Zsoltárok 78
1 Aszáf tanítása. Figyelj én népem az én tanításomra; hajtsátok füleiteket számnak beszédeire.
A maskil of Asaph. My people, attend to my teaching: bend your ears to the words of my mouth,
2 Megnyitom az én számat példabeszédre; rejtett dolgokat szólok a régi időből.
as I open my mouth in a poem on the riddling story of the past.
3 A miket hallottunk és tudunk; és a miket atyáink beszéltek nékünk,
What we have heard and known, and what our ancestors have told us,
4 Nem titkoljuk el azokat az ő fiaiktól; a jövő nemzedéknek is elbeszéljük az Úr dicséretét, hatalmát és csodáit, a melyeket cselekedett.
we will not hide from their children. We will tell to the next generation the praises and might of the Lord, and the wonders that he has done.
5 Mert bizonyságot állított Jákóbban, és törvényt rendelt Izráelben; a melyek felől megparancsolta atyáinknak, hogy megtanítsák azokra fiaikat;
He set up a testimony in Jacob, a law he appointed in Israel, which he commanded our ancestors to make known to their children,
6 Hogy megtudja azokat a jövő nemzedék, a fiak, a kik születnek; és felkeljenek és hirdessék azokat fiaiknak;
that the next generation should know it, that the children yet to be born should arise and tell their children;
7 Hogy Istenbe vessék reménységüket és el ne felejtkezzenek Isten dolgairól, hanem az ő parancsolatait megtartsák.
that in God they might put their confidence, and not forget God’s works; but that they might keep his commandments,
8 Hogy ne legyenek olyanok, mint apáik: szilaj és makacs nemzedék, olyan nemzedék, a melynek szíve nem volt szilárd, és lelke sem volt hű Isten iránt.
and not be like their ancestors, a generation defiant and stubborn, a generation with heart unsteady, and spirit unfaithful towards God.
9 Efraim fiai, a fegyveres íjászok hátat fordítottak az ütközet napján;
Ephraimites, armed bowmen, turned back in the day of battle.
10 Nem őrizték meg az Isten szövetségét, és nem akartak járni az ő törvényében;
They did not keep God’s covenant, they refused to walk in his law.
11 Sőt elfelejtkeztek az ő tetteiről, csodáiról, a melyeket mutatott nékik.
They forgot what he had done, and the wonders he had shown them.
12 Apáik előtt csodát mívelt Égyiptom földjén, a Czoán mezején.
He did wonders before their ancestors in the country of Zoan in Egypt.
13 Ketté választotta a tengert s átvitte őket; és felállította a vizeket fal gyanánt.
Through the sea which he split he brought them, making waters stand up like a heap;
14 Vezette őket nappal felhőben, és egész éjen át tűznek világosságában.
he led them by day with a cloud, all the night with a light of fire.
15 Sziklákat hasított meg a pusztában, és inniok adott bőségesen, akárcsak a mélységes vizekből.
From the rocks which he split in the wilderness, he gave them to drink as of ocean’s abundance.
16 Patakokat fakasztott a kősziklából, és folyamok módjára vizeket ömlesztett:
He brought streams out of the rock, and made water run down like rivers.
17 Mégis folyvást vétkeztek ellene, és haragították a Felségest a pusztában;
Yet they still went on sinning against him, they defied the Most High in the desert.
18 És megkísérték Istent az ő szívökben, enni valót kérvén az ő kivánságuk szerint.
They wilfully challenged God, demanding the food that they longed for.
19 És szólának Isten ellen, mondván: Avagy tudna-é Isten asztalt teríteni a pusztában?
‘Is God able,’ such was their challenge, ‘to spread in the desert a table?
20 Ímé, megcsapta a kősziklát és víz ömlött és patakok özönlöttek; de vajjon tud-é kenyeret is adni? avagy készíthet-é húst az ő népének?
From the rock that he struck there gushed water, and torrents that overflowed; but can he also give bread, or provide his people with meat?’
21 Meghallotta az Úr és megharagudott ezért, és tűz gyulladt fel Jákób ellen, és harag gerjedt fel Izráel ellen;
When the Lord heard this, he was furious, and fire was kindled on Jacob, anger flared up against Israel.
