Zsoltárok 95

1 Jőjjetek el, örvendezzünk az Úrnak; vígadozzunk a mi szabadításunk kősziklájának!

Come! Let us ring out our joy to the Lord, let us merrily shout to our rock of salvation.

2 Menjünk elébe hálaadással; vígadozzunk néki zengedezésekkel.

Before his face let us come with thanks, with songs of praise let us shout to him.

3 Mert nagy Isten az Úr, és nagy király minden istenen felül.

For the Lord is a great God, king above all gods.

4 A kinek kezében vannak a földnek mélységei, és a hegyeknek magasságai is az övéi.

In his hand are the depths of the earth, the heights of the mountains are his.

5 A kié a tenger, és ő alkotta is azt, és a szárazföldet is az ő kezei formálták.

The sea is his, for he made it: the dry land was formed by his hands.

6 Jőjjetek, hajoljunk meg, boruljunk le; essünk térdre az Úr előtt, a mi alkotónk előtt!

Come! Let us worship and bow on our knees to the Lord our creator.

7 Mert ő a mi Istenünk, mi pedig az ő legelőjének népei és az ő kezének juhai vagyunk; vajha ma hallanátok az ő szavát.

For he is our God; and we are the people he tends, the sheep in his care. If only you would heed his voice today:

8 Ne keményítsétek meg a ti szíveteket, mint Meribáhnál, mint Maszszáh napján a pusztában:

‘Do not harden your hearts as at Meribah, or at Massah, that day in the desert,

9 A hol megkisértettek engem a ti atyáitok; próbára tettek engem, jóllehet látták az én cselekedetemet.

when your ancestors tempted and tried me, though they had seen my deeds.

10 Negyven esztendeig bosszankodtam e nemzetségen, és mondám: Tévelygő szívű nép ők, és nem tudják ők az én útamat!

‘For forty years I was filled with loathing for that generation, so I said: “A people with wandering hearts are they, and ignorant of my ways.”

11 A kiknek megesküdtem haragomban: Nem mennek be az én nyugalmam helyére.

So I solemnly swore to them in my anger, that never would they enter my place of rest.’