Zsoltárok 22
1 Az éneklőmesternek az ajjelethassakhar szerint; Dávid zsoltára. Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet? Távol van megtartásomtól jajgatásomnak szava.
To the chief Musician upon Aijeleth Shahar, A Psalm of David. My God, my God, why hast thou forsaken me? [why art thou so far] from helping me, [and from] the words of my roaring?
2 Én Istenem, kiáltok nappal, de nem hallgatsz meg; éjjel is és nincs nyugodalmam.
O my God, I cry in the day-time, but thou hearest not; and in the night season, and am not silent.
3 Pedig te szent vagy, a ki Izráel dícséretei között lakozol.
But thou [art] holy, [O thou] that inhabitest the praises of Israel.
4 Benned bíztak atyáink; bíztak és te megszabadítottad őket.
Our fathers trusted in thee: they trusted, and thou didst deliver them.
5 Hozzád kiáltottak és megmenekültek; benned bíztak és nem szégyenültek meg.
They cried to thee, and were delivered: they trusted in thee, and were not confounded.
6 De én féreg vagyok s nem férfiú; embereknek csúfja és a nép útálata.
But I [am] a worm, and no man; a reproach of men, and despised by the people.
7 A kik engem látnak, mind csúfolkodnak rajtam, félrehúzzák ajkaikat és hajtogatják fejöket:
All they that see me deride me: they shoot out the lip, they shake the head, [saying],
8 Az Úrra bízta magát, mentse meg őt; szabadítsa meg őt, hiszen gyönyörködött benne!
He trusted on the LORD [that] he would deliver him: let him deliver him, seeing he delighted in him.
9 Mert te hoztál ki engem az anyám méhéből, és biztattál engem anyámnak emlőin.
But thou [art] he that brought me forth into life: thou didst make me hope [when I was] upon my mother's breasts.
10 Születésem óta a te gondod voltam; anyám méhétől fogva te voltál Istenem.
I was cast upon thee from my birth: thou [art] my God from the time I was born.
11 Ne légy messze tőlem, mert közel a nyomorúság, és nincs, a ki segítsen.
Be not far from me; for trouble [is] near; for [there is] none to help.
12 Tulkok sokasága kerített be engem, körülfogtak engem Básán bikái.
Many bulls have compassed me: strong [bulls] of Bashan have beset me round.
13 Feltátották rám szájokat, mint a ragadozó és ordító oroszlán.
They gaped upon me [with] their mouths, [as] a ravening and a roaring lion.
14 Mint a víz, úgy kiöntettem; csontjaim mind széthullottak; szívem olyan lett, mint a viasz, megolvadt belső részeim között.
I am poured out like water, and all my bones are out of joint: my heart is like wax; it is melted in the midst of my bowels.
15 Erőm kiszáradt, mint cserép, nyelvem ínyemhez tapadt, és a halál porába fektetsz engemet.
My strength is dried up like a potsherd; and my tongue cleaveth to my jaws; and thou hast brought me into the dust of death.
16 Mert ebek vettek körül engem, a gonoszok serege körülfogott; átlyukasztották kezeimet és lábaimat.
For dogs have compassed me: the assembly of the wicked have inclosed me: they pierced my hands and my feet.
17 Megszámlálhatnám minden csontomat, ők pedig csak néznek s bámulnak rám.
I may number all my bones: they look [and] stare upon me.
18 Megosztoznak ruháimon, és köntösömre sorsot vetnek.
They part my garments among them, and cast lots upon my vesture.
19 De te, Uram, ne légy messze tőlem; én erősségem, siess segítségemre.
But be not thou far from me, O LORD: O my strength, haste thee to help me.
20 Szabadítsd meg lelkemet a kardtól, s az én egyetlenemet a kutyák körmeiből.
Deliver my soul from the sword; my darling from the power of the dog.
21 Ments meg engem az oroszlán torkából, és a bivalyok szarvai közül hallgass meg engem.
Save me from the lion's mouth: for thou hast heard me from the horns of the unicorns.
22 Hadd hirdessem nevedet atyámfiainak, és dicsérjelek téged a gyülekezetben.
I will declare thy name to my brethren: in the midst of the congregation will I praise thee.
23 Ti, a kik félitek az Urat, dicsérjétek őt! Jákób minden ivadékai dicsőítsétek őt, és féljétek őt Izráel minden magzata!
Ye that fear the LORD, praise him; all ye the seed of Jacob, glorify him; and fear him, all ye the seed of Israel.
24 Mert nem veti meg és nem útálja meg a szegény nyomorúságát; és nem rejti el az ő orczáját előle, és mikor kiált hozzá, meghallgatja.
For he hath not despised nor abhorred the affliction of the afflicted; neither hath he hid his face from him; but when he cried to him, he heard.
25 Felőled lesz dicséretem a nagy gyülekezetben. Az én fogadásaimat megadom azok előtt, a kik félik őt.
My praise [shall be] of thee in the great congregation: I will pay my vows before them that fear him.
26 Esznek a nyomorultak és megelégesznek, dicsérik az Urat, a kik őt keresik. Éljen szívetek örökké!
The meek shall eat and be satisfied: they shall praise the LORD that seek him: your heart shall live for ever.
27 Megemlékeznek és megtérnek az Úrhoz a föld minden határai, és leborul előtted a pogányok minden nemzetsége.
All the ends of the world shall remember and turn to the LORD: and all the kindreds of the nations shall worship before thee.
28 Mert az Úré a királyi hatalom, uralkodik a pogányokon is.
For the kingdom [is] the LORD'S: and he [is] the governor among the nations.
29 Esznek és leborulnak a föld gazdagai mind; ő előtte hajtanak térdet, a kik a porba hullanak, és a ki életben nem tarthatja lelkét.
All [they that are] fat upon earth shall eat and worship: all they that go down to the dust shall bow before him: and none can keep alive his own soul.
30 Őt szolgálják a fiak, az Úrról beszélnek az utódoknak.
A seed shall serve him; it shall be accounted to the LORD for a generation.
31 Eljőnek s hirdetik az ő igazságát az ő utánok való népnek, hogy ezt cselekedte!
They shall come, and shall declare his righteousness to a people that shall be born, that he hath done [this].