22 Mert nem hittek Istenben, és nem bíztak az ő segedelmében,
For they put no trust in God, no confidence in his help.
23 És ráparancsolt a felhőkre ott fenn, és az egek ajtait megnyitotta.
So he summoned the clouds above; and, opening the doors of heaven,
24 És hullatott reájuk mannát eledelül, és mennyei gabonát adott nékik.
he rained manna upon them for food, and grain of heaven he gave them.
25 Angyalok kenyerét ette az ember, bőséggel vetett nékik eleséget,
Everyone ate the bread of angels; he sent them food to the full.
26 Megindítá a keleti szelet az egekben, és elhozá erejével a déli szelet;
He launched the east wind in the heavens, and guided the south by his power.
27 És hullata rájuk annyi húst, mint a por, és annyi madarat, mint a tenger fövénye.
He rained meat upon them like dust, winged bird like the sand of the sea.
28 És leszállítá azokat az ő táboruk közepére, az ő sátoraikhoz köröskörül.
In the midst of their camp he dropped it, all around their tents.
29 Evének azért és igen megelégedének, és a mit kivántak, azt hozá nékik.
They ate and were more than filled; he had brought them the thing they desired.
30 Még fel sem hagytak a kivánságukkal; az étel még a szájukban vala:
But the thing they desired became loathsome: while their food was still in their mouths,
31 Mikor az Isten haragja felgerjede ellenök, és főbbjeik közül sokakat megöle, és Izráelnek ifjait levágá;
the wrath of God rose against them. He slew the stoutest among them, and laid low the young men of Israel.
32 Mindamellett is újra vétkezének, és nem hivének az ő csodadolgaiban.
Yet for all this they sinned yet more, and refused to believe in his wonders.
33 Azért hiábavalóságban töltette el napjaikat, éveiket pedig rettegésben.
So he ended their days in a breath, and their years in sudden dismay.
34 Ha ölte őket, hozzá fordultak, megtértek és Istent keresék.
When he slew them, then they sought after him, they turned and sought God with diligence.
35 És eszökbe vevék, hogy Isten az ő sziklájok, és a felséges Isten az ő megváltójok;
They remembered that God was their rock, and the Most High God their redeemer.
36 És hízelkedének néki szájokkal, nyelvökkel pedig hazudozának néki.
But they flattered him with their mouth, and lied to him with their tongue.
37 De szívök nem volt tökéletes iránta, és nem voltak hűségesek az ő szövetségéhez;
Their heart was not steady with him, they were faithless to his covenant.
38 Ő azonban irgalmas és bűnbocsátó, nem semmisít meg, sőt sokszor elfordítja haragját, és nem önti ki teljes búsulását.
But he is full of pity: he pardons sin and destroys not. Often he turns his anger away, without stirring his wrath at all.
39 Azért eszébe vevé, hogy test ők, és olyanok, mint az ellebbenő szél, a mely nem tér vissza.
So he remembered that they were but flesh, breath that passes and does not return.
40 Hányszor keserítették őt a pusztában, hányszor illették fájdalommal a kietlenben?!
But how often they rebelled in the desert, and caused him grief in the wilderness,
41 És újra kísértették az Istent, és ingerelték Izráel szentjét.
tempting God again and again, provoking the Holy One of Israel.
42 Nem emlékeztek meg az ő kezéről, sem a napról, a melyen megváltotta őket a nyomorgatótól;
They did not remember his strength, nor the day he redeemed from the foe,
43 Midőn kitűzte jeleit Égyiptomban, és csodáit a Czoán mezején.
how he set his signs in Egypt, in the country of Zoan his wonders.
44 És vérré változtatta folyóikat, hogy nem ihatták patakjaikat.
He turned their canals into blood, their streams undrinkable.
45 Legyeket bocsáta reájok, a melyek emészték őket, és békát, a mely pusztítá őket.
He sent forth flies, which devoured them; frogs, too, which destroyed them.
46 Odaadta termésöket a szöcskének, s munkájuk gyümölcsét a sáskának.
Their crops he gave to the caterpillar, and the fruits of their toil to the locust.
47 Jégesővel pusztítá el szőlőjüket, s figefáikat kőesővel.
He slew their vines with hail, and their sycamore trees with frost.
