Zsoltárok 59
1 Az éneklőmesternek az altashétre. Dávid miktámja; midőn embereket külde Saul, és őrizék az ő házát, hogy megöljék őt. Szabadíts meg engemet az én ellenségeimtől, Istenem; a reám támadóktól ments meg engemet!
To the chief Musician, Al-taschith, Michtam of David; when Saul sent, and they watched the house to kill him. Deliver me from my enemies, O my God: defend me from them that rise up against me.
2 Szabadíts meg engemet a gonosztevőktől, és a vérontó emberek ellen tarts meg engemet;
Deliver me from the workers of iniquity, and save me from bloody men.
3 Mert ímé lelkem után leselkednek, egybegyűltek ellenem az erősek; a nélkül, hogy hibás vagy vétkes volnék, Uram!
For lo, they lie in wait for my soul: the mighty are gathered against me; not [for] my transgression, nor [for] my sin, O LORD.
4 Bűnöm nélkül egybegyűlnek és készülnek ellenem: serkenj fel előmbe és lásd meg ezeket!
They run and prepare themselves without [my] fault: awake to help me, and behold.
5 Te, oh Uram, Seregek Istene, Izráel Istene, serkenj fel! Büntesd meg mind e pogányokat, ne könyörülj senkin, a ki hamisságot cselekszik. (Szela)
Thou therefore, O LORD God of hosts, the God of Israel, awake to visit all the heathen: be not merciful to any wicked transgressors. (Selah)
6 Estenden megjelennek, ordítnak, mint az eb; körüljárják a várost.
They return at evening: they make a noise like a dog, and go about the city.
7 Ímé, szájokkal csácsognak, ajkaikon szablyák vannak: hisz, úgy mond, kicsoda hallja meg?
Behold, they belch out with their mouth: swords [are] in their lips: for who, [say they], doth hear?
8 Te pedig, Uram, neveted őket, és megcsúfolod mind e pogány népet.
But thou, O LORD, shalt laugh at them; thou shalt have all the heathen in derision.
9 Hatalmával szemben te reád vigyázok; mert Isten az én váram.
[Because of] his strength will I wait upon thee: for God [is] my defense.
10 Előmbe jön az én kegyelmes Istenem; látnom engedi Isten az én ellenségeim romlását.
The God of my mercy will succor me: God will let me see [my desire] upon my enemies.
11 Ne öld meg őket, hogy népem meg ne felejtkezzék; bujdosókká tedd őket a te hatalmaddal, és alázd meg őket Uram, mi paizsunk!
Slay them not, lest my people forget: scatter them by thy power; and bring them down, O LORD our shield.
12 Szájuknak vétke az ő ajkaiknak beszéde, fogattassanak meg kevélységükben; mert csak átkot és hazugságot szólnak.
[For] the sin of their mouth [and] the words of their lips let them even be taken in their pride: and for cursing and lying [which] they speak.
13 Veszítsd el őket búsulásodban, veszítsd el őket, hogy ne legyenek; és tudják meg, hogy Isten uralkodik a Jákób fölött, mind a földnek határáig. (Szela)
Consume [them] in wrath, consume [them], that they [may] not [be]: and let them know that God ruleth in Jacob to the ends of the earth. (Selah)
14 Estenden megjelennek, ordítnak, mint az eb, körüljárják a várost.
And at evening let them return; [and] let them make a noise like a dog, and go about the city.
15 Étel után barangolnak, és ha nem laknak jól, virrasztanak.
Let them wander up and down for food, and grudge if they are not satisfied.
16 Én pedig éneklem a te hatalmadat, és reggelenkint zengem a te kegyelmességedet; mert váram voltál és menedékem az én nyomorúságom napján.
But I will sing of thy power; yes, I will sing aloud of thy mercy in the morning: for thou hast been my defense and refuge in the day of my trouble.
17 Én erősségem! Te néked éneklek, mert Isten az én váram: ő az én kegyelmes Istenem!
To thee, O my strength, will I sing: for God [is] my defense, [and] the God of my mercy.
