Zsoltárok 38

1 Dávid zsoltára emlékeztetőül. Uram, haragodban ne fenyíts meg engem; felgerjedésedben ne ostorozz meg engem!

A Psalm of David. A lament. Reprove me not, Lord, in your anger, and chasten me not in your wrath;

2 Mert nyilaid belém akadtak, és kezed rám nehezült.

for your arrows have sunk into me, and your hand lies heavy upon me.

3 Nincs épség testemben a te haragodtól; nincs békesség csontjaimban vétkeim miatt.

In my flesh is no soundness because of your anger, no health in my bones, because of my sin.

4 Mert bűneim elborítják fejemet; súlyos teherként, erőm felett.

For that my guilt is gone over my head: it weighs like a burden too heavy for me.

5 Megsenyvedtek, megbűzhödtek sebeim oktalanságom miatt.

My wounds stink and fester, for my foolishness I am tormented.

6 Lehorgadtam, meggörbedtem nagyon; naponta szomorúan járok.

Bent and bowed am I utterly, all the day going in mourning.

7 Mert derekam megtelt gyulladással, és testemben semmi ép sincsen.

My loins are filled with burning, and in my flesh is no soundness.

8 Erőtlen és összetört vagyok nagyon, s szívem keserűsége miatt jajgatok.

I am utterly crushed and numb; I cry louder than lion roars.

9 Uram, előtted van minden kívánságom, és nincs előled elrejtve az én nyögésem!

Lord, you know all that I long for, my groans are not hidden from you.

10 Szívem dobogva ver, elhágy erőm, s szemem világa – az sincs már velem.

My heart is throbbing, my strength has failed me. The light of my eyes – even it is gone from me.

11 Szeretteim és barátaim félreállanak csapásomban; rokonaim pedig messze állanak.

My dear ones and friends keep aloof, and my neighbours stand afar off.

12 De tőrt vetnek, a kik életemre törnek, és a kik bajomra törnek; hitványságokat beszélnek, és csalárdságot koholnak mindennap.

They who aim at my life lay their snares, they who seek my hurt speak of ruin, nursing treachery all the day long.

13 De én, mint a siket, nem hallok, és olyan vagyok, mint a néma, a ki nem nyitja föl száját.

But I turn a deaf ear and hear not; like the dumb I open not my mouth.

14 És olyanná lettem, mint az, a ki nem hall, és szájában nincsen ellenmondás.

I am like one without hearing, with no arguments in my mouth.

15 Mert téged vártalak Uram, te hallgass meg Uram, Istenem!

For my hope, O Lord, is in you. You will answer, O Lord my God,

16 Mert azt gondolom: csak ne örülnének rajtam; mikor lábam ingott, hatalmaskodtak ellenem!

when I utter the hope that those who made scorn of my tottering feet may not rejoice over me.

17 És bizony közel vagyok az eleséshez, és bánatom mindig előttem van.

For I am ready to fall, my pain forsakes me never.

18 Sőt bevallom bűneimet, bánkódom vétkem miatt.

I acknowledge my guilt, I am anxious because of my sin:

19 De ellenségeim élnek, erősödnek; megsokasodtak hazug gyűlölőim,

My wanton assailants are strong, those who wrongfully hate me are many,

20 És a kik jóért roszszal fizetnek; ellenem törnek, a miért én jóra törekszem.

who render me evil for good, and oppose me, because I make good my goal.

21 Ne hagyj el Uram Istenem, ne távolodjál el tőlem!

Do not forsake me, O Lord; my God, be not far from me.

22 Siess segítségemre, oh Uram, én szabadítóm!

Hasten to help me, O Lord my saviour.