Zsoltárok 22
1 Az éneklőmesternek az ajjelethassakhar szerint; Dávid zsoltára. Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet? Távol van megtartásomtól jajgatásomnak szava.
“To the chief musician upon Ayeleth-hashachar, a psalm of David.” My God, my God, why hast thou forsaken me? why art thou so far from saving me, and from the words of my loud complaint?
2 Én Istenem, kiáltok nappal, de nem hallgatsz meg; éjjel is és nincs nyugodalmam.
O my God! I call in the day-time, but thou answerest not; and in the night I find no rest.
3 Pedig te szent vagy, a ki Izráel dícséretei között lakozol.
But thou art holy, O thou that dwellest amidst the praises of Israel.
4 Benned bíztak atyáink; bíztak és te megszabadítottad őket.
In thee did our fathers trust: they trusted, and thou didst deliver them.
5 Hozzád kiáltottak és megmenekültek; benned bíztak és nem szégyenültek meg.
Unto thee they cried, and were delivered: in thee they trusted, and were not put to shame.
6 De én féreg vagyok s nem férfiú; embereknek csúfja és a nép útálata.
But I am a worm, and not a man, a reproach of men, and despised of people.
7 A kik engem látnak, mind csúfolkodnak rajtam, félrehúzzák ajkaikat és hajtogatják fejöket:
All those who see me laugh me to scorn: they draw open their lips, they shake their head, [saying, ]
8 Az Úrra bízta magát, mentse meg őt; szabadítsa meg őt, hiszen gyönyörködött benne!
“Let him throw himself on the Lord, that he may deliver him: he will save him, for he delighteth in him.”
9 Mert te hoztál ki engem az anyám méhéből, és biztattál engem anyámnak emlőin.
Yea, thou art he that took me from the womb: thou hast been my trust when I hung on my mother's breasts.
10 Születésem óta a te gondod voltam; anyám méhétől fogva te voltál Istenem.
Upon thee was I cast from my birth: from my mother's womb art thou my God.
11 Ne légy messze tőlem, mert közel a nyomorúság, és nincs, a ki segítsen.
Oh be not far from me [now]; for distress is near; for there is none to help.
12 Tulkok sokasága kerített be engem, körülfogtak engem Básán bikái.
Many steers have encompassed me: the strong bulls of Bashan have beset me round.
13 Feltátották rám szájokat, mint a ragadozó és ordító oroszlán.
They have opened wide against me their mouth, [as] a ravenous and roaring lion.
14 Mint a víz, úgy kiöntettem; csontjaim mind széthullottak; szívem olyan lett, mint a viasz, megolvadt belső részeim között.
Like water am I poured out, and all my bones are disjointed: my heart is become like wax, it is melted in the midst of my entrails.
15 Erőm kiszáradt, mint cserép, nyelvem ínyemhez tapadt, és a halál porába fektetsz engemet.
Like a potsherd is my strength dried up; and my tongue cleaveth to my palate; and into the dust of death hast thou laid me down.
16 Mert ebek vettek körül engem, a gonoszok serege körülfogott; átlyukasztották kezeimet és lábaimat.
For dogs have encompassed me; the assembly of the wicked have enclosed me: like lions [they threaten] my hands and my feet.
17 Megszámlálhatnám minden csontomat, ők pedig csak néznek s bámulnak rám.
I may number all my bones: [while] they stare and look upon me.
18 Megosztoznak ruháimon, és köntösömre sorsot vetnek.
They divide my clothes among themselves, and for my garment do they cast lots.
19 De te, Uram, ne légy messze tőlem; én erősségem, siess segítségemre.
But thou, O Lord, be not far from me: O [thou who art] my strength, hasten to my aid.
20 Szabadítsd meg lelkemet a kardtól, s az én egyetlenemet a kutyák körmeiből.
Deliver from the sword my life, from the power of the dog my solitary soul.
21 Ments meg engem az oroszlán torkából, és a bivalyok szarvai közül hallgass meg engem.
Save me from the lion's mouth; as thou hast answered me from the horns of the reem.
22 Hadd hirdessem nevedet atyámfiainak, és dicsérjelek téged a gyülekezetben.
I will relate thy name unto my brethren: in the midst of the congregation will I praise thee.
23 Ti, a kik félitek az Urat, dicsérjétek őt! Jákób minden ivadékai dicsőítsétek őt, és féljétek őt Izráel minden magzata!
Ye that fear the Lord, praise him; all ye the seed of Jacob, glorify him; and be in dread of him, all ye the seed of Israel.
24 Mert nem veti meg és nem útálja meg a szegény nyomorúságát; és nem rejti el az ő orczáját előle, és mikor kiált hozzá, meghallgatja.
For he hath not despised nor abhorred the affliction of the poor; neither hath he hidden his face from him; but when he cried unto him, he heard.
25 Felőled lesz dicséretem a nagy gyülekezetben. Az én fogadásaimat megadom azok előtt, a kik félik őt.
Of thee shall be my praise in a great assembly: my vows will I pay in the presence of those who fear him.
26 Esznek a nyomorultak és megelégesznek, dicsérik az Urat, a kik őt keresik. Éljen szívetek örökké!
The meek shall eat and be satisfied; they who seek him shall praise the Lord: may your heart live for ever.
27 Megemlékeznek és megtérnek az Úrhoz a föld minden határai, és leborul előtted a pogányok minden nemzetsége.
All the ends of the world shall remember and return unto the Lord: and all the families of the nations shall bow themselves down before thee.
28 Mert az Úré a királyi hatalom, uralkodik a pogányokon is.
For the kingdom is the Lord's, and he governeth the nations.
29 Esznek és leborulnak a föld gazdagai mind; ő előtte hajtanak térdet, a kik a porba hullanak, és a ki életben nem tarthatja lelkét.
All they that eat the fat of the earth shall bow themselves down; before him shall bend the knee all that are going down into the dust; for none can keep alive his own soul.
30 Őt szolgálják a fiak, az Úrról beszélnek az utódoknak.
Distant ages shall serve him; there shall be related of the Lord unto future generations.
31 Eljőnek s hirdetik az ő igazságát az ő utánok való népnek, hogy ezt cselekedte!
They will come, and will tell his righteousness unto a people yet unborn, that he hath done this.
