Zsoltárok 95

1 Jőjjetek el, örvendezzünk az Úrnak; vígadozzunk a mi szabadításunk kősziklájának!

Kommet, lasset uns Jehova zujubeln, lasset uns zujauchzen dem Felsen unseres Heils!

2 Menjünk elébe hálaadással; vígadozzunk néki zengedezésekkel.

Lasset uns ihm entgegengehen mit Lob, lasset uns mit Psalmen ihm zujauchzen!

3 Mert nagy Isten az Úr, és nagy király minden istenen felül.

Denn ein großer Gott ist Jehova, und ein großer König über alle Götter;

4 A kinek kezében vannak a földnek mélységei, és a hegyeknek magasságai is az övéi.

in dessen Hand die Tiefen der Erde, und dessen die Höhen der Berge sind;

5 A kié a tenger, és ő alkotta is azt, és a szárazföldet is az ő kezei formálták.

dessen das Meer ist, er hat es ja gemacht; und das Trockene, seine Hände haben es gebildet.

6 Jőjjetek, hajoljunk meg, boruljunk le; essünk térdre az Úr előtt, a mi alkotónk előtt!

Kommet, lasset uns anbeten und uns niederbeugen, lasset uns niederknien vor Jehova, der uns gemacht hat!

7 Mert ő a mi Istenünk, mi pedig az ő legelőjének népei és az ő kezének juhai vagyunk; vajha ma hallanátok az ő szavát.

Denn er ist unser Gott, und wir sind das Volk seiner Weide und die Herde seiner Hand. Heute, wenn ihr seine Stimme höret,

8 Ne keményítsétek meg a ti szíveteket, mint Meribáhnál, mint Maszszáh napján a pusztában:

verhärtet euer Herz nicht, wie zu Meriba, wie am Tage von Massa in der Wüste;

9 A hol megkisértettek engem a ti atyáitok; próbára tettek engem, jóllehet látták az én cselekedetemet.

als eure Väter mich versuchten, mich prüften, und sie sahen doch mein Werk!

10 Negyven esztendeig bosszankodtam e nemzetségen, és mondám: Tévelygő szívű nép ők, és nem tudják ők az én útamat!

Vierzig Jahre hatte ich Ekel an dem Geschlecht, und ich sprach: Ein Volk irrenden Herzens sind sie. Aber sie haben meine Wege nicht erkannt;

11 A kiknek megesküdtem haragomban: Nem mennek be az én nyugalmam helyére.

so daß ich schwur in meinem Zorn: Wenn sie in meine Ruhe eingehen werden!