< Zsoltárok 49 >
1 Az éneklőmesternek, a Kóráh fiainak zsoltára. Halljátok meg ezt mind ti népek, figyeljetek mind ti, e világ lakói!
2 Akár közemberek fiai, akár főemberek fiai, együtt a gazdag és szegény.
3 Az én szájam bölcsességet beszél, szívemnek elmélkedése tudomány.
4 Példabeszédre hajtom fülemet, hárfaszóval nyitom meg mesémet.
5 Miért féljek a gonoszság napjain, mikor nyomorgatóim bűne vesz körül,
6 A kik gazdagságukban bíznak, és nagy vagyonukkal dicsekesznek?
7 Senki sem válthatja meg atyjafiát, nem adhat érte váltságdíjat Istennek.
8 Minthogy lelköknek váltsága drága, abba kell hagynia örökre;
9 Még ha örökké élne is és nem látná meg a sírgödört.
10 De meglátja! A bölcsek is meghalnak; együtt vész el bolond és ostoba, és gazdagságukat másoknak hagyják.
11 Gondolatjok ez: az ő házok örökkévaló, lakóhelyeik nemzedékről-nemzedékre szállnak, nevöket hangoztatják a földön.
12 Pedig az ember, még ha tisztességben van, sem marad meg; hasonlít a barmokhoz, a melyeket levágnak.
13 Ez az ő sorsuk bolondság nékik; de azért gyönyörködnek szavokban az ő követőik. (Szela)
14 Mint juhok, a Seolra vettetnek, a halál legelteti őket, és az igazak uralkodnak rajtok reggel; alakjokat elemészti a Seol, távol az ő lakásuktól. (Sheol )
15 Csak Isten válthatja ki lelkemet a Seol kezéből, mikor az megragad engem. (Szela) (Sheol )
16 Ne félj, ha valaki meggazdagszik, ha megöregbül házának dicsősége;
17 Mert semmit sem vihet el magával, ha meghal; dicsősége nem száll le utána.
18 Ha életében áldottnak vallja is magát, s ha dicsérnek is téged, hogy jól tettél magaddal:
19 Mégis az ő atyáinak nemzetségéhez jut, a kik soha sem látnak világosságot.
20 Az ember, még ha tisztességben van is, de nincs okossága: hasonlít a barmokhoz, a melyeket levágnak.