Galatákhoz 4
1 Mondom pedig, hogy ameddig az örökös kiskorú, semmiben sem különbözik a szolgától, jóllehet ura mindennek,
Pravim pa: Dokler je dedič nepolnoleten, nič se ne loči od sužnja, če je tudi gospodar vsega.
2 hanem gyámok és gondviselők alatt van az atyjától rendelt ideig.
Nego je pod oskrbniki in opravniki noter do dne postavljenega po očetu.
3 Azonképpen mi is, mikor kiskorúak voltunk, a világ elemei alá voltunk vetve szolgaként:
Tako smo bili tudi mi, kedar smo bili nepolnoletni, pod počeli sveta zasužnjeni,
4 Mikor pedig eljött az időnek teljessége, kibocsátotta Isten az ő Fiát, aki asszonytól lett, aki törvény alatt lett,
A kedar se je čas dopolnil, izposlal je Bog sina svojega rojenega iz žene, podloženega pod postavo,
5 hogy a törvény alatt levőket megváltsa, hogy elnyerjük a fiúságot.
Da tiste, kteri so bili pod postavo, izkupi, da posinstvo prejmemo.
6 Minthogy pedig fiak vagytok, kibocsátotta az Isten az ő Fiának Lelkét a ti szíveitekbe, ki ezt kiáltja: Abbá, Atya!
Ker ste pa sinovi, izposlal je Bog duha sina svojega v srca vaša, kteri vpije: abá, oče!
7 Azért nem vagy többé szolga, hanem fiú; ha pedig fiú, Istennek örököse is Krisztus által.
Tako nič več nisi suženj, nego sin; če si pa sin, tudi si dedič Božji po Kristusu.
8 Ámde akkor, mikor még nem ismertétek az Istent, azoknak szolgáltatok, amik természet szerint nem istenek.
Ali tedaj ste, se ve da ne poznavajoč Boga, služili tistim, kteri po naravi niso bogovi,
9 Most azonban, hogy megismertétek az Istent, sőt hogy megismert titeket az Isten, miként tértek vissza ismét az erőtlen és gyarló elemekhez, amelyeknek megint újból szolgálni akartok?
A sedaj spoznavši Boga, a bolje spoznani od Boga, kako se obračate zopet k slabim in ubogim počelom, kterim zopet iznovič služiti hočete?
10 Megtartjátok a napokat és hónapokat és időket meg az esztendőket.
Dneve obhajate in mesece in čase in leta.
11 Féltelek titeket, hogy hiába fáradoztam körülöttetek.
Bojim se za vas, da bi se ne bil kako zastonj trudil med vami.
12 Legyetek olyanok, mint én, mert én is olyanná lettem, mint ti: atyámfiai, kérlek titeket, semmivel sem bántottatok meg engem.
Bodite kakor sem jaz, ker sem tudi jaz, kakor vi, bratje, prosim vas; nobene krvice mi niste storili.
13 Tudjátok pedig, hogy testem erőtlensége miatt hirdettem nektek az evangéliumot először.
A veste, da sem vam v slabosti mesa najprej evangelj oznanil.
14 És megkísértetve testemben, nem vetettetek meg, sem nem utáltatok meg engem, hanem úgy fogadtatok, mint Istennek angyalát, mint Krisztus Jézust.
In izkušnjave moje na mesu mojem niste zaničili ne popljuvali, nego kakor angelja Božjega ste me sprejeli, kakor Kristusa Jezusa.
15 Hová lett tehát a ti boldogságotok? Mert bizonyságot teszek néktek, hogy ti, ha lehetséges lett volna, szemeiteket kivájva, nekem adtátok volna.
Kakošno torej je bilo blaženstvo vaše? kajti pričam vam, da bi bili, ko bi mogoče bilo, oči svoje izkopali in dali meni.
16 Tehát ellenségetek lettem-e, megmondva néktek az igazat?
Tako sem vaš sovražnik postal govoreč vam resnico?
17 Nem szépen buzgólkodnak érettetek, sőt minket ki akarnak rekeszteni, hogy mellettük buzgólkodjatok.
Ne vnemajo se dobro za vas, nego hočejo vas izkleniti, da bi se vi za nje vnemali.
18 Szép dolog pedig fáradozni a jóban mindenkor és nem csupán akkor, ha köztetek vagyok.
Dobro pa je vnemati se v dobrem vsegdar in ne samo, kedar sem jaz pri vas.
19 Gyermekeim! Kiket ismét fájdalommal szülök, amíg kiábrázolódik bennetek Krisztus.
Otroci moji, ktere zopet z bolečinami porajam, dokler se ne vpodobi Kristus v vas;
20 Szeretnék pedig most közöttetek jelen lenni és változtatni a hangomon, mert bizonytalanságban vagyok felőletek.
Hotel bi sedaj pri vas biti in premeniti glas svoj, ker se ne izvedam v vas.
21 Mondjátok meg nékem, akik a törvény alatt akartok lenni: nem halljátok-e a törvényt?
Recite mi, kteri pod postavo hočete biti, jeli postave ne poslušate?
22 Mert meg van írva, hogy Ábrahámnak két fia volt, egyik a szolgálótól és a másik a szabad asszonytól.
Kajti pisano je, da je Abraham dva sina imel, enega z deklo in enega s svobodkinjo;
23 De a szolgálótól való test szerint született; a szabad asszonytól való pedig az ígéret által.
Ali kteri je bil od dekle, narodil se je po mesu, a kteri od svobodkinje, po obljubi.
24 Ezek mást példáznak: mert azok az asszonyok a két szövetség: az egyik a Sínai-hegyről való, szolgaságra szülő, ez Hágár,
To je v prispodobi govorjeno, kajti to sta dve zavezi: ena z gore Sinajske, ktera poraja za sužnjost, in ta je Agar.
25 mert Hágár a Sínai-hegy Arábiában, hasonlatos pedig a mostani Jeruzsálemhez, nevezetesen fiaival együtt szolgál.
Ker Agar pomenja Sinaj goro v Arabiji in stoji v enej vrsti s sedanjim Jeruzalemom in služi z otroki svojimi,
26 De a magasságos Jeruzsálem szabad, ez mindnyájunknak anyja,
A gornji Jeruzalem je svobodkinja, ktera je mati vseh nas.
27 mert meg van írva: „Ujjongj, te meddő, ki nem szülsz; vigadozzál és kiálts, ki nem vajúdsz, mert sokkal több az elhagyottnak magzata, mint akinek férje van.“
Kajti pisano je: "Razveseli se, nerodovitnica, ktera ne porajaš. Izpregovori in zavpij, ktera z bolečinami ne porajaš, ker je mnogo več otrok té, ktera je osamljena, nego ktera ima moža.
28 Mi pedig, atyámfiai, Izsák szerint ígéretnek gyermekei vagyunk.
Mi pa smo, bratje, po Izaku otroci obljube.
29 De amint akkor a test szerint született üldözte a Lélek szerint valót, úgy most is.
Ali kakor je ta krat tisti, kteri se je po mesu narodil, preganjal tega, kteri je bil po duhu, tako tudi sedaj.
30 De mit mond az Írás? Űzd ki a szolgálót és az ő fiát, mert a szolgáló fia nem örököl a szabad nő fiával.
Ali kaj pravi pismo? "Izvrzi deklo in nje sina; kajti ne bo dedoval sin deklin s sinom svobodkinjinim."
31 Azért, atyámfiai, nem vagyunk a szolgáló fiai, hanem a szabad asszonyé.
Tedaj, bratje, nismo otroci deklini, nego svobodkinjini.
