Zsoltárok 42

1 Az éneklőmesternek; Kóráh fiainak tanítása. Mint a szarvas kivánkozik a folyóvizekre, úgy kivánkozik az én lelkem hozzád, oh Isten!

E LIKE me ka dia e makemake ana i ka wai kahe, Pela e makemake nei ko'u uhane ia oe, e ke Akua.

2 Szomjuhozik lelkem Istenhez, az élő Istenhez; mikor mehetek el és jelenhetek meg Isten előtt?

Ke makewai nei ko'u uhane i ke Akua, i ke Akua ola; Ahea la hiki aku au, a ikeia mai imua o ke Akua?

3 Könyhullatásom volt kenyerem éjjel és nappal, mikor mindennap azt mondták nékem: „Hol van a te Istened?”

Ua lilo ko'u mau waimaka i ai na'u i ke ao a me ka po, Ia lakou i olelo mau mai ai ia'u, Auhea kou Akua?

4 Mikor ezekről emlékezem, megkeseredem lelkemben; mert nagy csoportban vonultam ezelőtt és ujjongó örömmel és hálaadással vezettem őket, az ünneplő sokaságot, az Isten házáig.

A hoomanao aku au ia mau mea, ninini iho au i ko'u uhane iloko o'u: No ka mea, ua hele au me ka lehulehu, Hele pu no wau me lakou i ka hale o ke Akua, Me ka leo o ka olioli, a me ka hoolea, Me ke anaina malama i ka ahaaina.

5 Miért csüggedsz el lelkem és nyughatatlankodol bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok én néki az ő orczájának szabadításáért.

No ke aha la oe e hoohaahaaia, e kuu uhane? No ke aha la oe i paumako ai iloko o'u? E manao laua aku oe i ke Akua; No ka mea, e hoolea auanei au ia ia, No ke kokua ana mai o kona maka.

6 Istenem! elcsügged bennem az én lelkem; azért emlékezem reád a Jordán és Hermon földjéről, a Miczár hegyéről.

E ko'u Akua, ua hoohaahaa ko'u uhane iloko o'u: Nolaila e hoomanao aku ai au ia oe ma ka aina Ioredane, A ma na Heremona a me ka mauna Mizara.

7 Örvény örvényt hív elő zuhatagjaid hangjára; minden vízáradásod és hullámod összecsap fölöttem!

Ke kahea nei kekahi hohonu i kekahi hohonu, I ka halulu mau ana o kou waipuilani; Ua popoi mai na ale me na nalu maluna'e o'u.

8 Nappal kiküldte kegyelmét az Úr, éjjel éneke volt velem, imádság az én életem Istenéhez.

Aka, i ke ao e kauoha mai o Iehova i kona lokomaikai, A i ka po, eia auanei me au ka mele nona, A me ka'u pule i ke Akua o ko'u ola nei.

9 Hadd mondjam Istennek, az én kőszálamnak: Miért felejtkeztél el rólam? Miért kell gyászban járnom ellenség háborgatása miatt?

E olelo aku au i ke Akua i ko'u Pohaku, No ke aha la oe e hoopoina mai ai ia'u? No ke aha la e u hele ai au no ka hooluhihewa ana mai o ka enemi?

10 Mintha zúzódás volna csontjaimban, mikor gyaláznak engem az én szorongatóim, naponként ezt mondván nékem: Hol van a te Istened?

Me he pahikaua la iloko o ko'u mau iwi, Ke hoino mai nei ko'u poe enemi ia'u; I ka lakou olelo ana mai ia'u i kela la i keia la, Auhea la kou Akua.

11 Miért csüggedsz el lelkem, és miért nyughatatlankodol bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok én néki, az én szabadítómnak és Istenemnek.

No ke aha la oe i hooliaahaaia'i, e ko'u uhane? No ke aha la oe i paumako ai iloko o'u? E hoolana i ka manao i ke Akua; No ka mea, e hoolea auanei au ia ia; Oia ke ola o ko'u maka, a me kuu Akua.