everyone who falls on that stone will be broken to pieces, but it will crush whomever it falls on to dust.”
19 A főpapok és írástudók még abban az órában el akarták fogni, de féltek a néptől, mert megértették, hogy róluk mondta ezt a példázatot.
The chief priests and the scribes sought to lay hands on him that very hour, but they feared the people—for they knew he had spoken this parable against them.
20 Ezután állandóan szemmel tartották őt, és kémeket küldtek utána, akik igaznak tetették magukat, hogy szaván foghassák, és átadják a hatóságnak és a helytartó hatalmának.
They watched him and sent out spies, who pretended to be righteous, that they might trap him in something he said, so as to deliver him up to the power and authority of the governor.
21 Megkérdezték tőle: „Mester, tudjuk, hogy helyesen beszélsz és tanítasz, és nem vagy személyválogató, hanem Isten útját igazán tanítod.
They asked him, “Rabbi, we know that you say and teach what is right, and aren’t partial to anyone, but truly teach the way of God.
22 Szabad-e nekünk a császárnak adót fizetnünk vagy nem?“
Is it lawful for us to pay taxes to Caesar, or not?”
23 Ő azonban észrevette álnokságukat, és ezt mondta nekik:
But he perceived their craftiness, and said to them, “Why do you test me?
24 „Mutassatok nekem egy dénárt. Kinek a képe és felirata van rajta?“Ezt mondták: „A császáré.“
Show me a denarius. Whose image and inscription are on it?” They answered, “Caesar’s.”
25 Ő pedig ezt mondta nekik: „Adjátok meg a császárnak azt, ami a császáré, és Istennek, ami Istené.“
He said to them, “Then give to Caesar the things that are Caesar’s, and to God the things that are God’s.”
26 Nem tudtak belekötni szavaiba a nép előtt, és csodálkozva feleletein, elhallgattak.
They weren’t able to trap him in his words before the people. They marveled at his answer and were silent.
27 Hozzámentek a szadduceusok közül néhányan, akik tagadják, hogy van feltámadás, és megkérdezték őt:
Some of the Sadducees came to him, those who deny that there is a resurrection.
28 „Mester, Mózes megírta nekünk, hogy »ha valakinek meghal a testvére, akinek volt felesége, de gyermeke nem, akkor annak a testvére vegye el annak a feleségét, és támasszon utódot testvérének.«
They asked him, “Rabbi, Moses wrote to us that if a man’s brother dies having a wife, and he is childless, his brother should take the wife and raise up children for his brother.
29 Volt hét testvér, és az első megnősült, és gyermektelenül halt meg.
There were therefore seven brothers. The first took a wife, and died childless.
30 Ekkor a második vette el annak feleségét, és az is gyermektelenül halt meg.
The second took her as wife, and he died childless.
31 Akkor a harmadik vette el, és ugyanígy mind a hét, de nem hagytak gyermeket, és meghaltak.
The third took her, and likewise the seven all left no children, and died.
32 Ezután meghalt az asszony is.
Afterward the woman also died.
33 A feltámadáskor vajon melyiküknek a felesége lesz? Mert mind a hétnek felesége volt.“
Therefore in the resurrection whose wife of them will she be? For the seven had her as a wife.”
Yeshua said to them, “The children of this age marry and are given in marriage. (aiōn g165)
35 De akiket méltónak ítélnek arra, hogy az eljövendő világnak és a halálból való feltámadásnak részesei legyenek, azok majd nem nősülnek, és férjhez sem mennek. (aiōn g165)
But those who are considered worthy to attain to that age and the resurrection from the dead neither marry nor are given in marriage. (aiōn g165)
36 Azok meg sem halhatnak, mert hasonlók lesznek az angyalokhoz, és Isten gyermekei lesznek, hiszen a feltámadás gyermekei.
For they can’t die any more, for they are like the angels and are children of God, being children of the resurrection.
37 Azt pedig, hogy feltámadnak a halottak, már Mózes is kijelentette a csipkebokornál, amikor az Urat Ábrahám Istenének, Izsák Istenének és Jákób Istenének nevezte.
But that the dead are raised, even Moses showed at the bush, when he called the Lord ‘The God of Abraham, the God of Isaac, and the God of Jacob.’
38 Isten pedig nem a holtak Istene, hanem az élők Istene. Mert az ő számára mindenki él.“
Now he is not the God of the dead, but of the living, for all are alive to him.”
39 Néhány írástudó ekkor így szólt: „Mester, jól mondtad.“
Some of the scribes answered, “Rabbi, you speak well.”
40 És többé semmit sem mertek tőle megkérdezni.
They didn’t dare to ask him any more questions.
41 Akkor így szólt hozzájuk: „Hogyan mondhatják azt, hogy Krisztus Dávid Fia?
He said to them, “Why do they say that the Messiah is David’s son?
42 Hiszen maga Dávid mondja a Zsoltárok könyvében: »Így szólt az Úr az én Uramnak, ülj az én jobb kezem felől,
David himself says in the scroll of Psalms, ‘The Lord said to my Lord, “Sit at my right hand,
43 míg ellenségeidet lábad zsámolyává nem teszem.«
until I make your enemies the footstool of your feet.”’
44 Dávid tehát »Urának« nevezi őt, hogyan lehet akkor Fia?“
“David therefore calls him Lord, so how is he his son?”
45 Az egész nép hallatára ezt mondta tanítványainak:
In the hearing of all the people, he said to his disciples,
46 „Óvakodjatok az írástudóktól, akik hosszú köntösökben szeretnek járni, és szeretik, ha piacokon köszöntik őket, szeretik az első helyeket a zsinagógában és a főhelyeket a lakomákon,
“Beware of those scribes who like to walk in long robes, and love greetings in the marketplaces, the best seats in the synagogues, and the best places at feasts;
47 akik az özvegyek házát felemésztik, és színből hosszan imádkoznak. Ezekre súlyosabb ítélet vár.“
who devour widows’ houses, and for a pretense make long prayers. These will receive greater condemnation.”
