Zsoltárok 56

1 Az éneklőmesternek a Jónathelem rehokimra; Dávidnak miktámja; mikor megragadták őt a filiszteusok Gáthban. Könyörülj rajtam Istenem, mert halandó tátog ellenem és mindennap hadakozván, nyomorgat engem!

Au chef des chantres. Sur “Colombe des térébinthes lointains”. Hymne de David. Lorsque les Philistins le saisirent à Gath. Aie pitié de moi, ô Dieu! Car des hommes me harcèlent; Tout le jour ils me font la guerre, ils me tourmentent.

2 Ellenségeim minden napon tátognak reám: bizony sokan hadakoznak ellenem, oh magasságos Isten!

Tout le jour mes adversaires me harcèlent; Ils sont nombreux, ils me font la guerre comme des hautains.

3 Mikor félnem kellene is, én bízom te benned.

Quand je suis dans la crainte, En toi je me confie.

4 Isten által dicsekedem az ő igéjével; az Istenben bizom, nem félek; ember mit árthatna nékem?

Je me glorifierai en Dieu, en sa parole; Je me confie en Dieu, je ne crains rien: Que peuvent me faire des hommes?

5 Minden nap elforgatják beszédeimet; minden gondolatjok ellenem van, ártalomra.

Sans cesse ils portent atteinte à mes droits, Ils n’ont à mon égard que de mauvaises pensées.

6 Egybegyűlnek, elrejtőznek, sarkaimat lesik, mert kivánják az én lelkemet.

Ils complotent, ils épient, ils observent mes traces, Parce qu’ils en veulent à ma vie.

7 Gonoszsággal menekedhetnének? Haraggal rontsd meg, oh Isten, a népeket!

C’est par l’iniquité qu’ils espèrent échapper: Dans ta colère, ô Dieu, précipite les peuples!

8 Bujdosásomnak számát jól tudod: szedd tömlődbe könnyeimet! Avagy nem tudod-é azoknak számát?

Tu comptes les pas de ma vie errante; Recueille mes larmes dans ton outre: Ne sont-elles pas inscrites dans ton livre?

9 Meghátrálnak majd ellenségeim, mikor kiáltok; így tudom meg, hogy velem van az Isten.

Mes ennemis reculent, au jour où je crie; Je sais que Dieu est pour moi.

10 Dicsérem Istent, az ő ígéretéért, dicsérem az Urat az ő igéretéért.

Je me glorifierai en Dieu, en sa parole; Je me glorifierai en l’Éternel, en sa parole;

11 Istenben bízom, nem félek; ember mit árthatna nékem?

Je me confie en Dieu, je ne crains rien: Que peuvent me faire des hommes?

12 Tartozom, oh Isten, az én néked tett fogadásaimmal; megadom néked a hálaáldozatokat;

O Dieu! Je dois accomplir les vœux que je t’ai faits; Je t’offrirai des actions de grâces.

13 Mert megszabadítottad lelkemet a haláltól, bizony az én lábaimat az eleséstől; hogy járjak Isten előtt az életnek világosságában.

Car tu as délivré mon âme de la mort, Tu as garanti mes pieds de la chute, Afin que je marche devant Dieu, à la lumière des vivants.