Zsoltárok 94
1 Uram, bosszúállásnak Istene! Bosszúállásnak Istene, jelenj meg!
O LORD God, to whom vengeance belongeth; O God, to whom vengeance belongeth, show thyself.
2 Emelkedjél fel te, földnek birája, fizess meg a kevélyeknek!
Lift up thyself, thou judge of the earth: render a reward to the proud.
3 A hitetlenek, Uram, meddig még, meddig örvendeznek még a hitetlenek?
LORD, how long shall the wicked, how long shall the wicked triumph?
4 Piszkolódnak, keményen szólnak; kérkednek mindnyájan a hamisság cselekedői.
[How long] shall they utter [and] speak hard things? [and] all the workers of iniquity boast themselves?
5 A te népedet Uram tapossák, és nyomorgatják a te örökségedet.
They break in pieces thy people, O LORD, and afflict thy heritage.
6 Az özvegyet és jövevényt megölik, az árvákat is fojtogatják.
They slay the widow and the stranger, and murder the fatherless.
7 És ezt mondják: Nem látja az Úr, és nem veszi észre a Jákób Istene!
Yet they say, The LORD will not see, neither will the God of Jacob regard [it].
8 Eszméljetek ti bolondok a nép között! És ti balgatagok, mikor tértek eszetekre?
Understand, ye brutish among the people: and [ye] fools, when will ye be wise?
9 A ki a fület plántálta, avagy nem hall-é? És a ki a szemet formálta, avagy nem lát-é?
He that planted the ear, shall he not hear? he that formed the eye, shall he not see?
10 A ki megfeddi a népeket, avagy nem fenyít-é meg? Ő, a ki az embert tudományra tanítja:
He that chastiseth the heathen, shall he not correct? he that teacheth man knowledge, [shall he not know]?
11 Az Úr tudja az embernek gondolatjait, hogy azok hiábavalók.
The LORD knoweth the thoughts of man, that they [are] vanity.
12 Boldog ember az, a kit te megfeddesz Uram, és a kit megtanítasz a te törvényedre;
Blessed [is] the man whom thou chastenest, O LORD, and teachest him out of thy law;
13 Hogy nyugalmat adj annak a veszedelem napján, míg megásták a vermet a hitetlennek!
That thou mayest give him rest from the days of adversity, until the pit be digged for the wicked.
14 Bizony nem veti el az Úr az ő népét, és el nem hagyja az ő örökségét!
For the LORD will not cast off his people, neither will he forsake his inheritance.
15 Mert igazságra fordul vissza az ítélet, és utána mennek mind az igazszívűek.
But judgment shall return to righteousness: and all the upright in heart shall follow it.
16 Kicsoda támad fel én mellettem a gonoszok ellen? Kicsoda áll mellém a hamisság cselekedők ellen?
Who will rise up for me against the evil-doers? [or] who will stand up for me against the workers of iniquity?
17 Ha az Úr nem lett volna segítségül nékem: már-már ott lakoznék lelkem a csendességben.
Unless the LORD [had been] my help, my soul had almost dwelt in silence.
18 Mikor azt mondtam: Az én lábam eliszamodott: a te kegyelmed, Uram, megtámogatott engem.
When I said, My foot slippeth; thy mercy, O LORD, held me up.
19 Mikor megsokasodtak bennem az én aggódásaim: a te vígasztalásaid megvidámították az én lelkemet.
In the multitude of my thoughts within me, thy comforts delight my soul.
20 Van-é köze te hozzád a hamisság székének, a mely nyomorúságot szerez törvény színe alatt?
Shall the throne of iniquity have fellowship with thee, which frameth mischief by a law?
21 Egybegyülekeznek az igaznak lelke ellen, és elkárhoztatják az ártatlannak vérét.
They assemble themselves against the soul of the righteous, and condemn the innocent blood.
22 De kőváram lőn én nékem az Úr, és az én Istenem az én oltalmamnak kősziklája;
But the LORD is my defense; and my God [is] the rock of my refuge.
23 És visszafordítja reájok az ő álnokságukat, és az ő gonoszságukkal veszti el őket; elveszti őket az Úr, a mi Istenünk.
And he will bring upon them their own iniquity, and will cut them off in their own wickedness; [yes], the LORD our God will cut them off.
