Zsoltárok 130

1 Grádicsok éneke. A mélységből kiáltok hozzád, Uram!

A Song of degrees. Out of the depths have I cried to thee, O LORD.

2 Uram, hallgasd meg az én szómat; legyenek füleid figyelmetesek könyörgő szavamra!

LORD, hear my voice: let thy ears be attentive to the voice of my supplications.

3 Ha a bűnöket számon tartod, Uram: Uram, kicsoda maradhat meg?!

If thou, LORD, shouldest mark iniquities, O LORD, who shall stand?

4 Hiszen te nálad van a bocsánat, hogy féljenek téged!

But [there is] forgiveness with thee, that thou mayest be feared.

5 Várom az Urat, várja az én lelkem, és bízom az ő igéretében.

I wait for the LORD, my soul doth wait, and in his word do I hope.

6 Várja lelkem az Urat, jobban, mint az őrök a reggelt, az őrök a reggelt.

My soul [waiteth] for the LORD more than they that watch for the morning: [I say], [more than] they that watch for the morning.

7 Bízzál Izráel az Úrban, mert az Úrnál van a kegyelem, és bőséges nála a szabadítás!

Let Israel hope in the LORD: for with the LORD [there is] mercy, and with him [is] plenteous redemption.

8 Meg is szabadítja ő Izráelt minden ő bűnéből.

And he shall redeem Israel from all his iniquities.