Zsoltárok 56
1 Az éneklőmesternek a Jónathelem rehokimra; Dávidnak miktámja; mikor megragadták őt a filiszteusok Gáthban. Könyörülj rajtam Istenem, mert halandó tátog ellenem és mindennap hadakozván, nyomorgat engem!
To the chief Musician upon Jonathelem-rechokim, Michtam of David, when the Philistines took him in Gath. Be merciful to me, O God: for man would swallow me up; he fighting daily oppresseth me.
2 Ellenségeim minden napon tátognak reám: bizony sokan hadakoznak ellenem, oh magasságos Isten!
My enemies would daily swallow [me] up: for [they are] many that fight against me, O thou Most High.
3 Mikor félnem kellene is, én bízom te benned.
In the time when I am afraid, I will trust in thee.
4 Isten által dicsekedem az ő igéjével; az Istenben bizom, nem félek; ember mit árthatna nékem?
In God I will praise his word, in God I have put my trust; I will not fear what flesh can do to me.
5 Minden nap elforgatják beszédeimet; minden gondolatjok ellenem van, ártalomra.
Every day they wrest my words: all their thoughts [are] against me for evil.
6 Egybegyűlnek, elrejtőznek, sarkaimat lesik, mert kivánják az én lelkemet.
They assemble themselves, they hide themselves, they mark my steps, when they wait for my soul.
7 Gonoszsággal menekedhetnének? Haraggal rontsd meg, oh Isten, a népeket!
Shall they escape by iniquity; in [thy] anger cast down the people, O God.
8 Bujdosásomnak számát jól tudod: szedd tömlődbe könnyeimet! Avagy nem tudod-é azoknak számát?
Thou numberest my wanderings: put thou my tears into thy bottle: [are they] not in thy book?
9 Meghátrálnak majd ellenségeim, mikor kiáltok; így tudom meg, hogy velem van az Isten.
When I cry [to thee], then shall my enemies turn back: this I know; for God [is] for me.
10 Dicsérem Istent, az ő ígéretéért, dicsérem az Urat az ő igéretéért.
In God will I praise [his] word: in the LORD will I praise [his] word.
11 Istenben bízom, nem félek; ember mit árthatna nékem?
In God have I put my trust: I will not be afraid what man can do to me.
12 Tartozom, oh Isten, az én néked tett fogadásaimmal; megadom néked a hálaáldozatokat;
Thy vows [are] upon me, O God: I will render praises to thee.
13 Mert megszabadítottad lelkemet a haláltól, bizony az én lábaimat az eleséstől; hogy járjak Isten előtt az életnek világosságában.
For thou hast delivered my soul from death: [wilt thou] not [deliver] my feet from falling, that I may walk before God in the light of the living?
