Zsoltárok 50
1 Asáf zsoltára. Az Istenek Istene, az Úr szól, és hívja a földet a nap keltétől lenyugtáig.
A Psalm of Asaph. The mighty God, [even] the LORD, hath spoken, and called the earth from the rising to the setting of the sun.
2 A Sionról, a melynek szépsége tökéletes, fényeskedik Isten.
Out of Zion, the perfection of beauty, God hath shined.
3 Eljön a mi Istenünk és nem hallgat; emésztő tűz van előtte, s körülte erős forgószél.
Our God shall come, and shall not keep silence: a fire shall devour before him, and it shall be very tempestuous around him.
4 Hívja az egeket onnan felül, és a földet, hogy megítélje népét:
He shall call to the heavens from above, and to the earth, that he may judge his people.
5 Gyűjtsétek elém kegyeseimet, a kik áldozattal erősítik szövetségemet!
Gather my saints together to me; those that have made a covenant with me by sacrifice.
6 És az egek kijelentik az ő igazságát, mert az Isten biró. (Szela)
And the heavens shall declare his righteousness: for God [is] judge himself. (Selah)
7 Hallgass én népem, hadd szóljak! Te Izráel, hadd tegyek bizonyságot rólad; Isten vagyok én, a te Istened.
Hear, O my people, and I will speak; O Israel, and I will testify against thee: I [am] God, [even] thy God.
8 Nem feddlek én téged áldozataidért, és hogy égőáldozataid szüntelen előttem vannak.
I will not reprove thee for thy sacrifices or thy burnt-offerings, [to have been] continually before me.
9 De nem fogadhatok el tulkot a te házadból, vagy bakokat a te aklaidból;
I will take no bullock out of thy house, [nor] he-goats out of thy folds.
10 Mert enyém az erdőnek minden vadja, a barmok az ezernyi hegyeken.
For every beast of the forest [is] mine, [and] the cattle upon a thousand hills.
11 Ismerem a hegyeknek minden szárnyasát, és a mező állatai tudva vannak nálam.
I know all the fowls of the mountains: and the wild beasts of the field [are] mine.
12 Ha megéhezném, nem mondanám meg néked, mert enyém e világ és ennek mindene.
If I were hungry, I would not tell thee: for the world [is] mine, and the fullness thereof.
13 Avagy eszem-é én a bikák húsát, és a bakoknak vérét iszom-é?
Will I eat the flesh of bulls, or drink the blood of goats?
14 Hálával áldozzál az Istennek, és teljesítsd a felségesnek fogadásidat!
Offer to God thanksgiving; and pay thy vows to the Most High:
15 És hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged és te dicsőítesz engem.
And call upon me in the day of trouble: I will deliver thee, and thou shalt glorify me.
16 A gonosznak pedig ezt mondja Isten: Miért beszélsz te rendeléseimről, és veszed szádra az én szövetségemet?
But to the wicked God saith, What hast thou to do to declare my statutes, or [that] thou shouldest take my covenant in thy mouth?
17 Hiszen te gyűlölöd a fenyítést, és hátad mögé veted rendelésimet!
Seeing thou hatest instruction, and castest my words behind thee.
18 Ha lopót látsz, mellé adod magad, és ha paráznákat, társalkodol velök.
When thou sawest a thief, then thou consentedst with him, and hast been partaker with adulterers.
19 A szádat gonoszságra tátod, és a nyelved csalárdságot sző.
Thou givest thy mouth to evil, and thy tongue frameth deceit.
20 Leülsz és felebarátodra beszélsz, anyád fiát is megszidalmazod.
Thou sittest [and] speakest against thy brother; thou slanderest thy own mother's son.
21 Ezeket teszed és én hallgassak? Azt gondolod, olyan vagyok, mint te? Megfeddelek téged, és elédbe sorozom azokat.
These [things] hast thou done, and I kept silence; thou thoughtest that I was altogether [such an one] as thyself: [but] I will reprove thee, and set [them] in order before thine eyes.
22 Értsétek meg ezt, ti Istent felejtők, hogy el ne ragadjalak menthetetlenül:
Now consider this, ye that forget God, lest I tear [you] in pieces, and [there be] none to deliver.
23 A ki hálával áldozik, az dicsőít engem, és a ki az útra vigyáz, annak mutatom meg Istennek szabadítását.
Whoever offereth praise glorifieth me: and to him that ordereth [his] deportment [aright] will I show the salvation of God.
