Zsoltárok 6

1 Az éneklőmesternek a neginóthra, a seminith szerint; Dávid zsoltára. Uram, ne feddj meg engem haragodban, és ne ostorozz engem búsulásodban.

Veisuunjohtajalle; kielisoittimilla; matalassa äänialassa; Daavidin virsi. Herra, älä rankaise minua vihassasi, älä kiivastuksessasi minua kurita.

2 Könyörülj rajtam Uram, mert ellankadtam: gyógyíts meg engem Uram, mert megháborodtak csontjaim!

Herra, armahda minua, sillä minä olen näännyksissä; paranna minut, Herra, sillä minun luuni ovat peljästyneet,

3 Lelkem is igen megháborodott, és te, oh Uram, míglen?

ja minun sieluni on kovin peljästynyt. Voi, Herra, kuinka kauan?

4 Térj vissza Uram, mentsd ki lelkemet, segíts meg engem kegyelmedért;

Käänny, Herra, vapahda minun sieluni, pelasta minut armosi tähden.

5 Mert nincs emlékezés rólad a halálban, a seolban kicsoda dicsőít téged? (Sheol h7585)

Sillä kuolemassa ei sinua muisteta; kuka ylistää sinua tuonelassa? (Sheol h7585)

6 Elfáradtam sóhajtozásomban, egész éjjel áztattam ágyamat, könyhullatással öntöztem nyoszolyámat.

Minä olen uupunut huokaamisesta; joka yö minä itken vuoteeni vesille ja kastelen leposijani kyyneleilläni.

7 Szemem a bánattól elbágyadt, megvénhedett minden szorongatóm miatt.

Minun silmäni ovat huienneet surusta, vanhenneet kaikkien vastustajaini tähden.

8 Távozzatok tőlem mind, ti bűnt cselekedők, mert meghallgatja az Úr az én siralmam szavát.

Väistykää minusta, kaikki väärintekijät, sillä Herra kuulee minun itkuni äänen.

9 Meghallgatja az Úr az én könyörgésemet, elfogadja az Úr az én imádságomat.

Herra kuulee minun anomiseni, Herra ottaa minun rukoukseni vastaan.

10 Megszégyenül majd és igen megháborodik minden ellenségem; meghátrálnak és megszégyenülnek hirtelen.

Kaikki minun viholliseni joutuvat häpeään ja suuren pelon valtaan; äkisti he joutuvat häpeään, kääntyvät pois.