Zsoltárok 120

1 Grádicsok éneke. Nyomorúságomban az Úrhoz kiálték, és meghallgata engem.

Në ankthin tim i klitha Zotit, dhe ai m’u përgjigj.

2 Mentsd meg, Uram, lelkemet a hazug ajaktól és a csalárd nyelvtől!

O Zot, më çliro nga buzët gënjeshtare dhe nga gjuha mashtruese.

3 Mit adjanak néked, vagy mit nyujtsanak néked, te csalárd nyelv?!

Çfarë do të të japin ose çfarë do të të shtojnë, o gjuhë gënjeshtare?

4 Vitéznek hegyes nyilait fenyőfa parázsával.

Shigjeta të mprehta të një trimi, me qymyr dëllinje.

5 Jaj nékem, hogy Mésekben bujdosom és a Kédár sátrai közt lakom!

I mjeri unë, që banoj në Meshek dhe që strehohem në çadrat e Kedarit!

6 Sok ideje lakozik az én lelkem a békességnek gyűlölőivel!

Tepër gjatë kam banuar me ata që e urrejnë paqen.

7 Magam vagyok a békesség, de mihelyt megszólalok, ők viadalra készek.

Unë jam për paqen; ata përkundrazi, kur unë flas, janë për luftën.