Zsoltárok 49
1 Az éneklőmesternek, a Kóráh fiainak zsoltára. Halljátok meg ezt mind ti népek, figyeljetek mind ti, e világ lakói!
To the Overseer. — By sons of Korah. A Psalm. Hear this, all ye peoples, Give ear, all ye inhabitants of the world.
2 Akár közemberek fiai, akár főemberek fiai, együtt a gazdag és szegény.
Both low and high, together rich and needy.
3 Az én szájam bölcsességet beszél, szívemnek elmélkedése tudomány.
My mouth speaketh wise things, And the meditations of my heart [are] things of understanding.
4 Példabeszédre hajtom fülemet, hárfaszóval nyitom meg mesémet.
I incline to a simile mine ear, I open with a harp my riddle:
5 Miért féljek a gonoszság napjain, mikor nyomorgatóim bűne vesz körül,
Why do I fear in days of evil? The iniquity of my supplanters doth compass me.
6 A kik gazdagságukban bíznak, és nagy vagyonukkal dicsekesznek?
Those trusting on their wealth, And in the multitude of their riches, Do shew themselves foolish.
7 Senki sem válthatja meg atyjafiát, nem adhat érte váltságdíjat Istennek.
A brother doth no one at all ransom, He doth not give to God his atonement.
8 Minthogy lelköknek váltsága drága, abba kell hagynia örökre;
And precious [is] the redemption of their soul, And it hath ceased — to the age.
9 Még ha örökké élne is és nem látná meg a sírgödört.
And still he liveth for ever, He seeth not the pit.
10 De meglátja! A bölcsek is meghalnak; együtt vész el bolond és ostoba, és gazdagságukat másoknak hagyják.
For he seeth wise men die, Together the foolish and brutish perish, And have left to others their wealth.
11 Gondolatjok ez: az ő házok örökkévaló, lakóhelyeik nemzedékről-nemzedékre szállnak, nevöket hangoztatják a földön.
Their heart [is]: Their houses [are] to the age, Their tabernacles to all generations. They proclaimed their names over the lands.
12 Pedig az ember, még ha tisztességben van, sem marad meg; hasonlít a barmokhoz, a melyeket levágnak.
And man in honour doth not remain, He hath been like the beasts, they have been cut off.
13 Ez az ő sorsuk bolondság nékik; de azért gyönyörködnek szavokban az ő követőik. (Szela)
This their way [is] folly for them, And their posterity with their sayings are pleased. (Selah)
14 Mint juhok, a Seolra vettetnek, a halál legelteti őket, és az igazak uralkodnak rajtok reggel; alakjokat elemészti a Seol, távol az ő lakásuktól. (Sheol h7585)
As sheep for Sheol they have set themselves, Death doth afflict them, And the upright rule over them in the morning, And their form [is] for consumption. Sheol [is] a dwelling for him. (Sheol h7585)
Only, God doth ransom my soul from the hand of Sheol, For He doth receive me. (Selah) (Sheol h7585)
16 Ne félj, ha valaki meggazdagszik, ha megöregbül házának dicsősége;
Fear not, when one maketh wealth, When the honour of his house is abundant,
17 Mert semmit sem vihet el magával, ha meghal; dicsősége nem száll le utána.
For at his death he receiveth nothing, His honour goeth not down after him.
18 Ha életében áldottnak vallja is magát, s ha dicsérnek is téged, hogy jól tettél magaddal:
For his soul in his life he blesseth, (And they praise thee when thou dost well for thyself.)
19 Mégis az ő atyáinak nemzetségéhez jut, a kik soha sem látnak világosságot.
It cometh to the generation of his fathers, For ever they see not the light.
20 Az ember, még ha tisztességben van is, de nincs okossága: hasonlít a barmokhoz, a melyeket levágnak.
Man in honour, who understandest not, Hath been like the beasts, they have been cut off!