48 Odaveté barmaikat a jégesőnek, marháikat pedig a mennyköveknek.
He delivered their cattle to the hail, and their flocks to bolts of fire.
49 Rájok bocsátá haragjának tüzét, mérgét, búsulását és a szorongatást: a gonosz angyalok seregét.
He let loose his hot anger among them, fury and wrath and distress, a band of destroying angels.
50 Utat tört haragjának, s nem tartotta meg a haláltól lelköket, és életöket döghalálnak veté.
He cleared a path for his anger, did not spare them from death, but gave them over to pestilence.
51 És megöle minden elsőszülöttet Égyiptomban, az erő zsengéjét Khám sátoraiban.
He struck down all the firstborn in Egypt, the first fruits of their strength in the tents of Ham.
52 Elindítá mint juhokat, az ő népét, s vezeté őket, mint nyájat a pusztában.
He led forth his people like sheep, he was guide to his flock in the desert.
53 És vezeté őket biztonságban, és nem félének, ellenségeiket pedig elborítá a tenger.
Securely he led them, and free from fear, while their foes were drowned in the sea.
54 És bevivé őket az ő szent határába, arra a hegyre, a melyet szerzett az ő jobbkezével.
To his holy realm he brought them, to the mountain his right hand had purchased.
55 És kiűzé előlük a pogányokat, és elosztá nékik az örökséget sorsvetéssel; és letelepíté azok sátoraiban az Izráel törzseit.
He drove out the nations before them, and allotted their land for possession, and their tents for Israel to live in.
56 De megkisérték és megharagíták a magasságos Istent, és nem őrizék meg bizonyságait;
Yet they tempted and angered the Most High God, they did not observe his decrees.
57 Elfordulának ugyanis és hűtlenek levének, mint apáik; visszafelé fordulának, mint a csalfa kézív.
They drew back, false like their ancestors; they failed like a treacherous bow.
58 Haragra ingerelték őt magaslataikkal, és bosszantották faragott bálványaikkal.
Their shrines stirred him to anger, their idols moved him to jealousy.
59 Meghallá ezt Isten és felgerjede; és az Izráelt felette megútálá.
When God heard of this, he was furious, and he spurned Israel utterly.
60 És elveté magától Silói hajlékát, a sátort, a melyben lakott vala az emberek között;
He abandoned his home in Shiloh, the tent he had pitched among people.
61 Sőt fogságba viteté erejét, dicsőségét pedig ellenség kezébe.
He gave his strength up to captivity, his glory to the hands of the foe.
62 És fegyver alá rekeszté az ő népét; és az ő öröksége ellen felgerjede.
He gave his people to the sword, he was furious with his own.
63 Ifjait tűz emészté meg, és szüzei nem énekeltettek meg.
Fire devoured their young men, and their maidens had no marriage-song.
64 Papjai fegyver miatt hullottak el, és özvegyei nem végezheték a siratást.
Their priests fell by the sword, and their widows could not weep.
65 Akkor felserkene az Úr, mintegy álomból; mint hős, a ki bortól vigadoz;
Then the Lord awoke as from sleep, like a warrior flushed with wine;
66 És visszaveré ellenségeit; s örök gyalázatot vete reájok.
and he beat back his foes, putting them to perpetual scorn.
67 Azután megútálá a József sátorát, és nem választá Efraim törzsét;
He disowned the tent of Joseph, he rejected the tribe of Ephraim;
68 Hanem a Júda törzsét választá; a Sion hegyét, a melyet szeret.
but he chose the tribe of Judah, Mount Zion, which he loves.
69 És megépíté szent helyét, mint egy magas várat; mint a földet, a melyet örök időre fundált.
And he built like the heights his sanctuary, like the earth which he founded forever.
70 És kiválasztá Dávidot, az ő szolgáját, és elhozá őt a juhok aklaiból.
And he chose David his servant, taking him from the sheepfolds.
71 A szoptatós juhok mellől hozá el őt, hogy legeltesse Jákóbot, az ő népét, és Izráelt, az ő örökségét.
From the mother-ewes he brought him, to be shepherd to Jacob his people, and to Israel his inheritance.
72 És legelteté őket szívének tökéletessége szerint, és vezeté őket bölcs kezeivel.
With upright heart did he shepherd them, and with skilful hands did he guide them.
