< Zsoltárok 139 >

1 Az éneklőmesternek, Dávid zsoltára. Uram, megvizsgáltál engem, és ismersz.
Oh Señor, tú me has examinado y me conoces.
2 Te ismered ülésemet és felkelésemet, messziről érted gondolatomat.
Usted tiene conocimiento cuando estoy sentado y cuando me levanto, ve mis pensamientos desde lejos.
3 Járásomra és fekvésemre ügyelsz, minden útamat jól tudod.
Tú vigilas mis pasos y mi sueño, y conoces todos mis caminos.
4 Mikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt Uram!
Porque no hay palabra en mi lengua aun, y tu, Señor ya la conoces.
5 Elől és hátul körülzártál engem, és fölöttem tartod kezedet.
Me has rodeado por todos lados. y me has puesto la mano encima.
6 Csodálatos előttem e tudás, magasságos, nem érthetem azt.
Tal conocimiento es una maravilla mayor que mis poderes; es tan alto que no puedo comprenderlo.
7 Hová menjek a te lelked elől és a te orczád elől hova fussak?
¿A dónde puedo iré de tu espíritu? ¿cómo puedo huir en vuelo de tu presencia?
8 Ha a mennybe hágok fel, ott vagy; ha a Seolba vetek ágyat, ott is jelen vagy. (Sheol h7585)
Si voy al cielo, estás allí; o si hago mi cama en el inframundo, estás allí. (Sheol h7585)
9 Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó szélére szállanék:
Si tomo las alas de la mañana, y voy a las partes más lejanas del mar;
10 Ott is a te kezed vezérelne engem, és a te jobbkezed fogna engem.
Aun allí seré guiado por tu mano, y tu diestra me guardará.
11 Ha azt mondom: A sötétség bizonyosan elborít engem és a világosság körülöttem éjszaka lesz,
Si dijera: Solo déjame estar cubierto por la oscuridad, aun la noche resplandecerá alrededor de mí.
12 A sötétség sem borít el előled, és fénylik az éjszaka, mint a nappal; a sötétség olyan, mint a világosság.
Incluso la oscuridad no es oscura para ti; la noche es tan brillante como el día: porque la oscuridad y la luz son lo mismo para ti.
13 Bizony te alkottad veséimet, te takargattál engem anyám méhében.
Mi carne fue hecha por ti, y mis partes se unieron en el cuerpo de mi madre.
14 Magasztallak, hogy csodálatosan megkülönböztettél. Csodálatosak a te cselekedeteid! és jól tudja ezt az én lelkem.
Te alabaré, porque estoy extraña y delicadamente formado; tus obras son grandes maravillas, y de esto mi alma está completamente consciente.
15 Nem volt elrejtve előtted az én csontom, mikor titokban formáltattam és idomíttattam, mintegy a föld mélyében.
Mi cuerpo no fue visto por ti cuando fui hecho en secreto, y extrañamente formado en las partes más bajas de la tierra.
16 Látták szemeid az én alaktalan testemet, és könyvedben ezek mind be voltak írva: a napok is, a melyeken formáltatni fognak; holott egy sem volt még meg közülök.
Tus ojos vieron mi sustancia sin forma; en tu libro se registraron todos mis días, incluso aquellos que fueron propuestos antes de que hubieran surgido.
17 És nékem milyen kedvesek a te gondolataid, oh Isten! Mily nagy azoknak summája!
¡Cuán queridos son tus pensamientos para mí, oh Dios! ¡Cuán grande es el número de ellos!
18 Számlálgatom őket: többek a fövénynél; felserkenek s mégis veled vagyok.
Si los número, serían más que granos de arena; cuando estoy despierto, todavía estoy contigo.
19 Vajha elvesztené Isten a gonoszt! Vérszopó emberek, fussatok el tőlem!
Si tan solo pusieras a los pecadores a la muerte, oh Dios; lejos de mí, hombres sanguinarios.
20 A kik gonoszul szólnak felőled, és nevedet hiába veszik fel, a te ellenségeid.
Porque van contra ti con malos designios, y tus enemigos se burlan de tu nombre.
21 Ne gyűlöljem-é, Uram, a téged gyűlölőket? Az ellened lázadókat ne útáljam-é?
¿No aborrezco a tus enemigos, oh Señor? ¿No son los que se levantan contra ti una causa de aflicción para mí?
22 Teljes gyűlölettel gyűlölöm őket, ellenségeimmé lettek!
Mi odio por ellos está completo; mis pensamientos sobre ellos son como si estuvieran haciendo guerra contra mí.
23 Vizsgálj meg engem, oh Isten, és ismerd meg szívemet! Próbálj meg engem, és ismerd meg gondolataimat!
Oh Dios, que los secretos de mi corazón sean descubiertos, y que mis pensamientos sean puestos a prueba.
24 És lásd meg, ha van-e nálam a gonoszságnak valamilyen útja? és vezérelj engem az örökkévalóság útján!
Mira si hay camino de perversidad en mí, y sé mi guía en el camino eterno.

< Zsoltárok 139 >