Zsoltárok 77

1 Az éneklőmesternek, Jedutunnak; Aszáfé, zsoltár. Szavamat Istenhez emelem és kiáltok; szavamat Istenhez emelem, hogy figyelmezzen reám.

To the chief Musician, to Jeduthun, A Psalm of Asaph. I cried to God with my voice, [even] to God with my voice; and he gave ear to me.

2 Nyomorúságom idején az Urat keresem; kezem feltartom éjjel szünetlenül; lelkem nem akar vigasztalást bevenni.

In the day of my trouble I sought the LORD: my sore ran in the night, and ceased not: my soul refused to be comforted.

3 Istenről emlékezem és sóhajtok; róla gondolkodom, de elepedt az én lelkem. (Szela)

I remembered God, and was troubled: I complained, and my spirit was overwhelmed. (Selah)

4 Szemeimet ébren tartod; hánykolódom, de nem szólhatok.

Thou holdest my eyes waking: I am so troubled that I cannot speak.

5 Elmélkedem a régi napokról, a hajdankor éveiről.

I have considered the days of old, the years of ancient times.

6 Megemlékezem éjjel az én énekeimről; szívemben elgondolkodom és azt kutatja lelkem:

I call to remembrance my song in the night: I commune with my own heart: and my spirit made diligent search.

7 Avagy mindörökké elvet-é az Úr? és nem lesz-é többé jóakaró?

Will the LORD cast off for ever? and will he be favorable no more?

8 Avagy végképen elfogyott-é az ő kegyelme? vagy megszűnik-é igérete nemzedékről nemzedékre?

Is his mercy wholly gone for ever? doth [his] promise fail for evermore?

9 Avagy elfelejtkezett-é könyörülni Isten? avagy elzárta-é haragjában az ő irgalmát? (Szela)

Hath God forgotten to be gracious? hath he in anger shut up his tender mercies? (Selah)

10 És mondám: Ez az én betegségem, hogy a Fölségesnek jobbja megváltozott.

And I said, This [is] my infirmity: [but I will remember] the years of the right hand of the Most High.

11 Megemlékezem az Úrnak cselekedeteiről, sőt megemlékezem hajdani csodáidról;

I will remember the works of the LORD: surely I will remember thy wonders of old.

12 És elmélkedem minden cselekedetedről, és tetteidről gondolkozom.

I will meditate also of all thy work, and talk of thy doings.

13 Oh Isten, a te utad szentséges; kicsoda olyan nagy Isten, mint az Isten?

Thy way, O God, [is] in the sanctuary: who [is so] great a God as [our] God!

14 Te vagy az Isten, a ki csodát mívelsz; megmutattad a népek között a te hatalmadat.

Thou [art] the God that doest wonders: thou hast declared thy strength among the people.

15 Megváltottad népedet karoddal a Jákób és a József fiait. (Szela)

Thou hast with [thy] arm redeemed thy people, the sons of Jacob and Joseph. (Selah)

16 Láttak téged a vizek, oh Isten, láttak téged a vizek és megfélemlének; a mélységek is megrázkódának.

The waters saw thee, O God, the waters saw thee; they were afraid: the depths also were disturbed.

17 A felhők vizet ömlesztének; megzendülének a fellegek, és a te nyílaid széllyel futkostanak.

The clouds poured out water: the skies sent out a sound: thy arrows also went abroad.

18 Mennydörgésed zúgott a forgószélben; villámlásaid megvilágosították a mindenséget; megrázkódott és megindult a föld.

The voice of thy thunder [was] in the heaven: the lightnings lightened the world: the earth trembled and shook.

19 Utad a tengeren volt és ösvényed a nagy vizeken; és nyomaid nem látszottak meg.

Thy way [is] in the sea, and thy path in the great waters, and thy footsteps are not known.

20 Vezetted mint nyájat, a te népedet, Mózesnek és Áronnak kezével.

Thou leddest thy people like a flock by the hand of Moses and Aaron.