Zsoltárok 6

1 Az éneklőmesternek a neginóthra, a seminith szerint; Dávid zsoltára. Uram, ne feddj meg engem haragodban, és ne ostorozz engem búsulásodban.

Til sangmesteren, med strengelek; efter Sjeminit; en salme av David. Herre, straff mig ikke i din vrede og tukt mig ikke i din harme!

2 Könyörülj rajtam Uram, mert ellankadtam: gyógyíts meg engem Uram, mert megháborodtak csontjaim!

Vær mig nådig, Herre! for jeg er bortvisnet. Helbred mig, Herre! for mine ben er forferdet,

3 Lelkem is igen megháborodott, és te, oh Uram, míglen?

og min sjel er såre forferdet; og du, Herre, hvor lenge?

4 Térj vissza Uram, mentsd ki lelkemet, segíts meg engem kegyelmedért;

Vend om, Herre, utfri min sjel, frels mig for din miskunnhets skyld!

5 Mert nincs emlékezés rólad a halálban, a seolban kicsoda dicsőít téged? (Sheol h7585)

For i døden kommer ingen dig i hu; hvem vil prise dig i dødsriket? (Sheol h7585)

6 Elfáradtam sóhajtozásomban, egész éjjel áztattam ágyamat, könyhullatással öntöztem nyoszolyámat.

Jeg er trett av mine sukk, jeg gjennembløter min seng hver natt; med mine tårer væter jeg mitt leie.

7 Szemem a bánattól elbágyadt, megvénhedett minden szorongatóm miatt.

Borttæret av sorg er mitt øie; det er eldet for alle mine fienders skyld.

8 Távozzatok tőlem mind, ti bűnt cselekedők, mert meghallgatja az Úr az én siralmam szavát.

Vik fra mig, alle I som gjør urett! For Herren har hørt min gråts røst,

9 Meghallgatja az Úr az én könyörgésemet, elfogadja az Úr az én imádságomat.

Herren har hørt min inderlige begjæring, Herren tar imot min bønn.

10 Megszégyenül majd és igen megháborodik minden ellenségem; meghátrálnak és megszégyenülnek hirtelen.

Alle mine fiender skal bli til skamme og såre forferdet; de skal vike tilbake, bli til skamme i et øieblikk.