Zsoltárok 22
1 Az éneklőmesternek az ajjelethassakhar szerint; Dávid zsoltára. Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet? Távol van megtartásomtól jajgatásomnak szava.
For the leader; set to “Deer of the Dawn”. A psalm of David. My God, my God, why have you left me, my rescue so far from the words of my roaring?
2 Én Istenem, kiáltok nappal, de nem hallgatsz meg; éjjel is és nincs nyugodalmam.
I cry in the day, you do not answer, I cry in the night but find no rest.
3 Pedig te szent vagy, a ki Izráel dícséretei között lakozol.
You are the Holy One, throned on the praises of Israel.
4 Benned bíztak atyáink; bíztak és te megszabadítottad őket.
In you our ancestors trusted, they trusted and you delivered them.
5 Hozzád kiáltottak és megmenekültek; benned bíztak és nem szégyenültek meg.
They cried to you, and found safety, in you did they trust and were not put to shame.
6 De én féreg vagyok s nem férfiú; embereknek csúfja és a nép útálata.
But I am a worm, not a person; insulted by others, despised by the people.
7 A kik engem látnak, mind csúfolkodnak rajtam, félrehúzzák ajkaikat és hajtogatják fejöket:
All who see me mock me, with mouths wide open and wagging heads:
8 Az Úrra bízta magát, mentse meg őt; szabadítsa meg őt, hiszen gyönyörködött benne!
‘He relies on the Lord; let him save him. Let him rescue the one he holds dear!’
9 Mert te hoztál ki engem az anyám méhéből, és biztattál engem anyámnak emlőin.
But you drew me from the womb, laid me safely on my mother’s breasts.
10 Születésem óta a te gondod voltam; anyám méhétől fogva te voltál Istenem.
On your care was I cast from my very birth, you are my God from my mother’s womb.
11 Ne légy messze tőlem, mert közel a nyomorúság, és nincs, a ki segítsen.
Be not far from me, for trouble is nigh, and there is none to help.
12 Tulkok sokasága kerített be engem, körülfogtak engem Básán bikái.
I am circled by many bulls, beset by the mighty of Bashan,
13 Feltátották rám szájokat, mint a ragadozó és ordító oroszlán.
who face me with gaping jaws, like ravening roaring lions.
14 Mint a víz, úgy kiöntettem; csontjaim mind széthullottak; szívem olyan lett, mint a viasz, megolvadt belső részeim között.
Poured out am I like water, and all my bones are loosened. My heart is become like wax, melted within me.
15 Erőm kiszáradt, mint cserép, nyelvem ínyemhez tapadt, és a halál porába fektetsz engemet.
My palate is dry as a sherd, my tongue sticks to my jaws; in the dust of death you lay me.
16 Mert ebek vettek körül engem, a gonoszok serege körülfogott; átlyukasztották kezeimet és lábaimat.
For dogs are round about me, a band of knaves encircles me, gnawing my hands and my feet.
17 Megszámlálhatnám minden csontomat, ők pedig csak néznek s bámulnak rám.
I can count my bones, every one. As for them, they feast their eyes on me.
18 Megosztoznak ruháimon, és köntösömre sorsot vetnek.
They divide my garments among them, and over my raiment cast lots.
19 De te, Uram, ne légy messze tőlem; én erősségem, siess segítségemre.
But you, O Lord, be not far, O my strength, hasten to help me.
20 Szabadítsd meg lelkemet a kardtól, s az én egyetlenemet a kutyák körmeiből.
Deliver my life from the sword my life from the power of the dogs.
21 Ments meg engem az oroszlán torkából, és a bivalyok szarvai közül hallgass meg engem.
Save me from the jaws of the lion, from the horns of the wild oxen help me.
22 Hadd hirdessem nevedet atyámfiainak, és dicsérjelek téged a gyülekezetben.
I will tell of your fame to my kindred, and in the assembly will praise you.
23 Ti, a kik félitek az Urat, dicsérjétek őt! Jákób minden ivadékai dicsőítsétek őt, és féljétek őt Izráel minden magzata!
Praise the Lord, you who fear him. All Jacob’s seed, give him glory. All Israel’s seed, stand in awe of him.
24 Mert nem veti meg és nem útálja meg a szegény nyomorúságát; és nem rejti el az ő orczáját előle, és mikor kiált hozzá, meghallgatja.
For he has not despised nor abhorred the sorrow of the sorrowful. He hid not his face from me, but he listened to my cry for help.
25 Felőled lesz dicséretem a nagy gyülekezetben. Az én fogadásaimat megadom azok előtt, a kik félik őt.
Of you is my praise in the great congregation; my vows I will pay before those who fear him.
26 Esznek a nyomorultak és megelégesznek, dicsérik az Urat, a kik őt keresik. Éljen szívetek örökké!
The afflicted will eat to their heart’s desire, and those who seek after the Lord will praise him. Lift up your hearts forever.
27 Megemlékeznek és megtérnek az Úrhoz a föld minden határai, és leborul előtted a pogányok minden nemzetsége.
All will call it to mind, to the ends of the earth, and turn to the Lord; and all tribes of the nations will bow down before you.
28 Mert az Úré a királyi hatalom, uralkodik a pogányokon is.
For the kingdom belongs to the Lord: he is the Lord of the nations.
29 Esznek és leborulnak a föld gazdagai mind; ő előtte hajtanak térdet, a kik a porba hullanak, és a ki életben nem tarthatja lelkét.
To him will bow down all who sleep in the earth, and before him bend all who go down to the dust, and those who could not preserve their lives.
30 Őt szolgálják a fiak, az Úrról beszélnek az utódoknak.
My descendants will tell of the Lord to the next generation;
31 Eljőnek s hirdetik az ő igazságát az ő utánok való népnek, hogy ezt cselekedte!
they will declare his righteousness to people yet to be born: He has done it.
