Zsoltárok 138

1 Dávidé. Magasztallak téged teljes szívemből; énekkel áldlak az istenek előtt.

[A Psalm] of David. I will praise thee with my whole heart: before the gods will I sing praise to thee.

2 Szent templomod felé hajolok, s magasztalom nevedet kegyelmedért és igazságodért; mert minden neveden felül felmagasztalád a te beszédedet.

I will worship towards thy holy temple, and praise thy name for thy loving-kindness and for thy truth: for thou hast magnified thy word above all thy name.

3 Mikor kiáltottam, meghallgattál engem, felbátorítottál engem, lelkemben erő támadt.

In the day when I cried thou didst answer me, [and] strengthen me [with] strength in my soul.

4 Magasztal téged, Uram, e földnek minden királya, mikor meghallják szádnak beszédeit,

All the kings of the earth shall praise thee, O LORD, when they hear the words of thy mouth.

5 És énekelnek az Úrnak útairól, mert nagy az Úr dicsősége!

Yes, they shall sing in the ways of the LORD: for great [is] the glory of the LORD.

6 Noha felséges az Úr, mégis meglátja az alázatost, a kevélyt pedig távolról ismeri.

Though the LORD [is] high, yet hath he respect to the lowly: but the proud he knoweth afar off.

7 Ha nyomorúságban vergődöm, megelevenítesz; ellenségeim haragja ellen kinyújtod kezedet, és a te jobbkezed megment engemet.

Though I walk in the midst of trouble, thou wilt revive me: thou wilt stretch forth thy hand against the wrath of my enemies, and thy right hand will save me.

8 Elvégzi értem az Úr. Uram, a te kegyelmed örökkévaló: ne hagyd el a te kezeidnek alkotásait!

The LORD will perfect [that which] concerneth me: thy mercy, O LORD, [endureth] for ever: forsake not the works thy own hands.