Apostolok 4
1 Amíg ők a néphez szóltak, odaléptek hozzájuk a papok, a templom felügyelője és a szadduceusok.
And as they are speaking unto the people, there came to them the priests, and the magistrate of the temple, and the Sadducees —
2 Nehezteltek amiatt, hogy ők a népet tanítják, és hirdetik a halálból való feltámadást Jézusban.
being grieved because of their teaching the people, and preaching in Jesus the rising again out of the dead —
3 Rájuk vetették kezüket, és őrizetbe vették őket másnapig, mert már este volt.
and they laid hands upon them, and did put them in custody unto the morrow, for it was evening already;
4 Sokan pedig azok közül, akik hallgatták az igét, hittek, szám szerint mintegy ötezer férfi.
and many of those hearing the word did believe, and the number of the men became, as it were, five thousand.
5 Történt pedig, hogy másnapra egybegyűltek a vének és az írástudók fejei Jeruzsálembe.
And it came to pass upon the morrow, there were gathered together of them the rulers, and elders, and scribes, to Jerusalem,
6 És Annás, a főpap, Kajafás és János, Sándor és akik csak főpapi nemzetségből származtak.
and Annas the chief priest, and Caiaphas, and John, and Alexander, and as many as were of the kindred of the chief priest,
7 Amikor pedig őket középre állították, faggatták őket: „Micsoda hatalommal, vagy kinek a nevében cselekedtétek ezt?“
and having set them in the midst, they were inquiring, 'In what power, or in what name did ye do this?'
8 Akkor Péter, Szentlélekkel megtelve, ezt mondta nekik: „Népnek fejedelmei és Izraelnek vénei!
Then Peter, having been filled with the Holy Spirit, said unto them: 'Rulers of the people, and elders of Israel,
9 Ha minket a mai napon egy nyomorék emberrel való jótett miatt hallgattok ki, hogy mitől gyógyult meg,
if we to-day are examined concerning the good deed to the ailing man, by whom he hath been saved,
10 mindnyájan tudjátok meg, Izrael egész népével együtt, hogy a Názáreti Jézus Krisztusnak neve által, akit ti megfeszítettetek, akit Isten feltámasztott halottaiból: őáltala áll ez előttetek épségben.
be it known to all of you, and to all the people of Israel, that in the name of Jesus Christ of Nazareth, whom ye did crucify, whom God did raise out of the dead, in him hath this one stood by before you whole.
11 »Ez az a kő, amelyet ti építők megvetettetek, mégis szegletkő lett.«
'This is the stone that was set at nought by you — the builders, that became head of a corner;
12 Nincsen senki másban üdvösség, mert nem is adatott más név az emberek között az ég alatt, amely által üdvözülhetnénk.“
and there is not salvation in any other, for there is no other name under the heaven that hath been given among men, in which it behoveth us to be saved.'
13 Amikor pedig látták, hogy Péter és János milyen bátran szólnak, és megtudták, hogy írástudatlan és közönséges emberek, elcsodálkoztak. Föl is ismerték őket, hogy a Jézussal voltak.
And beholding the openness of Peter and John, and having perceived that they are men unlettered and plebeian, they were wondering — they were taking knowledge also of them that with Jesus they had been —
14 Amikor azonban látták, hogy az az ember, amelyik meggyógyult, velük együtt ott áll, semmit nem bírtak ellenük szólni.
and seeing the man standing with them who hath been healed, they had nothing to say against [it],
15 Miután kiküldték őket a gyűlésből, maguk közt tanácskoztak, s ezt mondták:
and having commanded them to go away out of the sanhedrim, they took counsel with one another,
16 „Mit cselekedjünk ezekkel az emberekkel? Mert nyilvánvaló, hogy csoda történt általuk, mindenki, aki Jeruzsálemben lakik tudja, és le nem tagadhatjuk.
saying, 'What shall we do to these men? because that, indeed, a notable sign hath been done through them, to all those dwelling in Jerusalem [is] manifest, and we are not able to deny [it];
17 De hogy tovább ne terjedjen a nép között, fenyegessük meg őket, hogy többé egy emberhez se szóljanak az ő nevében.“
but that it may spread no further toward the people, let us strictly threaten them no more to speak in this name to any man.'
18 Ezért beszólították őket, és megparancsolták nekik, hogy egyáltalán ne szóljanak, és ne tanítsanak a Jézus nevében.
And having called them, they charged them not to speak at all, nor to teach, in the name of Jesus,
19 Péter és János pedig ezt felelte: „Vajon igaz dolog-e Isten előtt, hogy rátok hallgassunk inkább, mintsem Istenre, ítéljétek meg magatok!
and Peter and John answering unto them said, 'Whether it is righteous before God to hearken to you rather than to God, judge ye;
20 Mert nem tehetjük, hogy amiket láttunk és hallottunk, azokról ne beszéljünk.“
for we cannot but speak what we did see and hear.'
