Zsoltárok 44
1 Az éneklőmesternek; a Kóráh fiainak tanítása. Oh Isten! füleinkkel hallottuk, atyáink beszélték el nékünk a dolgot, a melyet napjaikban, a hajdankor napjaiban cselekedtél.
To the chief Musician for the sons of Korah, Maschil. We have heard with our ears, O God, our fathers have told us, [what] work thou didst in their days, in the times of old.
2 Nemzeteket űztél te ki saját kezeddel, őket pedig beplántáltad; népeket törtél össze, őket pedig kiterjesztetted.
[How] thou didst drive out the heathen with thy hand, and didst plant them; [how] thou didst afflict the people, and cast them out.
3 Mert nem az ő fegyverökkel szereztek földet, és nem az ő karjok segített nékik; hanem a te jobbod, a te karod és a te orczád világossága, mert kedvelted őket.
For they obtained not the land in possession by their own sword, neither did their own arm save them: but thy right hand, and thy arm, and the light of thy countenance, because thou hadst a favor to them.
4 Te magad vagy az én királyom oh Isten! Rendelj segítséget Jákóbnak!
Thou art my King, O God: command deliverances for Jacob.
5 Általad verjük le szorongatóinkat; a te neveddel tapodjuk le támadóinkat.
Through thee will we push down our enemies: through thy name we will tread them under that rise up against us.
6 Mert nem az ívemben bízom, és kardom sem védelmez meg engem;
For I will not trust in my bow, neither shall my sword save me.
7 Hanem te szabadítasz meg minket szorongatóinktól, és gyűlölőinket te szégyeníted meg.
But thou hast saved us from our enemies, and hast put them to shame that hated us.
8 Dicsérjük Istent mindennap, és mindörökké magasztaljuk nevedet. (Szela)
In God we boast all the day long, and praise thy name for ever. (Selah)
9 Mégis megvetettél, meggyaláztál minket, és nem vonulsz ki seregeinkkel.
But thou hast cast off, and put us to shame; and goest not forth with our armies.
10 Megfutamítottál minket szorongatóink előtt, és a kik gyűlölnek minket, fosztogattak magoknak.
Thou makest us to turn back from the enemy: and they who hate us plunder for themselves.
11 Oda dobtál minket vágó-juhok gyanánt, és szétszórtál minket a nemzetek között.
Thou hast given us like sheep [appointed] for food; and hast scattered us among the heathen.
12 Eladtad a te népedet nagy olcsón, és nem becsülted az árát magasra.
Thou sellest thy people for naught, and dost not increase [thy wealth] by their price.
13 Csúfságul vetettél oda minket szomszédainknak, gúnyra és nevetségre a körültünk levőknek.
Thou makest us a reproach to our neighbors, a scorn and a derision to them that are around us.
14 Példabeszédül vetettél oda a pogányoknak, fejcsóválásra a népeknek.
Thou makest us a by-word among the heathen, a shaking of the head among the people.
15 Gyalázatom naponta előttem van, és orczám szégyene elborít engem.
My confusion [is] continually before me, and the shame of my face hath covered me,
16 A csúfolók és káromlók szaváért, az ellenség és a bosszúálló miatt.
For the voice of him that reproacheth and blasphemeth; by reason of the enemy and avenger.
17 Mindez utolért minket, mégsem feledtünk el téged, és nem szegtük meg a te frigyedet.
All this is come upon us; yet we have not forgotten thee, neither have we dealt falsely in thy covenant.
18 Nem pártolt el tőled a mi szívünk, sem lépésünk nem tért le a te ösvényedről:
Our heart is not turned back, neither have our steps declined from thy way;
19 Noha kiűztél minket a sakálok helyére, és reánk borítottad a halál árnyékát.
Though thou hast severely broke us in the place of dragons, and covered us with the shades of death.
20 Ha elfeledtük volna Istenünk nevét, és kiterjesztettük volna kezünket idegen istenhez:
If we have forgotten the name of our God, or stretched out our hands to a strange god;
21 Nemde kifürkészte volna ezt Isten? Mert ő jól ismeri a szívnek titkait.
Will not God search out this? for he knoweth the secrets of the heart.
22 Bizony te éretted gyilkoltak minket mindennapon; tekintettek bennünket, mint vágó-juhokat.
Yes, for thy sake are we killed all the day long; we are counted as sheep for the slaughter.
23 Serkenj fel! Miért alszol Uram?! Kelj fel, ne vess el minket örökké!
Awake, why sleepest thou, O LORD? arise, cast [us] not off for ever.
24 Miért rejted el orczádat, és felejted el nyomorúságunkat és háborúságunkat?
Why hidest thou thy face, [and] forgettest our affliction and our oppression?
25 Bizony porba hanyatlik lelkünk, a földhöz tapad testünk.
For our soul is bowed down to the dust: our belly cleaveth to the earth.
26 Kelj fel a mi segítségünkre, ments meg minket a te kegyelmedért!
Arise for our help, and redeem us for thy mercies' sake.
