Zsoltárok 14

1 Az éneklőmesternek; Dávidé. Azt mondja a balgatag az ő szívében: Nincs Isten. Megromlottak, útálatosságot cselekedtek; nincs, a ki jót cselekedjék.

To the chief Musician, [A Psalm] of David. The fool hath said in his heart, [There is] no God. They are corrupt, they have done abominable works, [there is] none that doeth good.

2 Az Úr letekintett a mennyből az emberek fiaira, hogy meglássa, ha van-é értelmes, Istent kereső?

The LORD looked down from heaven upon the children of men, to see if there were any that did understand, [and] seek God.

3 Mindnyájan elhajlottak; egyetemben elromlottak, nincs, a ki jót cselekedjék, nincsen csak egy sem.

They are all gone aside, they are [all] together become filthy: [there is] none that doeth good, no, not one.

4 Nem tudják-é ezt mind a gonosztévők, a kik megeszik az én népemet, mintha kenyeret ennének, az Urat pedig segítségül nem hívják?

Have all the workers of iniquity no knowledge? who eat up my people [as] they eat bread, and call not upon the LORD.

5 Majd rettegnek rettegéssel, mert Isten az igaz nemzetséggel van!

There were they in great fear: for God [is] in the generation of the righteous.

6 A szegénynek tanácsát kicsúfoljátok, mert az Úr az ő bizodalma.

Ye have shamed the counsel of the poor, because the LORD [is] his refuge.

7 Vajha eljőne Sionból Izráelnek a szabadítás! Mikor az Úr visszahozza népének foglyait, Jákób örül majd és vigad Izráel.

Oh that the salvation of Israel [were come] out of Zion! when the LORD bringeth back the captivity of his people, Jacob shall rejoice, [and] Israel shall be glad.