21 Ők pedig nem találtak semmi módot arra, hogy megbüntessék őket, megfenyegették, és elbocsátották őket a nép miatt, mert mindnyájan dicsőítették az Istent azért, ami történt,
And they having further threatened [them], let them go, finding nothing how they may punish them, because of the people, because all were glorifying God for that which hath been done,
22 mert több mint negyven esztendős volt az az ember, akivel a gyógyításnak ez a csodája történt.
for above forty years of age was the man upon whom had been done this sign of the healing.
23 Amikor pedig elbocsátották őket, elmentek az övéikhez, és elbeszélték, amiket a főpapok és a vének mondtak nékik.
And being let go, they went unto their own friends, and declared whatever the chief priests and the elders said unto them,
24 Ők pedig mikor ezt hallották, egy szívvel-lélekkel felemelték szavukat az Istenhez, és ezt mondták: „Urunk, te vagy az Isten, aki teremtetted a mennyet és a földet, a tengert és minden azokban levő dolgot,
and they having heard, with one accord did lift up the voice unto God, and said, 'Lord, thou [art] God, who didst make the heaven, and the earth, and the sea, and all that [are] in them,
25 aki, a te szolgádnak Dávidnak szája által ezt mondtad: »Miért zúgolódtak a pogányok, és gondoltak a népek hiábavalóságot?
who, through the mouth of David thy servant, did say, Why did nations rage, and peoples meditate vain things?
26 Fölkeltek a földnek királyai, és a fejedelmek egybegyűltek az Úr ellen, és az ő Krisztusa ellen.«
the kings of the earth stood up, and the rulers were gathered together against the Lord and against His Christ;
27 Mert bizony a te szent Fiad, Jézus ellen, akit felkentél, megegyezett Heródes és Poncius Pilátus a pogányokkal és Izrael népével,
for gathered together of a truth against Thy holy child Jesus, whom Thou didst anoint, were both Herod and Pontius Pilate, with nations and peoples of Israel,
28 hogy véghezvigyék, amiről a te kezed és a te tanácsod előre elhatározott, hogy megtörténjenek.
to do whatever Thy hand and Thy counsel did determine before to come to pass.
29 Most azért, Urunk, tekints a fenyegetéseikre, és add meg a te szolgáidnak, hogy teljes bátorsággal szólják a te beszédedet;
'And now, Lord, look upon their threatenings, and grant to Thy servants with all freedom to speak Thy word,
30 nyújtsd ki kezedet gyógyításra, hogy jelek és csodák történjenek a te szent Fiad, Jézusnak neve által.“
in the stretching forth of Thy hand, for healing, and signs, and wonders, to come to pass through the name of Thy holy child Jesus.'
31 Miután könyörögtek, megmozdult a hely, ahol egybegyűltek, és beteltek mindnyájan Szentlélekkel, és az Isten beszédét bátorsággal szólták.
And they having prayed, the place was shaken in which they were gathered together, and they were all filled with the Holy Spirit, and were speaking the word of God with freedom,
32 A hívők sokaságának pedig szíve-lelke egy volt. Senki semmi jószágát nem mondta magáénak, hanem mindenük közös volt.
and of the multitude of those who did believe the heart and the soul was one, and not one was saying that anything of the things he had was his own, but all things were to them in common.
33 Az apostolok pedig nagy erővel tettek bizonyságot az Úr Jézus feltámadásáról, és nagy kegyelem volt mindnyájukon.
And with great power were the apostles giving the testimony to the rising again of the Lord Jesus, great grace also was on them all,
34 Mert szűkölködő sem volt közöttük senki, mert akik földek vagy házak birtokosai voltak, eladták azokat, elhozták az eladott javak árát,
for there was not any one among them who did lack, for as many as were possessors of fields, or houses, selling [them], were bringing the prices of the thing sold,
35 és letették az apostolok lábai elé, azután elosztották egymás között, amint kinek-kinek szüksége volt rá.
and were laying them at the feet of the apostles, and distribution was being made to each according as any one had need.
36 József is, akit az apostolok Barnabásnak neveztek el (ami azt jelenti, hogy Vigasztalás fia), Lévita, származása szerint ciprusi,
And Joses, who was surnamed by the apostles Barnabas — which is, having been interpreted, Son of Comfort — a Levite, of Cyprus by birth,
37 neki mezője volt, eladta azt, a pénzt elhozta, és az apostolok lábai elé letette.
a field being his, having sold [it], brought the money and laid [it] at the feet of the apostles.
