Zsoltárok 80

1 Az éneklőmesternek a sosannim-éduthra; Aszáf zsoltára. Oh Izráelnek pásztora, hallgass meg, a ki vezérled Józsefet, mint juhnyájat; a ki Kérubokon ülsz, jelenj meg fényeddel!

To the chief Musician upon Shoshannim Eduth, A Psalm of Asaph. Give ear, O Shepherd of Israel, thou that leadest Joseph like a flock; thou that dwellest [between] the cherubim, shine forth.

2 Efraim, Benjámin és Manasse előtt támaszd fel a te hatalmadat, és jőjj el, hogy szabadíts meg minket!

Before Ephraim and Benjamin and Manasseh stir up thy strength, and come [and] save us.

3 Oh Isten, állíts helyre minket, és világoltasd a te orczádat, hogy megszabaduljunk.

Turn us again, O God, and cause thy face to shine; and we shall be saved.

4 Seregeknek Ura, Istene: meddig haragszol a te népednek könyörgésére?

O LORD God of hosts, how long wilt thou be angry against the prayer of thy people?

5 Könyhullatásnak kenyerével éteted őket, s könyhullatások árjával itatod meg őket.

Thou feedest them with the bread of tears; and givest them tears to drink in great measure.

6 Perpatvarrá tevél minket szomszédaink között, és a mi ellenségeink csúfkodnak rajtunk.

Thou makest us a strife to our neighbors: and our enemies laugh among themselves.

7 Seregek Istene, állíts helyre minket; világoltasd a te orczádat, hogy megszabaduljunk!

Turn us again, O God of hosts, and cause thy face to shine; and we shall be saved.

8 Égyiptomból szőlőt hozál ki, kiűzéd a pogányokat és azt elültetéd.

Thou hast brought a vine out of Egypt: thou hast cast out the heathen, and planted it.

9 Helyet egyengettél előtte, és gyökeret eresztett, és ellepé a földet.

Thou preparedst [room] before it, and didst cause it to take deep root, and it filled the land.

10 Hegyeket fogott el az árnyéka, és a vesszei olyanok lettek, mint az Isten czédrusfái.

The hills were covered with the shade of it, and its boughs [were like] the goodly cedars.

11 Sarjait a tengerig ereszté, és hajtásait a folyamig.

She sent out her boughs to the sea, and her branches to the river.

12 Miért rontottad el annak gyepűit, hogy szaggathassa minden járókelő?

Why hast thou [then] broke down her hedges, so that all they who pass by the way do pluck her?

13 Pusztítja azt a vaddisznó, és legeli a mezei vad.

The boar from the wood doth waste it, and the wild beast of the field doth devour it.

14 Oh Seregek Istene! kérlek, térj vissza, tekints alá az egekből és lásd és tekintsd meg e szőlőtőt!

Return, we beseech thee, O God of hosts: look down from heaven, and behold, and visit this vine;

15 És a csemetét, a mit jobbod ültetett, a sarjat, melyet felneveltél!

And the vineyard which thy right hand planted, and the branch [that] thou madest strong for thyself.

16 Elégett a tűzben, levágatott; arczod haragjától elvesznek.

[It is] burnt with fire, [it is] cut down: they perish at the rebuke of thy countenance.

17 Legyen a te kezed a te jobbodnak férfián, és az embernek fián, a kit megerősítettél magadnak,

Let thy hand be upon the man of thy right hand, upon the son of man [whom] thou madest strong for thyself.

18 Hogy el ne térjünk tőled. Eleveníts meg minket és imádjuk a te nevedet.

So will we not go back from thee: revive us, and we will call upon thy name.

19 Seregek Ura, Istene! állíts helyre minket; világoltasd a te orczádat, hogy megszabaduljunk!

Turn us again, O LORD God of hosts, cause thy face to shine; and we shall be saved.