Zsoltárok 31
1 Az éneklőmesternek, Dávid zsoltára. Te benned bíztam, Uram! Ne szégyenüljek meg soha; igazságoddal szabadíts meg engem.
To the chief Musician, A Psalm of David. In thee, O LORD, do I put my trust; let me never be ashamed: deliver me in thy righteousness.
2 Hajtsd hozzám füledet, hamar szabadíts meg; légy nékem erős kőszálam, erődített házam, hogy megtarts engem.
Bow down thy ear to me; deliver me speedily: be thou my strong rock, for a house of defense to save me.
3 Mert kősziklám és védőváram vagy te; vezess hát engem a te nevedért és vezérelj engemet.
For thou [art] my rock and my fortress; therefore for thy name's sake lead me, and guide me.
4 Ments ki engem a hálóból, a melyet titkon vetettek nékem; hiszen te vagy az én erősségem.
Pull me out of the net that they have laid privily for me: for thou [art] my strength.
5 Kezedre bízom lelkemet, te váltasz meg engemet, oh Uram, hűséges Isten.
Into thy hand I commit my spirit: thou hast redeemed me, O LORD God of truth.
6 Gyűlölöm a hazug hiúságok híveit, és az Úrban bízom én.
I have hated them that regard lying vanities: but I trust in the LORD.
7 Hadd vigadjak és örüljek a te kegyelmednek, a miért meglátod nyomorúságomat és megismered a háborúságokban lelkemet;
I will be glad and rejoice in thy mercy: for thou hast considered my trouble; thou hast known my soul in adversities;
8 És nem rekesztesz be engem ellenség kezébe, sőt tágas térre állatod lábaimat.
And hast not shut me up into the hand of the enemy: thou hast set my foot in a large room.
9 Könyörülj rajtam, Uram, mert szorongattatom; elsenyved a búbánat miatt szemem, lelkem, testem.
Have mercy upon me, O LORD, for I am in trouble: my eye is consumed with grief, [yes], my soul and my belly.
10 Mert bánatban enyészik életem, és sóhajtásban múlnak éveim; bűnöm miatt roskadoz erőm, és kiasznak csontjaim.
For my life is spent with grief, and my years with sighing: my strength faileth because of my iniquity, and my bones are consumed.
11 Temérdek üldözőm miatt csúfsággá lettem, kivált szomszédaimé, és ismerőseimnek félelmévé; a kik az utczán látnak, elfutnak tőlem.
I was a reproach among all my enemies, but especially among my neighbors, and a fear to my acquaintance: they that saw me without fled from me.
12 Töröltettem, akár a halott, az emlékezetből; olyanná lettem, mint az elroshadt edény.
I am forgotten as a dead man out of mind: I am like a broken vessel.
13 Mert hallottam sokak rágalmát, iszonyatosságot mindenfelől, a mint együtt tanácskoztak ellenem, és tervezték, hogy elrabolják lelkemet.
For I have heard the slander of many: fear [was] on every side: while they took counsel together against me, they devised to take away my life.
14 De én benned bízom, Uram! Azt mondom: Te vagy Istenem.
But I trusted in thee, O LORD: I said, Thou [art] my God.
15 Életem ideje kezedben van: szabadíts meg ellenségeim kezéből és üldözőimtől.
My times [are] in thy hand: deliver me from the hand of my enemies, and from them that persecute me.
16 Világosítsd meg orczádat a te szolgádon, tarts meg engem jóvoltodból.
Make thy face to shine upon thy servant: save me for thy mercies' sake.
17 Uram, ne szégyenüljek meg, mivelhogy hívlak téged; a gonoszok szégyenüljenek meg és pusztuljanak a Seolba. (Sheol h7585)
Let me not be ashamed, O LORD; for I have called upon thee: let the wicked be ashamed, and let them be silent in the grave. (Sheol h7585)
18 A hazug ajkak némuljanak el, a melyek vakmerően szólnak az igaz ellen, kevélységgel és megvetéssel.
Let the lying lips be put to silence; which speak grievous things proudly and contemptuously against the righteous.
19 Mily bőséges a te jóságod, a melyet fentartasz a téged félőknek, és megbizonyítasz a te benned bízókon az emberek fiai előtt.
[Oh] how great [is] thy goodness, which thou hast laid up for them that fear thee; [which] thou hast wrought for them that trust in thee before the sons of men!
20 Elrejted őket a te orczádnak rejtekében az emberek zendülései elől; sátorban őrzöd őket a perpatvarkodó nyelvektől.
Thou shalt hide them in the secret of thy presence from the pride of man: thou shalt keep them secretly in a pavilion from the strife of tongues.
21 Áldott az Úr, hogy csodálatossá tette kegyelmét rajtam, mint egy megerősített városon!
Blessed [be] the LORD: for he hath showed me his wonderful kindness in a strong city.
22 Én ugyan azt gondoltam ijedtemben: Elvettettem szemeid elől; de mégis, meghallgattad esedezéseimnek szavát, mikor kiáltottam hozzád.
For I said in my haste, I am cut off from before thy eyes: nevertheless thou heardest the voice of my supplications when I cried to thee.
23 Szeressétek az Urat mind ti ő kedveltjei; a híveket megőrzi az Úr és bőven megfizet a kevélyen cselekvőknek!
O love the LORD, all ye his saints: [for] the LORD preserveth the faithful, and plentifully rewardeth the proud doer.
24 Legyetek erősek és bátorodjék a ti szívetek mindnyájan, a kik várjátok az Urat!
Be of good courage, and he will strengthen your heart, all ye that hope in the LORD.
