Zsoltárok 147
1 Dicsérjétek az Urat! Hiszen Istenünkről énekelni jó; hiszen őt dicsérni gyönyörűséges és illendő dolog!
Praise ye the LORD: for [it is] good to sing praises to our God; for [it is] pleasant; [and] praise is comely.
2 Az Úr építi Jeruzsálemet, összegyűjti Izráelnek elűzötteit;
The LORD buildeth up Jerusalem: he gathereth together the outcasts of Israel.
3 Meggyógyítja a megtört szívűeket, és bekötözi sebeiket.
He healeth the broken in heart, and bindeth up their wounds.
4 Elrendeli a csillagok számát, és mindnyájokat nevéről nevezi.
He telleth the number of the stars; he calleth them all by [their] names.
5 Nagy a mi Urunk és igen hatalmas, s bölcseségének nincsen határa.
Great [is] our LORD, and of great power: his understanding [is] infinite.
6 Megtartja az Úr a nyomorultakat; a gonoszokat földig megalázza.
The LORD lifteth up the meek: he casteth the wicked down to the ground.
7 Énekeljetek az Úrnak hálaadással, pengessetek hárfát a mi Istenünknek!
Sing to the LORD with thanksgiving; sing praise upon the harp to our God:
8 A ki beborítja az eget felhővel, esőt készít a föld számára, és füvet sarjaszt a hegyeken;
Who covereth the heaven with clouds, who prepareth rain for the earth, who maketh grass to grow upon the mountains.
9 A ki megadja táplálékát a baromnak, a holló-fiaknak, a melyek kárognak.
He giveth to the beast his food, [and] to the young ravens which cry.
10 Nem paripák erejében telik kedve, nem is a férfi lábszáraiban gyönyörködik;
He delighteth not in the strength of the horse: he taketh not pleasure in the legs of a man.
11 Az őt félőkben gyönyörködik az Úr, a kik kegyelmében reménykednek.
The LORD taketh pleasure in them that fear him, in those that hope in his mercy.
12 Dicsőitsd Jeruzsálem az Urat! Dicsérd, oh Sion, a te Istenedet!
Praise the LORD, O Jerusalem; praise thy God, O Zion.
13 Mert erősekké teszi kapuid zárait, s megáldja benned a te fiaidat.
For he hath strengthened the bars of thy gates; he hath blessed thy children within thee.
14 Békességet ád határaidnak, megelégít téged a legjobb búzával.
He maketh peace [in] thy borders, [and] filleth thee with the finest of the wheat.
15 Leküldi parancsolatát a földre, nagy hirtelen lefut az ő rendelete!
He sendeth forth his commandment [upon] earth: his word runneth very swiftly.
16 Olyan havat ád, mint a gyapjú, és szórja a deret, mint a port.
He giveth snow like wool: he scattereth the hoar-frost like ashes.
17 Darabokban szórja le jegét: ki állhatna meg az ő fagya előtt?
He casteth forth his ice like morsels: who can stand before his cold?
18 Kibocsátja szavát s szétolvasztja őket; megindítja szelét s vizek folydogálnak.
He sendeth out his word, and melteth them: he causeth his wind to blow, [and] the waters flow.
19 Közli igéit Jákóbbal, törvényeit s végzéseit Izráellel.
He showeth his word to Jacob, his statutes and his judgments to Israel.
20 Nem tesz így egyetlen néppel sem; végzéseit sem tudatja velök. Dicsérjétek az Urat!
He hath not dealt so with any nation: and [as for his] judgments, they have not known them. Praise ye the LORD.
