Zsoltárok 83

1 Ének; Aszáf zsoltára. Isten, ne vesztegelj, ne hallgass és ne nyugodjál, Isten!

A song, [or] Psalm of Asaph. Keep not thou silence, O God: hold not thy peace, and be not still, O God.

2 Mert ímé, háborognak ellenségeid, s gyűlölőid fejöket emelik.

For lo, thy enemies make a tumult: and they that hate thee have lifted up the head.

3 Néped ellen álnok tanácsot gondolnak s védenczeid ellen terveket szőnek.

They have taken crafty counsel against thy people, and consulted against thy hidden ones.

4 Ezt mondják: Jertek, veszessük el őket, hogy ne legyenek nemzet, hogy ne emlegessék többé Izráel nevét!

They have said, Come, and let us cut them off from [being] a nation; that the name of Israel may be no more in remembrance.

5 Mert tanácskoztak együtt, egy szívvel; szövetséget kötöttek ellened:

For they have consulted together with one consent: they are confederate against thee,

6 Az Edomiták és Ismáeliták sátrai, a Moábiták és Hagarénusok;

The tabernacles of Edom, and the Ishmaelites; of Moab, and the Hagarenes;

7 A Gebaliták, Ammoniták és Amálekiták, a Filiszteusok Tyrus lakosaival együtt.

Gebal, and Ammon, and Amalek; the Philistines with the inhabitants of Tyre;

8 Az asszir is szövetkezett velök, segítőjévé lettek a Lót fiainak. (Szela)

Assur also is joined with them: they have helped the children of Lot. (Selah)

9 Úgy bánj velök, mint Midjánnal, mint Siserával, mint Jábinnal a Kison patakjánál!

Do to them as [to] the Midianites; as [to] Sisera, as [to] Jabin, at the brook of Kison:

10 A kik elvesztek vala Endornál, és a föld szemetjévé lőnek.

[Who] perished at En-dor: they became [as] dung for the earth.

11 Tedd őket, fejedelmöket olyanokká, mint Orebet s mint Zeébet, Zebahot és Szalmunát, minden felkentjökkel,

Make their nobles like Oreb, and like Zeeb: yes, all their princes as Zebah, and as Zalmunna:

12 A kik ezt mondták: Foglaljuk el magunknak az Isten hajlékait!

Who said, Let us take to ourselves the houses of God in possession.

13 Én Istenem! Tedd őket olyanokká, a milyen a porfelhő, és a milyen a polyva a szél előtt;

O my God, make them like a wheel; as the stubble before the wind.

14 Olyanokká, mint a tűz, a mely meggyújtja az erdőt, és mint a láng, a mely elégeti a hegyeket.

As the fire burneth a wood, and as the flame setteth the mountains on fire;

15 Így kergesd őket a te szélvészeddel, és forgószeleddel így rettentsd őket!

So persecute them with thy tempest, and make them afraid with thy storm.

16 Töltsd el orczájukat gyalázattal, hogy keressék Uram a te nevedet!

Fill their faces with shame; that they may seek thy name, O LORD.

17 Szégyenüljenek meg és rémüljenek el örökké, és piruljanak és pusztuljanak,

Let them be confounded and troubled for ever; yes, let them be put to shame, and perish:

18 Hogy megtudják, hogy te, a kinek neve Jehova, egymagad vagy felséges Isten az egész földön.

That [men] may know that thou, whose name alone [is] JEHOVAH, [art] the most high over all the earth.