Zsoltárok 44

1 Az éneklőmesternek; a Kóráh fiainak tanítása. Oh Isten! füleinkkel hallottuk, atyáink beszélték el nékünk a dolgot, a melyet napjaikban, a hajdankor napjaiban cselekedtél.

Au maître de chant. Des fils de Coré. Cantique. O Dieu, nous avons entendu de nos oreilles, nos pères nous ont raconté l'œuvre que tu as accomplie de leur temps, aux jours anciens.

2 Nemzeteket űztél te ki saját kezeddel, őket pedig beplántáltad; népeket törtél össze, őket pedig kiterjesztetted.

De ta main tu as chassé des nations pour les établir, tu as frappé des peuples pour les étendre.

3 Mert nem az ő fegyverökkel szereztek földet, és nem az ő karjok segített nékik; hanem a te jobbod, a te karod és a te orczád világossága, mert kedvelted őket.

Car ce n'est point avec leur épée qu'ils ont conquis le pays, ce n'est point leur bras qui leur a donné la victoire; mais c'est ta droite, c'est ton bras, c'est la lumière de ta face, parce que tu les aimais.

4 Te magad vagy az én királyom oh Isten! Rendelj segítséget Jákóbnak!

C'est toi qui es mon roi, ô Dieu: ordonne le salut de Jacob!

5 Általad verjük le szorongatóinkat; a te neveddel tapodjuk le támadóinkat.

Par toi nous renverserons nos ennemis, en ton nom nous écraserons nos adversaires.

6 Mert nem az ívemben bízom, és kardom sem védelmez meg engem;

Car ce n'est pas en mon arc que j'ai confiance ce n'est pas mon épée qui me sauvera.

7 Hanem te szabadítasz meg minket szorongatóinktól, és gyűlölőinket te szégyeníted meg.

Mais c'est toi qui nous délivres de nos ennemis, et qui confonds ceux qui nous haïssent.

8 Dicsérjük Istent mindennap, és mindörökké magasztaljuk nevedet. (Szela)

En Dieu nous nous glorifions chaque jour, et nous célébrons ton nom à jamais. — Séla.

9 Mégis megvetettél, meggyaláztál minket, és nem vonulsz ki seregeinkkel.

Cependant tu nous repousses et nous couvres de honte; tu ne sors plus avec nos armées.

10 Megfutamítottál minket szorongatóink előtt, és a kik gyűlölnek minket, fosztogattak magoknak.

Tu nous fais reculer devant l'ennemi, et ceux qui nous haïssent nous dépouillent.

11 Oda dobtál minket vágó-juhok gyanánt, és szétszórtál minket a nemzetek között.

Tu nous livres comme des brebis destinées à la boucherie, tu nous disperses parmi les nations;

12 Eladtad a te népedet nagy olcsón, és nem becsülted az árát magasra.

tu vends ton peuple à vil prix, tu ne l'estimes pas à une grande valeur.

13 Csúfságul vetettél oda minket szomszédainknak, gúnyra és nevetségre a körültünk levőknek.

Tu fais de nous un objet d'opprobre pour nos voisins, de moquerie et de risée pour ceux qui nous entourent.

14 Példabeszédül vetettél oda a pogányoknak, fejcsóválásra a népeknek.

Tu nous rends la fable des nations, et un sujet de hochements de tête parmi les peuples.

15 Gyalázatom naponta előttem van, és orczám szégyene elborít engem.

Ma honte est toujours devant mes yeux, et la confusion couvre mon visage,

16 A csúfolók és káromlók szaváért, az ellenség és a bosszúálló miatt.

à la voix de celui qui m'insulte et m'outrage, à la vue de l'ennemi et de celui qui respire la vengeance.

17 Mindez utolért minket, mégsem feledtünk el téged, és nem szegtük meg a te frigyedet.

Tout cela nous arrive sans que nous t'ayons oublié, sans que nous ayons été infidèles à ton alliance.

18 Nem pártolt el tőled a mi szívünk, sem lépésünk nem tért le a te ösvényedről:

Notre cœur ne s'est point détourné en arrière, nos pas ne se sont pas écartés de ton sentier,

19 Noha kiűztél minket a sakálok helyére, és reánk borítottad a halál árnyékát.

pour que tu nous écrases dans la retraite des chacals, et que tu nous couvres de l'ombre de la mort.

20 Ha elfeledtük volna Istenünk nevét, és kiterjesztettük volna kezünket idegen istenhez:

Si nous avions oublié le nom de notre Dieu, et tendu les mains vers un dieu étranger,

21 Nemde kifürkészte volna ezt Isten? Mert ő jól ismeri a szívnek titkait.

Dieu ne l'aurait-il pas aperçu, lui qui connaît les secrets du cœur?

22 Bizony te éretted gyilkoltak minket mindennapon; tekintettek bennünket, mint vágó-juhokat.

Mais c'est à cause de toi qu'on nous égorge tous les jours, qu'on nous traite comme des brebis destinées à la boucherie.

23 Serkenj fel! Miért alszol Uram?! Kelj fel, ne vess el minket örökké!

Réveille-toi! Pourquoi dors-tu, Seigneur? Réveille-toi, et ne nous repousse pas à jamais!

24 Miért rejted el orczádat, és felejted el nyomorúságunkat és háborúságunkat?

Pourquoi caches-tu ta face, oublies-tu notre misère et notre oppression?

25 Bizony porba hanyatlik lelkünk, a földhöz tapad testünk.

Car notre âme est affaissée jusqu'à la poussière, notre corps est attaché à la terre.

26 Kelj fel a mi segítségünkre, ments meg minket a te kegyelmedért!

Lève-toi pour nous secourir, délivre-nous à cause de ta bonté!