Zsoltárok 65

1 Az éneklőmesternek; zsoltár; Dávid éneke. Tied a hódolat, a dicséret, oh Isten, a Sionon; és néked teljesítik ott a fogadást.

To the chief Musician, A Psalm [and] Song of David. Praise waiteth for thee, O God, in Zion: and to thee shall the vow be performed.

2 Oh könyörgést meghallgató, hozzád folyamodik minden test.

O thou that hearest prayer, to thee shall all flesh come.

3 Bűneim erőt vettek rajtam; vétkeinket te bocsásd meg.

Iniquities prevail against me: [as for] our transgressions, thou shalt purge them away.

4 Boldog az, a kit te kiválasztasz és magadhoz fogadsz, hogy lakozzék a te tornáczaidban; hadd teljesedjünk meg a te házadnak javaival, a te templomodnak szentségével!

Blessed [is the man whom] thou choosest, and causest to approach [to thee], [that] he may dwell in thy courts: we shall be satisfied with the goodness of thy house, [even] of thy holy temple.

5 Csodálatos dolgokat szólasz nékünk a te igazságodban, idvességünknek Istene; e föld minden szélének és a messze tengernek bizodalma;

[By] terrible things in righteousness wilt thou answer us, O God of our salvation; [who art] the confidence of all the ends of the earth, and of them that are afar off [upon] the sea:

6 A ki hegyeket épít erejével, körül van övezve hatalommal;

Who by his strength setteth fast the mountains; [being] girded with power:

7 A ki lecsillapítja a tengerek zúgását, habjaik zúgását, és a népek háborgását.

Who stilleth the noise of the seas, the noise of their waves, and the tumult of the people.

8 Félnek is jeleidtől a szélek lakói; a napkelet és nyugot határait megörvendezteted.

They also that dwell in the uttermost parts are afraid at thy tokens: thou makest the outgoings of the morning and evening to rejoice.

9 Meglátogatod a földet és elárasztod; nagyon meggazdagítod azt. Istennek folyója tele van vizekkel; gabonát szerzesz nékik, mert úgy rendelted azt.

Thou visitest the earth, and waterest it: thou greatly enrichest it with the river of God, [which] is full of water: thou preparest them corn, when thou hast so provided for it.

10 Megitatod barázdáit, göröngyeit meglapítod; záporesővel meglágyítod azt, termését megáldod.

Thou waterest the ridges of it abundantly: thou settlest the furrows of it: thou makest it soft with showers: thou blessest the springing of it.

11 Megkoronázod az esztendőt jóvoltoddal, és a te nyomdokaidon kövérség fakad;

Thou crownest the year with thy goodness; and thy paths drop fatness.

12 Csepegnek a puszta legelői és a halmokat vígság övezi.

They drop [upon] the pastures of the wilderness: and the little hills rejoice on every side.

13 A legelők megtelnek juhokkal, és a völgyeket gabona borítja; örvendeznek és énekelnek.

The pastures are clothed with flocks; the valleys also are covered over with corn; they shout for joy, they also sing.