Zsoltárok 132

1 Grádicsok éneke. Emlékezzél meg, Uram, Dávid minden nyomorúságáról;

Matkalaulu. Muista, Herra, Daavidin hyväksi kaikkia hänen vaivojansa,

2 A ki megesküdt az Úrnak, fogadást tőn a Jákób Istenének:

hänen, joka vannoi valan Herralle ja teki lupauksen Jaakobin Väkevälle:

3 Nem megyek be sátoros házamba, nem hágok fel háló-nyoszolyámba;

"Minä en mene majaan, joka on minun kotini, enkä nouse vuoteeseeni, joka on minun leposijani,

4 Nem bocsátok álmot szemeimre s pilláimra szendert;

minä en suo silmilleni unta enkä silmäluomilleni lepoa,

5 Míg helyet nem találok az Úrnak, Jákób Istenének hajlékot!

ennenkuin löydän sijan Herralle, asumuksen Jaakobin Väkevälle".

6 Ímé, hallottunk róla Efratában; rátaláltunk Jaar térségein:

Katso, me kuulimme sen olevan Efratassa, me löysimme sen Jaarin kedoilta.

7 Hadd menjünk be az ő hajlékaiba, boruljunk le lábainak zsámolyához!

Menkäämme hänen asumukseensa, kumartukaamme hänen jalkainsa astinlaudan eteen.

8 Indulj Uram, a te nyugvóhelyedre: te és a te hatalmadnak ládája!

Nouse, Herra, leposijaasi, sinä ja sinun väkevyytesi arkki.

9 Papjaid öltözködjenek igazságba, kegyeltjeid pedig örvendezzenek!

Sinun pappisi olkoot puetut vanhurskaudella, ja sinun hurskaasi riemuitkoot.

10 Dávidért, a te szolgádért, ne fordulj el felkented színétől!

Palvelijasi Daavidin tähden älä torju pois voideltusi kasvoja.

11 Hűséget esküdött az Úr Dávidnak, nem tér el attól: Ágyékod gyümölcsét ültetem székedbe;

Herra on vannonut Daavidille totisen valan, jota hän ei peruuta: "Sinun ruumiisi hedelmän minä asetan sinun valtaistuimellesi.

12 Ha megtartják fiaid szövetségemet és bizonyságomat, a melyekre megtanítom őket, fiaik is mindörökké székedben ülnek.

Jos sinun poikasi pitävät minun liittoni ja minun todistukseni, jotka minä heille opetan, niin saavat heidänkin poikansa istua sinun valtaistuimellasi iankaikkisesti."

13 Mert a Siont választotta ki az Úr, azt szerette meg magának lakhelyül:

Sillä Herra on valinnut Siionin, halunnut sen asunnoksensa:

14 Ez lesz nyugovóhelyem örökre; itt lakozom, mert ezt szeretem;

"Tämä on minun leposijani iankaikkisesti; tässä minä asun, sillä tänne on minun haluni ollut.

15 Eleséggel megáldom gazdagon, szegényeit jóltartom kenyérrel;

Siionin ravinnon minä runsaasti siunaan, sen köyhät minä leivällä ruokin.

16 Papjait meg felruházom szabadítással, és vígan örvendeznek kegyeltjei.

Sen papit minä puetan autuudella, ja sen hurskaat riemuiten riemuitkoot.

17 Megnövesztem ott Dávidnak hatalmát, szövétneket szerzek az én felkentemnek.

Siellä minä annan yletä Daavidille sarven, sytytän voidellulleni lampun.

18 Ellenségeire szégyent borítok, rajta pedig koronája ragyog.

Hänen vihollisensa minä puetan häpeällä, mutta hänen päässänsä loistaa hänen kruununsa."