Zsoltárok 3
1 Dávid zsoltára; fia, Absolon elől való futásakor. Uram! mennyire megsokasodtak ellenségeim! sokan vannak a reám támadók!
A Psalm of David, when he fled from Absalom his son. LORD, how are they multiplied that trouble me? many [are] they that rise up against me.
2 Sokan mondják az én lelkem felől: Nincs számára segítség Istennél, (Szela)
Many [there are] who say of my soul, [There is] no help for him in God. (Selah)
3 De te, oh Uram! paizsom vagy nékem, dicsőségem, az, a ki felmagasztalja az én fejemet.
But thou, O LORD, [art] a shield for me; my glory, and the lifter up of my head.
4 Felszóval kiálték az Úrhoz, és ő meghallgata engemet, az ő szentsége hegyéről. (Szela)
I cried to the LORD with my voice, and he heard me from his holy hill. (Selah)
5 Én lefekszem és elalszom; felébredek, mert az Úr támogat engem.
I laid me down and slept; I awaked; for the LORD sustained me.
6 Nem félek sok ezernyi néptől sem, a mely köröskörül felállott ellenem.
I will not be afraid of ten thousands of people, that have set [themselves] against me on all sides.
7 Kelj fel Uram, tarts meg engem Istenem, mert te verted arczul minden ellenségemet; a gonoszok fogait összetörted.
Arise, O LORD; save me, O my God: for thou hast smitten all my enemies [upon] the cheek bone; thou hast broken the teeth of the ungodly.
8 Az Úré a szabadítás; legyen a te népeden a te áldásod. (Szela)
Salvation [belongeth] to the LORD: thy blessing [is] upon thy people. (Selah)
