Zsoltárok 88
1 Ének. A Kóráh fiainak zsoltára. Az éneklőmesternek a Mahalath-lehannóthra. Az Ezrahita Hémán tanítása. Uram, szabadításomnak Istene! Nappal kiáltok, éjjelente előtted vagyok:
A Song [or] Psalm for the sons of Korah, to the chief Musician upon Mahalath Leannoth, Maschil of Heman the Ezrahite. O LORD God of my salvation, I have cried day [and] night before thee:
2 Jusson elődbe imádságom, hajtsad füled az én kiáltozásomra!
Let my prayer come before thee: incline thy ear to my cry;
For my soul is full of troubles: and my life draweth nigh to the grave. (Sheol h7585)
4 Hasonlatossá lettem a sírba szállókhoz; olyan vagyok, mint az erejevesztett ember.
I am counted with them that go down into the pit: I am as a man [that hath] no strength:
5 A holtak közt van az én helyem, mint a megölteknek, a kik koporsóban feküsznek, a kikről többé nem emlékezel, mert elszakasztattak a te kezedtől.
Free among the dead, like the slain that lie in the grave, whom thou rememberest no more: and they are cut off from thy hand.
6 Mély sírba vetettél be engem, sötétségbe, örvények közé.
Thou hast laid me in the lowest pit, in darkness, in the deeps.
7 A te haragod reám nehezedett, és minden haboddal nyomtál engem. (Szela)
Thy wrath lieth hard upon me, and thou hast afflicted [me] with all thy waves. (Selah)
8 Elszakasztottad ismerőseimet tőlem, útálattá tettél előttök engem; berekesztettem és ki nem jöhetek.
Thou hast put away my acquaintance far from me; thou hast made me an abomination to them: [I am] shut up, and I cannot come forth.
9 Szemem megsenyvedett a nyomorúság miatt; kiáltalak téged Uram minden napon, hozzád terjengetem kezeimet.
My eye mourneth by reason of affliction: LORD, I have called daily upon thee, I have stretched out my hands to thee.
10 Avagy a holtakkal teszel-é csodát? Felkelnek-é vajjon az árnyak, hogy dicsérjenek téged? (Szela)
Wilt thou show wonders to the dead? shall the dead arise [and] praise thee? (Selah)
11 Beszélik-é a koporsóban a te kegyelmedet, hűségedet a pusztulás helyén?
Shall thy loving-kindness be declared in the grave? [or] thy faithfulness in destruction?
12 Megtudhatják-é a sötétségben a te csodáidat, és igazságodat a feledékenység földén?
Shall thy wonders be known in the dark? and thy righteousness in the land of forgetfulness?
13 De én hozzád rimánkodom, Uram, és jó reggel elédbe jut az én imádságom:
But to thee have I cried, O LORD; and in the morning shall my prayer come before thee.
14 Miért vetsz el hát Uram engem, és rejted el orczádat én tőlem?
LORD, why castest thou off my soul? [why] hidest thou thy face from me?
15 Nyomorult és holteleven vagyok ifjúságomtól kezdve; viselem a te rettentéseidet, roskadozom.
I [am] afflicted and ready to die from [my] youth up: [while] I suffer thy terrors I am distracted.
16 Általmentek rajtam a te búsulásaid; a te szorongatásaid elemésztettek engem.
Thy fierce wrath goeth over me; thy terrors have cut me off.
17 Körülvettek engem, mint a vizek egész napon; együttesen körülöveztek engem.
They came around me daily like water; they encompassed me together.
18 Elszakasztottál tőlem barátot és rokont; ismerőseim a – setétség.
Lover and friend hast thou put far from me, [and] my acquaintance into darkness.
